IMF láncon – illegális kormánnyal

A múlt feltárása nélkül szinte lehetetlen a jelen megértése. A rendszerváltás körülményeit tisztázni kell, mert az akkori eseményekből egyenesen következik az ország jelenlegi állapota. ”Az ÁVH-tól az MSZP-ig” cikkemben azt boncolgattam, hogyan mentette át magát Rákosi rendszerének elnyomó apparátusa Kádár közvetlen adminisztrációjába és a háromperesek közé, ill. hogyan vált ez az árnyékhatalom Kádár kiöregedésével a rendszerváltozás meghatározó erejévé. A gazdasági helyzettel kapcsolatban a Kádár korszak két fontos momentumát érdemes megemlíteni. Az egyik a Nyers Rezső nevével fémjelezett 68-as reform kísérlet, amit az orosz konzervatív vezetés a magyar ortodox kommunista szövetségeseivel megakasztott, és ami Kádár leváltását is felvetette Moszkvában. A másik az IMF beengedése 1982-ben.
Kádár jól látta, hogy a nyugat a termelékenységben és az érdekeltségi rendszerében jobb, és folyamatosan próbálkozott módszereik adaptálásával.(maszek, gmk, de a fusizás lehetősége is ide sorolható). A Szovjetúnió konzervatív kommunista köreiben Kádár ezzel rendesen kiverte a biztosítékot, de az olyan reform-kommunisták között, mint például Gorbacsov, nagy népszerűségre tett szert. Kádár legmerészebb húzása az IMF beengedése volt, hiszen a bankot az ’imperialista’ terjeszkedés legfontosabb gazdasági eszközeként tartották számon. Ez jórészt kényszer miatt történt, hiszen az olajválságból komoly fizetési gondok adódtak. Az IMF évek óta próbálkozott a bekerüléssel Fekete Jánoson, az akkori MNB elnök-helyettesén keresztül, de sikertelenül (68-ban az oroszok akadályozták meg). A 70-es évek végétől az oroszokat ’kijátszva’ titkos tárgyalások kezdődtek. 1982-ben Kádár megijedve a 8 milliárd dollárra duzzadt adósságtól, nem törődve az oroszokkal beadta a derekát, amiben Fekete János mellett Marjai József akkori miniszterelnök helyettesnek is nagy szerepe volt.

A Fekete vezette IMF-fel tárgyaló delegációnak tagja volt Medgyessy Péter a pénzügyminisztériumból, Pulai Miklós a tervhivatalból és Németh Miklós későbbi kormányfő. A rendszerváltás után Medgyessy-ből is miniszterelnök lett. A gazdaságot a 80-as években Marjai József irányította. A másodállásban elhárító tiszt Medgyessy Péter hamarosan a pénzügyminiszterségig vitte. Ő az Apró klán embere volt, úgyhogy Kádár János csak hitte, hogy az oroszok nem tudtak az akciójáról. Az amerikai Fed banktól és Világbanktól felvett virtuális pénz a kamatterheivel adósságspirált gerjesztett, aminek eredményeként az adósság a rendszerváltásra elérte a 22 milliárd dollárt, azaz 7 év alatt majdnem megháromszorozódott, olajárrobbanás nélkül, tisztán az IMF ’segítség’ következményeként.
A Németh-kormány 1989-ben az IMF segédletével hozzálátott a rendszerváltás előkészítéséhez. Jól kiegészítették egymást, hiszen a IMF-nek olyan erőre volt szüksége ami biztosítja a terepet, az alakuló MSZP stábnak pedig az oroszok helyett kellet valaki, akinek biztosíthatják a terepet. Az eredmény pár év múlva, az ’ellenzéki’ Antall kormány idején érett be, amikor a volt párt és KISZ titkárokból álló siherehad elárasztotta a gazdasági szféra vezető pozícióit és privatizációs intézményeket. Szervezett akció történt, és azt is érezni lehetett, hogy az MSZP-nek súgták a teendőket. Akik segítették őket, nem először csináltak ilyet.

Összegezve tehát, a Wall Street gazdasági megszállást előkészítő csapata szövetkezett a kommunista elnyomó apparátussal megpecsételve az ország sorsát.
A régi kopott iga helyett, szép újat kapott az ország. Keményebbet a korábbinál.

SLIP (angolul-elcsúszni )

Az IMF vezérelte gépezet most indult be igazán. Az úgynevezett SLIP program keretében a 90-es évek közepére befejeződött a stabilizáció – a liberalizáció – az intézményépítés – és a privatizáció.
Bolívia, Kenya, Argentína és a többi IMF ’bennfentesekkel’ tönkretett ország példája alapján a program valódi célja inkább a várakozó külföldi tőke beáramlásának megkönnyítése a liberalizációval, az adósság elmélyítésével, az ország valutájának leértékeléssel, az ország vagyonának és termelőerőinek kedvező kiárusításával, a szociális háló, egészségügy és oktatás szétverésével stb volt.

Magyarországon a dilettáns pártkatonák vezette gazdaság állt szemben (az ejtőernyős korszak miatt) a hódítókkal. A magyar vállalatokat gyorsán felszámolták, mégpedig jóval ár alatt. Az igazgatókat kemény privatizációs díjakkal ösztönözték vállalatuk eladására (legalizált megvesztegetés).

