A pápai bocsánatkérés nem elég
A katolikus egyház jelenleg védekezni kénytelen, a hírneve és morális tartása van veszélyben.
XVI Benedek pápa a katolikus egyház vezetője az ír katolikusoknak címzett levelében bocsánatot kért a terebélyesedő gyermekzaklatási botrány kapcsán. Emberjogi szervezetek szerint azonban a bocsánat kérés nem elég az egyházi hierarchia több évtizedes titkolózása után.
A gyermekzaklatásokról először Kanadában és Ausztráliában számoltak be az 1980-as években. Az 1990-es években az USA-ban és Írországban láttak napvilágot hasonló hírek, legutóbb pedig Németországban, Benedek pápa szülőhazájában robbant ki ezzel kapcsolatos botrány.
A bocsánatkérő levél kiadása előtt az ’Egy a négy közül’ áldozatokat tömörítő szervezet kijelentette, hogy azt akarják, hogy a pápa ismerje el egyértelműen és világosan, hogy az egyház a legmagasabb szinten mindig is tudott a zaklatásokról, és hogy szándékosan leplezték azok nyilvánosságra kerülését, védve a szexuális bűncselekmények elkövetőit a botrány elkerülése miatt, nem törődve a gyermekek biztonságával.
Greg Watts a pápai bibliográfia szerzője még több eset napvilágra kerülésével számol az elkövetkező időkben.
”Úgy hiszem több esetet is fel fognak tárni Lengyelországban és máshol, mert ez a típusú dolog nem korlátozódik országokra vagy kultúrákra,” mondta.
”Elbizonytalanít az egyház tehetetlensége… Amire valóban szükségünk van, az az egyházi kormányzás reformja. Azt hiszem a problémáink nagy része a püspökök titoktartásából eredeztethető.”
A túlnyomó részt katolikus Írországot az elmúlt öt évben három bírósági jelentés is megdöbbentette, melyek szerint egyházi tisztviselők bántalmaztak vagy zaklattak gyerekeket, majd megpróbálták azokat eltussolni.
Múlt héten Sean Brady kardinális, az írországi egyház vezetője ismerte el, hogy két gyermekkel 1975-ben titoktartást fogadtatott Brendan Smyth atya zaklatásainak leplezése miatt.
A zaklatások, ill. azok egyházi leplezése egészen Benedek pápáig ér, aki korábban Jozeph Ratzinger-ként Münchenben volt vezető érsek, és egyes állítások szerint a felügyelete alatt álló területen is történtek hasonló esetek.
Ratzinger volt a felelős a 2001-ben kiadott vatikáni rendeletért is, ami arra utasította az érsekeket, hogy titoktartás mellett értesítsék a zaklatásokról a Vatikánt, és mellőzzék a rendőrség értesítését.
”Nem lenne itt az ideje, hogy XVI Benedek maga is elismerje felelősségét?” teszi fel a kérdést Hand Kung tiszteletes, svájci teológus.
”A becsület megkívánja, hogy Joseph Ratzinger, aki személyesen viselte a legfőbb felelősséget az elkendőzésekért évtizedeken keresztül, végül maga is elmondja saját mea culpáját.”
Benedek pápának még a januárban kirobbant több száz esetet tartalmazó német botránnyal is foglalkoznia kell. Ezek közt szerepel Peter Hullermann tiszteletes ügye, akit egyszer már Essen-ben felfüggesztettek fiúk zaklatásáért, és akinek müncheni kezelésre történő áthelyezését Ratzinger hagyta jóvá 1980-ban.
Hullermannak közvetlenül a terápia után megengedték, hogy gyerekekkel érintkezzen, amíg
1986-ban ismét fiúk szexuális zaklatása miatt lett elítélve.
Hullermannt 2008-ban függesztették fel, mivel figyelmen kívül hagyta az egyház tiltását, miszerint nem foglalkozhat fiatalokkal.
A katolikus egyház jelenleg védekezni kénytelen, a hírneve és morális tartása van veszélyben.
