A 200 milliárd dolláros torta

A magyar külső adósság alakulása az MSZP kormányzás alatt (a CIA World Factbook becslése):
év          adósság dollárban (köz és magán összesen)
2003         31 500 000 000
2004         42 380 000 000
2005         57 000 000 000
2006         66 220 000 000
2007       107 300 000 000
2008       125 900 000 000
2009       212 100 000 000 (várható)

Jelenleg tehát 10 millió lakossal számolva durván 4 000 000 Ft/fő adósságnál tartunk, ami egy négyfős családnál 16 millió forintnak felel meg, nagyszülőkkel együtt viszont már 24 milliónak. Elméleti felosztásról van szó, de azért érdemes studírozni a számokon, hogy amikor azt mondják a kormány részéről, hogy a lakosság megette a tortát, legyen valami fogalmunk, mekkora szeletről is van szó. És ezt a nagy tortát Gyurcsány Ferenc sütötte nekünk az MSZP támogatásával. Bár becslésről van szó, ez a lényegen nem változtat, a lakmározás után ki kell fizetni a számlát, ami nagyságrendben e körül szitál. Hogy a szeletek nem voltak egyformák, és van akinek morzsák jutottak csak, nem mentesít senkit a cehhez való hozzájárulás alól, hiszen a lakomát finanszírozó hitelezőket ez érdekli a legkevésbé, ők a pénzüket akarják vissza kapni, mégpedig kamatostul.

A CIA adatait bogarászva azonban több érdekességet is találunk. Például megtudhatjuk, hogy az IMF szigorítási intézkedés hatására a költségvetés deficitje a 2006-os GDP 9%-ról 2008-ra 3,3%-ra csökkent. Rápislantva a táblázatra látszik, hogy 2006-ra Gyurcsány Ferenc már jócskán megduplázta a 2003-as tartozást, tehát az IMF látta a beavatkozás szükségességét. Ne felejtsük el, hogy ekkor voltak a választások és ekkor volt a híres párbaj, amiben Gyurcsány Ferenc hazugság áradatával egyszerűen lehengerelte Orbán Viktort, aki töttyedt költői kérdését ismételgetve riposztolt, melynek lényege ez volt: Valóban úgy állnak a dolgok, ahogy Gyurcsány Ferenc állítja?
Fentiek ismeretében érdemes belenézni Gyurcsány ronggyá idézett ’Öszödi beszédébe’: ”Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni,… És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?...
Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább... Magyarország le van írva…
Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj…”

Fentiek alapján tehát már 2006-ban mind az IMF, mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor tisztában volt azzal, hogy nagy a baj, és hogy Gyurcsány csapata nem képes az ország irányítására. A New York Times 2009 február 18-i számában az USA tragikus pénzügyi helyzetét egyenesen a Magyarországihoz hasonlítja, ami a ”tékozló költekezés és a központilag tervezett pocsékolás maradványának”- következménye volt. ” Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk.” –idézi a cikk Gyurcsányt.
Európában és az USA-ban nagyon jól tudtak Gyurcsány Ferenc alkalmatlanságáról, mégis támogatták ámokfutását. Az egyetlen komoly kritika a Gyurcsányt porig alázó CNN riport volt, a nagy politika nyilvánosan mellé állt.
Az IMF szigorított ugyan, de ez szinte semmit nem ért, és bár a költségvetés deficitjét visszaszorították, az adósság meglódult 2007-ben és 2008 októberében már IMF segítség kellett az államcsőd elkerülésére. 2008 márciusában eközben megbukott Gyurcsány Ferenc reform elképzelése, a kormány ekkor gyakorlatilag talajvesztett lett.
Gyurcsány Ferenc túlélte az ’Öszödi beszédet’, az ország súlyos eladósítását, becsődöltetését, az oktatás, egészségügy és közbiztonság tönkretételét és a forint küszöbön álló összeomlását is valószínű hogy túlélte volna, ha az ország hitelezői nem váltják le.
Gyurcsány Ferenc még bukása után is meg tudta akadályozni a demokratikus megújhodást barátja, Bajnai Gordon hatalomra juttatásával lényegében a régi klientúra ott maradhatott a tűz közelében, bár ennek ára a gazdaság felügyeletének IMF kézbe kerülése volt.
Elgondolkodtató ez az évek óta tartó ámokfutás az azt kísérő tehetetlenséggel együtt, aminek még mindig nincs vége.

Nyilvánvaló, hogy az USA és Európa politikai-gazdasági elitje nem felebaráti szeretetből biztosította Gyurcsány Ferencet a támogatásáról. A külföldi befektető társaságok és vállalatok vastag szeleteket hasítottak ki a 200 milliárdos tortából, elég ha a Strabag elhúzódó és méregdrága útépítéseire gondolunk, vagy a kormány egyéb pocsékoló beszerzéseire, melyek a másik oldalon a rendelésekkel gazdasági katalizátorként jelentkeztek. A Gyurcsányék által lehetővé tett szabadrablásból, a nyugati társaságok keményen kivették részüket. Nem véletlen, hogy Bajnai Gordont a Wall Streeten miniszterelnökként kiemelten kezelik, míg az új amerikai elnök Obama a demokratizmus híveként nem hajlandó szóba állni vele. Nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány csapat még mindig tud mit ajánlani a Wall Streetnek ha azok a már fékevesztett eladósodás ellenére is támogatják őket. A kérdés csak az hogy mit?

Gyurcsány Ferenc ténykedése az ország számára felért egy  katasztrófával, de azzal is tisztában kell lenni, hogy azért sokan jól jártak vele. Bankinformációk alapján 2009-ben talán pont a válság keltette riadalom hatására jelentősen megnőtt a külföldi számlákra áramlott pénz mennyisége, és a képviselők is egyre mélyebben és gátlástalanabbul kotorásznak a közreműködésükkel kiürített államkasszában. Megszaporodtak a gyanús, nagy összegű indokolatlan kifizetések melyek közt 100 milliós végkielégítés is akad (az USA elnökének egy éves illetménye). Mintha az ország vezetőinek a ’szabad a vásár’ időszak kihasználása lenne a lényeg, nem annak megszüntetése.

Gyurcsány Ferencet meg lehetett volna állítani 2006-ban az ’Öszödi beszéd’, a meredeken növekvő államadósság, és az októberi brutális tömegoszlatásban vállalt szerepe miatt. Az adósság akkor már 66 milliárd fölött volt. 2007-ben le kellett volna váltani a 107 milliárdosra duzzadt adósság miatt. 2008-ban a megbukott reformok és gazdasági világválságtól független csőd helyzet miatt illett volna távoznia, akkor már 125 milliárdnál tartottunk.
2009 tavaszán kényszerű személycserék történtek, de még mindig ugyanaz a politikai klientúra vezeti az országot, igaz IMF felügyelet alatt, és így is 200 milliárd körül várható az adósság tetőzése, ami elképesztő növekedést jelent.

Orbán ellenzéke szerint már csak fél évet kell kibírni az országot tönkretevő bázistalan vezetéssel. Kérdés, hogy jövő márciusig mennyire fog duzzadni az adósság állomány, és ki fogja azt visszafizetni. Persze lehet hogy már rég nem az ország megmentése a cél, hiszen ”Magyarország le van írva”, hanem hogy mit lehet még kimenteni belőle.

fofai