A forint ma közel tizedét éri, mint az IMF megjelenésekor, az adósság állomány viszont legalább megtízszereződött (eredeti paritásban), és közben eltűnt a magyar termelőszektor és vagyon jelentős része, a szociális hálóval együtt. A kormányokat ez idő alatt végig IMF és Világbankos ’szakemberek’ látták el tanácsokkal, olyan jeles képviselőkkel közöttük mint Kupa Mihály, vagy Bokros Lajos.
Antall József , az első szabadon választott miniszterelnök, gesztusként átvállalta a huszonkétmilliárd dollár államadósságot, anélkül hogy kivizsgáltatta volna annak eredetét. A privatizációkból akart törleszteni, amit utódai azóta is követendő példának tartanak. Mára az állami vagyon az eredeti értékének tíz százaléka alatt van, eredeti paritáson. A privatizációs bevételek eltűntek.

A lakossági megszorítások és felpörgetett privatizáció eredményeként a Horn kormány 1998-ban lenullázta az IMF hiteleket.
Gyurcsány Ferenc kormánya 5 év alatt elérte, hogy ma ismét 20 milliárd körüli IMF tartozása van az országnak, de az össz-adósság 200 milliárd dollár fölé kúszott. 2008 októberében és 2009 márciusában az országot hajszál választotta el az államcsődtől.

Szélhámosok eldorádója – IMF és brüsszeli támogatással

A MSZP-t a rendszerváltástól az IMF kapcsolatrendszer tartja fenn. Az EU-hoz történt csatlakozás óta Brüsszel is következetesen kiáll a dilettantizmusáról és korruptságáról elhíresült magyar politikai vezetés mellett.
A lakossági megmozdulások és próbálkozások a szélhámosságát nyíltan vállaló kormánypárt eltávolítására visszhangtalanok. Magyarország a fehérgalléros bűnözők eldorádója lett, a külföldieké is. A felvett hitelek nagy része offshore számlákon landol, külföldi beruházásokat, projekteket és áruvásárlásokat finanszíroz.
Magyarországot miután gyarmatosították, katalizátori szerepet szántak neki.
A munkavállalók bérét alacsony szinten tartják, alapvető jogaikban elnyomják őket, elsősorban azért, hogy a még mindig hátrányban levő, kontraszelekciós uram-bátyám kapcsolatokkal építkező, korrupt, támogatásokból virágzó magyar gazdasági szektor a felszínen tudjon maradni.
A külföldi befektetőknek ez a közeg maga a profittermelő kánaán. A kereskedelmi láncok beruházásai a máshol szokásos idő töredéke alatt térültek meg, nem számolva az egyéb kedvezményekkel. A kormány túlköltekezései azokat nyomorítja meg, akik azt majd kamatostul visszafizetik (ami lehetetlen). Akiknek a szolgáltatásaira és termékeire elkótyavetyélik a felvett hiteleket, azok nyilván nem fognak tiltakozni a pazarlás ellen. És ezek között szépszámmal találunk külföldieket (Saab, Siemens, Strabag stb). Valahol ez lehet a magyarázata Brüsszel és az IMF türelmének az alkalmatlan kormányok iránt. Arra kell csak ügyelniük, hogy a fedezet értéke meghaladja a hitelt. Fedezet lehet a magyar föld, természeti kincsek, épületek, intézmények stb.

Egyet azért nem árt, ha szem előtt tartanak Brüsszelben és az IMF-nél is. Az MSZP olyan párt jogutódja, ami saját állításuk szerint is idegen elnyomó erőket kiszolgáló, erőszakkal létrehozott párt volt. Az MSZP-ről szintén elmondható, hogy idegen erőket kiszolgáló elnyomó párt. Gyurcsány Ferenc csalással került hatalomra, ami egy demokráciában megengedhetetlen. Európa, ami tiltakozását fejezte ki 300 meleg randalírozásáért a Hősök terén, hallgatott akkor, amikor Budapest utcáin az elnyomó karhatalom brutálisan szétverte a beismerten szélhámos miniszterelnök ellen tüntető tömegeket.
Azon is elgondolkodhatnak Brüsszelben és az IMF-nél, hogy a jelenlegi kormányt törvénytelenül juttatták hatalomra, mivel Bajnai kinevezése a hivatalosan feltüntetett konstruktív bizalmatlansági indítvány egyik feltételének sem tesz eleget. Nevezetesen Gyurcsány Ferencet nem a képviselők mondatták le, hanem lemondott, de valószínűbb, hogy Brüsszelben szólították fel a lemondásra, és ott egyeztek meg a hatalom gyakorlás további menetéről is, kihagyva belőle a magyar népet. Másodsorban Bajnait sem a képviselők jelölték, hanem Gyurcsány Ferenc. Brüsszel és az IMF ezek alapján egy illegitim kormányt támogat, és az illegitim kormány cserébe a kezükbe adta az ország feletti ellenőrzést, bárminemű népi felhatalmazás nélkül.

Brüsszel és az IMF támogatása nélkül az MSZP kormányai már rég megbuktak volna. Bajnai Gordon törvénytelen kinevezésekor köthették volna támogatásuk feltételeként a demokratizmus helyre állítását. Nem tették.
Mi lesz, ha a demokrácia helyreálltakor a magyar nép törvényesen megválasztott kormánya elhatárolódik illegitim elődeitől, és nem vállal utánuk kötelezettséget.
Mi lesz, ha Magyarországon véget ér a Brüsszel és IMF által finanszírozott szélhámosok eldorádója?

Across