Az sem mindegy, hogy bármikor beindulhat az áldozatok kompenzációs igényei által kiváltott lavina, ami az USA-ban már több diakónust is maga alá temetett.
Európában az ír és német esetek mellett Hollandiában 200-at, Svájcban pedig 60 ügyet vizsgálnak jelenleg.
A gyermekzaklatásokról először Kanadában és Ausztráliában számoltak be az 1980-as években. Az 1990-es években az USA-ban és Írországban láttak napvilágot hasonló hírek, legutóbb pedig Németországban, Benedek pápa szülőhazájában robbant ki ezzel kapcsolatos botrány.
A bocsánatkérő levél kiadása előtt az ’Egy a négy közül’ áldozatokat tömörítő szervezet kijelentette, hogy azt akarják, hogy a pápa ismerje el egyértelműen és világosan, hogy az egyház a legmagasabb szinten mindig is tudott a zaklatásokról, és hogy szándékosan leplezték azok nyilvánosságra kerülését, védve a szexuális bűncselekmények elkövetőit a botrány elkerülése miatt, nem törődve a gyermekek biztonságával.
Greg Watts a pápai bibliográfia szerzője még több eset napvilágra kerülésével számol az elkövetkező időkben.
”Úgy hiszem több esetet is fel fognak tárni Lengyelországban és máshol, mert ez a típusú dolog nem korlátozódik országokra vagy kultúrákra,” mondta.
”Elbizonytalanít az egyház tehetetlensége… Amire valóban szükségünk van, az az egyházi kormányzás reformja. Azt hiszem a problémáink nagy része a püspökök titoktartásából eredeztethető.”
A túlnyomó részt katolikus Írországot az elmúlt öt évben három bírósági jelentés is megdöbbentette, melyek szerint egyházi tisztviselők bántalmaztak vagy zaklattak gyerekeket, majd megpróbálták azokat eltussolni.
Múlt héten Sean Brady kardinális, az írországi egyház vezetője ismerte el, hogy két gyermekkel 1975-ben titoktartást fogadtatott Brendan Smyth atya zaklatásainak leplezése miatt.
A zaklatások, ill. azok egyházi leplezése egészen Benedek pápáig ér, aki korábban Jozeph Ratzinger-ként Münchenben volt vezető érsek, és egyes állítások szerint a felügyelete alatt álló területen is történtek hasonló esetek.
Ratzinger volt a felelős a 2001-ben kiadott vatikáni rendeletért is, ami arra utasította az érsekeket, hogy titoktartás mellett értesítsék a zaklatásokról a Vatikánt, és mellőzzék a rendőrség értesítését.
”Nem lenne itt az ideje, hogy XVI Benedek maga is elismerje felelősségét?” teszi fel a kérdést Hand Kung tiszteletes, svájci teológus.
”A becsület megkívánja, hogy Joseph Ratzinger, aki személyesen viselte a legfőbb felelősséget az elkendőzésekért évtizedeken keresztül, végül maga is elmondja saját mea culpáját.”
Benedek pápának még a januárban kirobbant több száz esetet tartalmazó német botránnyal is foglalkoznia kell. Ezek közt szerepel Peter Hullermann tiszteletes ügye, akit egyszer már Essen-ben felfüggesztettek fiúk zaklatásáért, és akinek müncheni kezelésre történő áthelyezését Ratzinger hagyta jóvá 1980-ban.
Hullermannak közvetlenül a terápia után megengedték, hogy gyerekekkel érintkezzen, amíg
1986-ban ismét fiúk szexuális zaklatása miatt lett elítélve.
Hullermannt 2008-ban függesztették fel, mivel figyelmen kívül hagyta az egyház tiltását, miszerint nem foglalkozhat fiatalokkal.
A katolikus egyház jelenleg védekezni kénytelen, a hírneve és morális tartása van veszélyben.
Az sem mindegy, hogy bármikor beindulhat az áldozatok kompenzációs igényei által kiváltott lavina, ami az USA-ban már több diakónust is maga alá temetett.
Európában az ír és német esetek mellett Hollandiában 200-at, Svájcban pedig 60 ügyet vizsgálnak jelenleg.