Az izlandiak elutasítottották adósságaik jelen feltételek szerinti visszafizetését
Skulason: Az adófizetőknek küldik azt a számlát, ami a magánbank hibája miatt keletkezett…
Az izlandiak leszavazták a brit és holland kölcsönök megállapodott ütemezés szerinti visszafizetését, amit akkor kaptak, mikor az Icesave bankjuk összeomlott.
A szavazás részleges eredménye alapján a lakosság 93,1 százaléka ellenezte a banki kötelezettségek teljesítését.
A szavazás lényegében arról szólt, hogy Izland a decemberi módosítás szerint fizesse-e vissza az Egyesült Királyságnak és Hollandiának az 5,3 milliárd dollár hiteltartozást.
A törlesztés megállapodott ütemezésének elutasítása megakadályozhatja a még hátralevő 2,1 milliárd dolláros IMF kölcsön felvételének lehetőségét, aláásva Izland hitelképességi besorolását, ami végül a kormány ellehetetlenülését eredményezheti.
Magnus Arni Skulason, a visszafizetést ellenző Indefence mozgalom alapítója szerint a megállapodott ütemezés ”brit és holland kényszer hatására jött létre”, ill. az 5,5% kamatot is elfogadhatatlanul magasnak tartja.
”Lényegében az adófizetőknek küldik azt a számlát, ami a magánbank hibája miatt keletkezett,” mondta.
Johanna Sigurdardottir miniszterelnök asszony a referendumot ”értelmetlennek” tartotta, és a szavazáson sem vett részt.
Charlie Parker, a Citywire elemzője szerint az izlandiaknak annyiban ”jogos a sérelmük” hogy az angolok és hollandok voltak azok, akik a standard kompenzációs limit felett akarták visszafizetni az elveszett megtakarításokat. Mivel erről egyoldalúan döntöttek az izlandiak jogosan mondhatják, hogy nem akarják megfizetni ennek az egyoldalú döntésnek az árát.
Jan Randolph, a HIS Global Insight kockázati vezetője úgy véli, hogy a referendum jó tárgyalási alap lehet az izlandi kormány kezében, amivel kikényszerítheti, hogy a britek és hollandok újragondolják a feltételeket.
A referendum Randolf szerint egyúttal jó levezetése az izlandiak haragjának is saját kormányuk és a britek felé, mely utóbbiak a terror ellenes törvény felhasználásával a Ladisbanki angliai tőkéjét az ellenőrzésük alá vonták, amivel lényegében megkaparintották az izlandi bank vagyonának jelentős részét, felgyorsítva a bankrendszer összeomlását, mivel az Icesave a Ladisbanki ’online’ (követlen hozzáférésű, internetes –szerk.) karja volt.
A szavazás részleges eredménye alapján a lakosság 93,1 százaléka ellenezte a banki kötelezettségek teljesítését.
A szavazás lényegében arról szólt, hogy Izland a decemberi módosítás szerint fizesse-e vissza az Egyesült Királyságnak és Hollandiának az 5,3 milliárd dollár hiteltartozást.
A törlesztés megállapodott ütemezésének elutasítása megakadályozhatja a még hátralevő 2,1 milliárd dolláros IMF kölcsön felvételének lehetőségét, aláásva Izland hitelképességi besorolását, ami végül a kormány ellehetetlenülését eredményezheti.
Magnus Arni Skulason, a visszafizetést ellenző Indefence mozgalom alapítója szerint a megállapodott ütemezés ”brit és holland kényszer hatására jött létre”, ill. az 5,5% kamatot is elfogadhatatlanul magasnak tartja.
”Lényegében az adófizetőknek küldik azt a számlát, ami a magánbank hibája miatt keletkezett,” mondta.
Johanna Sigurdardottir miniszterelnök asszony a referendumot ”értelmetlennek” tartotta, és a szavazáson sem vett részt.
Charlie Parker, a Citywire elemzője szerint az izlandiaknak annyiban ”jogos a sérelmük” hogy az angolok és hollandok voltak azok, akik a standard kompenzációs limit felett akarták visszafizetni az elveszett megtakarításokat. Mivel erről egyoldalúan döntöttek az izlandiak jogosan mondhatják, hogy nem akarják megfizetni ennek az egyoldalú döntésnek az árát.
Jan Randolph, a HIS Global Insight kockázati vezetője úgy véli, hogy a referendum jó tárgyalási alap lehet az izlandi kormány kezében, amivel kikényszerítheti, hogy a britek és hollandok újragondolják a feltételeket.
A referendum Randolf szerint egyúttal jó levezetése az izlandiak haragjának is saját kormányuk és a britek felé, mely utóbbiak a terror ellenes törvény felhasználásával a Ladisbanki angliai tőkéjét az ellenőrzésük alá vonták, amivel lényegében megkaparintották az izlandi bank vagyonának jelentős részét, felgyorsítva a bankrendszer összeomlását, mivel az Icesave a Ladisbanki ’online’ (követlen hozzáférésű, internetes –szerk.) karja volt.