Azok a régi szép idők…
Akkor minden magyar volt Magyarországon, ma lényegében semmink sincs. Mások kaszálnak rajtunk, igahúzó nép lettünk.
Most, hogy anyagi okok miatt egyre nehezebben tudunk a családdal kirándulni menni, akaratlanul is eszembe jutnak az átkos évei, annak hétköznapi gondjai. Úgy gondolom 20 év alapján már össze lehet vetni a két rendszert, az akkori elnyomást a mai szabadsággal.
Mivel ilyen kuka melegben nincs kedvem a fogalmazáson agyalni, inkább csak úgy pörizném, ami eszembe jut. Ami volt versus ami van. (Kádár rendszer kontra liberós köztársaság)
Lássuk:
Akkor magyar gyárak voltak Magyarországon. Gyártottunk buszt (Ikarusz), teherautót (Csepelt), hajót, vonatot, motor kerékpárt (Csepel, Danuvia, Pannonia), tévét (Orion, Videoton), rádiókat és egyéb kütyüket (Videoton, Orion), háztartási gépeket (Hajdú), hűtőszekrényt (Lehel), gyógyszert, élelmiszert, konzerveket (Glóbusz) stb.
Orosz segítséggel építettünk egy atomerőművet, ami sok szempontból jobb lett mint az övéké, és elkezdtünk építeni egy vízi erőművet a Dunán a szlovákokkal, amit aztán a rendszerváltó tarkák megtorpedóztak, úgy hogy nem vízi erőmű, hanem kártérítés- elherdált pénz lett belőle.
A magyar mezőgazdaságot a szerkezete és fejlettsége miatt dánokéhoz hasonlították, a tsz-ek ellátták az egész országot élelmiszerrel és exportra is bőven jutott.
Magyar bankok vigyáztak a lakossági megtakarításokra, amik szűkösek voltak, de a maiaknál azért többek.
Magyar boltokban (ABC) és áruházakban vásároltunk, de voltak maszekok is.
Az államilag szabályozott magyar forint stabil volt, komolyabb áremelésre a hetvenes évek végén, az olajválság idejekor került sor. A forint értékét részben a jelentő aranykészlet is garantálta (a hetvenes évek elejéig többlete volt az országnak, nem hiánya – Fuck it!).
Magyarország jelentős haderővel is rendelkezett, ami a prágai tavasz elfojtásában kulcsszerepet játszott (ezért nem volt nagyobb balhé – nem az oroszok mentek).
Magyarország mindent saját erőből ért el, a háborúban lerombolt, majd a németek és oroszok által kifosztott ország nem kaphatott a nyugatot talpra rántó Marshall segélyből, sőt háborús kártérítést kellett fizetnie annak ellenére, hogy a magyar hadba lépést kiváltó Kassai bombázás azóta sem lett tisztázva.
Ma lényegében semmink sincs. Nincsenek gyáraink, nincsenek erős mezőgazdasági termelőink, nincsenek jelentős áruházláncaink, bankjaink (az OTP-ről már azt sem lehet tudni, hogy kié), csak két szép nagy kifordított zsebünk van. Tehát mások kaszálnak rajtunk, igahúzó nép lettünk.
Az átkosban évekig kellet várni a gépkocsira, ma évekig törleszthetjük az árát.
Az átkosban kötelező volt dolgozni, ma örülünk ha van munkánk.
Az átkosban fizetni kellett az elvégzett munkáért, ma nem feltétlenül.
Az átkosban biztos volt a nyugdíj, ma nem feltétlenül.
Az átkosban csökkentették a munkaidőt, ma inkább növelik, a nyugdíjkorhatárral együtt.
Az átkosban nem tettek senkit az utcára, ma bárkinek elárverezhetik a feje fölül a házát.
Az átkosban megbecsültük amink van, és figyeltünk egymásra, ma szégyeljük hogy semmink sincs és a túlélésért eltiporjuk a másikat ha kell.
Az átkosban a normális egészségügyi ellátás mindenkinek járt, ma csak annak aki meg tudja ’fizetni’ (a többiek hónapokat várhatnak).
Az átkosban az egyetemeken színvonalas, előre meghatározott oktatás folyt, amiben minden hallgató részesülhetett, ma azt tanítanak amit akarnak, és sokan nem tudják felvenni a kötelező tárgyakat.
Akkor a fiúknak kötelező volt a katonaság, és a haza védelmére és tiszteletére neveltek, ma a fiatalok sokszor szégyenlik magyarságukat, és az ország elhagyását tervezik.
Az akkori erős haderő nem volt ott Afganisztánban, a mai lepkef.ng ott emberkedik.
Az akkori 'Ki mit tudban' tűnt fel többek között Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, az Omega vagy az Illyés együttes, a mai 'Megasztárban' meg most hirtelen nem jut eszembe, hogy kik is tűntek fel.
Akkor az iskolában mindig megbeszéltük, hogy mit játszott a Vasas, Fradi vagy Dózsa, ma a Barcát utáló Reálos fiamnak egy magyar foci klub megnevezése is gondot okoz.
Akkor a szélhámosság börtönbüntetést kóstált, manapság fényes politikai karriert jelenthet egészen a miniszterelnökségig.
Akkor munkával lehetett boldogulni, ma hazugsággal, csalással lehet vagyonosodni.
Comet