Fő – a béka

Vay Márton (Védegylet) Népszabadságban megjelent írása:

A BKV működése kulcsfontosságú az egész város működése és a benne élők életminősége szempontjából. Jelen állás szerint a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) mértéktartó definíciója szerint mészárlásnak számító BKV-s járatleépítést két lépcsőben fogják végrehajtani, az elsőt mindjárt ma délután fogadnák el. (Vö: ha a békát forró vízbe teszik, kiugrik. Ha lassan forralják fel, megfő.)

A BKV leépítésének mostani és korábbi szakaszai (irreális áremelések, vonalfelszámolások) ugyanarra vezethetőek vissza: egy sokba kerülő közszolgáltatástól várják el, hogy ne kerüljön sokba. Bár a közösségi közlekedés mindenhol sokba kerül, megéri közpénzből üzemeltetni, mert, ha sokan használják, az mindenkinek jó: tisztább lesz a levegő, több a hely, kevesebb a dugó, a stressz. A hatásvizsgálatokból kiderül, hogy csak a hoszszabb utazási idő évi 14-20 milliárd forint értékű munkaórát venne el a nemzetgazdaságtól hatmilliárdos spórolásért cserébe. Az elmúlt évek intézménybezárásai miatt amúgy is megnőtt az utazási igény, az autóra váltó utasok miatt megnövekedett gépkocsiforgalom tetemes károkat okoz: több baleset, nagyobb légszennyezés. A mérleg serpenyőjébe nyugodtan be lehet tenni a leépítéssel az utcára kerülő dolgozókat is. Elvárni, hogy a BKV megfeleljen a vele szemben most támasztott költségvetési követelményeknek, és közben ne okozzon súlyos, a város egésze által megfizetendő károkat - ez kb. annyira reális, mint múzeumoktól elvárni, hogy ne termeljenek veszteséget.

Bizonyos, hogy súlyos pazarlások vannak a BKV háza táján: az utóbbi hetekben elég botrány bizonyítja ezt. A pazarlás egyik forrása a tisztességtelenségbe hajló inkompetencia. A leépítés hatásainak járatokra lebontott vizsgálatát a BKV el sem készítette, s közben a menedzsment még filléres hatékonyságnövelő lépéseket nem tesz meg: a 4-6-os villamos vonalán a menetidő egyperces rövidítésével ugyanannyi utast rövidebb idő alatt, ugyanekkora zsúfoltsággal, eggyel kevesebb villamossal lehetne elszállítani. Egy Combino egymilliárd forint. S a napi nyolcmilliós pluszbevételt hozó jegyellenőrzési kampány is takarékon. A négyes metró évtizedes adóssággal járó tragikomédiáját külön cikkben lehetne ecsetelni.

Az ésszerűsítést, a reformot egy kiadós ügyészségi vizsgálattal kéne kezdeni, és nem a járatok felszámolásával, mert a vak is látja: kevesebb járat kevesebb utast, kevesebb jegybevételt és állami támogatást jelent; a kígyó a farkába harap.

A városvezetés inkompetenciáját lassan jótékony homályba vonja a szmog. Az EU-s előírások szerint Budapesten egy évben maximum 35 napon lépheti túl a légszennyezés az egészségügyi határértékeket, mi idén február 21-én merítettük ki az éves keretet. Szmogriadóra még tervek sincsenek, tájékoztatás sehol, pedig a budapestiek életéből átlagosan három évet vesz el a légszennyezés. Nagyrészt emiatt minden harmadik gyerek asztmás vagy allergiás - az asztma a gyerekek körében korábban alig fordult elő. Hála Istennek, a polgárok türelme fogytán van, két per is indult a fővárosi önkormányzat ellen: egy a légszennyezéssel kapcsolatos tájékoztatás hiánya miatt, egy pedig a szmogriadók elbliccelése miatt, egy asztmás hölgytől. Jegyezzük meg Magosányi Árpád és Gyömrei Andrea nevét, remélem, mielőbb lesz módunk, még életükben autó-újrahasznosítót vagy biciklikörutat elnevezni róluk. A közösségi közlekedés egy város szén-dioxid-kibocsátásának visszaszorításához is nagyon fontos. Ez nem pusztán brüsszeli jegyzőkönyvekbe foglalt homályos kötelezettségvállalásokat jelent, amiket "majd a következő gazdasági fellendülés után teljesítünk", hanem nagyon is égető probléma mind életminőségünk, mind pénztárcánk szempontjából.

Még valami fontosat tehetünk a közösségi közlekedés érdekében: emeljük végre fel a parlamenti pártoknak törvényileg járó támogatás összegét. Mert akkor nem kellene százmilliárdokból autópályákat, metróvonalat építeniük és drága, de rossz villamosokat venniük, hogy néhány milliárddal föltöltsék a büdzséjüket. De szép is lenne!