Gyurcsány fóbiájával kampányol az MSZP
Húsz éve hülyítik az országot az állellenzéki és álnemzeti, az álbaloldali és baloldaliak alakította jobboldali pártok. Ennek a hülyítésnek kellene véget vetni.
Mivel botrányokon kívül mást nem tudnak felmutatni, Gyurcsány fóbiájába kapaszkodva kampányolnak az MSZP megújhodást hirdető agitproposai.
Kampányfilmjük sokat elárul a párt valódi félelmeiről, beteges gondolatvilágáról.
A film a Gyurcsánytól megszokott paranoiás félelem tárgyára, Orbán Viktorra összpontosít, aki ledönti a kordonokat, melyekkel az MSZP szélhámos vezetése bástyázta körül magát a kifosztott nép haragjától tartva. Egy másik képsoron Orbán kezét csókolgató idős asszony látható, amiről óhatatlanul Marlon Brando Coppola ’Kersztapa’ című filmjében nyújtott alakítására asszociál az ember. A feje tetejét törölgető Gyurcsány Ferenc snittje jobban tükrözte volna a néphangulatot.
De miért retteg az MSZP ennyire a kordonok ledöntésétől? Itt már nyílván nem politikai karrierről van szó, hanem sokkal többről, a felelősségre vonástól való félelemről.
Az MSZP-SZDSZ-es politikusok magas lebukási aránya arra utal, hogy ezen pártok nem csak tehetetlenségükkel könnyítették az ország kifosztását, hanem abban tevőlegesen is kivették részüket. Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon gyarapodása legalább annyira felveti a hűtlen kezelés lehetőségét, mint a közelmúltban kirobbant BKV-s végkielégítések. Bajnai gazdasági manővereinek ráadásul halálos áldozatai is vannak, a számos tönkretett vállalkozó mellett.
Gyurcsány Ferenc fiktív kft-jéből nőtte ki magát milliárdossá, miután piti szélhámosként az Apró családba kerülésével politikai védettséget szerzett, és persze korlátlan hozzáférést az állami vagyonhoz. Nem babra megy tehát a játék, érthető a hidegrázás.
A Gyurcsány banda (banda mivel Gyurcsány a hazudozásait kivetítette az őt feltétel nélkül támogató ’böszme’ hallgatóságára, akik ezt nem nehezményezték) olyan adósságba verte az országot, ami több generációra szóló béklyókat és robotolást jelent a nemzetnek, amennyiben a lakossággal akarják visszafizettetni azt.
Alternatívát jelent viszont a bűncselekmények feltárása. A társadalomnak feltétlen érdeke a bűnösök megnevezése, hiszen csak ezzel tisztázhatja magát.
A napokban a német Daimler cég megvesztegetési botrányától volt hangos a nemzetközi sajtó. A magyar kormánynak követelnie kell a magyar megvesztegettettek neveit, mert ezek az emberek fosztották ki, adósították el az országot. Ugyanez igaz a Strabag ügyre, ahol szinte minden politikai párt érintett volt. Fel kell tárni az összes közbeszerzéssel és a nyugati vállalatok magyarországi terjeszkedésével kapcsolatos visszaéléseket is.
A képlet a jelek szerint a követkő volt: a nyugati vállalatok megvesztegettek egyes magyar vezetőket, akik cserébe jelentős megrendeléseket eszközöltek, vagy biztosították a terepet a betelepülő vállalatnak, akár magyar vállalatok tönkretétele árán is. A privatizációs sikerdíjak valójában a megvesztegetés legalizálását szolgálták. A szabad pénzáramlással járó offshore számlák és vállalatok létrehozása tette lehetővé a gazdasági bűncselekmények, köztük a megvesztegetések elrejtését. Magyarországot vezetői korrumpálásával gyarmatosították.
A korrupciós hálózatok feltárása azonban nem feltétlenül érdeke a nyugati politikai-gazdasági érdekszövetségeknek, a magyar politikus bűnözőkhöz hasonlóan.
Nem véletlen hogy a megvesztegetési ügyek hamar kifulladtak, illetve a külföldi kereskedelmi láncok, bankok, vállalatok gyors terjeszkedése, és az ezzel járó hazai vállalatok elsorvasztásának okai soha nem váltak vizsgálat tárgyává.
13 követség tiltakozott tavaly ősszel 300 meleg felvonulásának Budapestre erőszakolásáért.
2006 októberében, amikor a rendőrség törvénytelen módszerekkel brutálisan oszlatta fel az országot félrevezető és kifosztó kormány ellen tüntető tömegeket, a követségek hallgattak.
Európa vezető politikusai támogatásukról biztosították a saját hazájukat áruba bocsátó magyar vezetőket.
Csakhogy a szélhámosok őket is becsapták, a pénz eltűnt. Most dörömbölnek az ajtón, és követelik a lerongyolt országon azt, amit a támogatásukkal loptak el strómanjaik.
De valójában mekkora fenyegetettséget jelent Orbán Viktor a fosztogatókra.
Ezt csak a Fidesz érintettségének ismeretében lehetne meghatározni. Ha a Fidesz kimaradt a megvesztegetésekből és egyéb gazdasági bűncselekményekből, akkor valóban van félnivalója az MSZP bizonyos köreinek. Ellenkező esetben viszont nincs, tehát az egész hiszti nem több színjátéknál.
Princz Gábort Orbánék kormányzása idején eresztették szélnek, a Strabag pénzekből állítólag a Fidesznek is jutott, és megvannak a saját lezáratlan ügyleteik a klasszikus Joszip Tot –tól az Ezüst hajóig.
A gazdasági elbaltazásokat itt is következmények nélkül élik meg, Deutsch több milliárdos beléptető rendszere mellet Orbánék benne voltak a Kősöshegyi 80m magas völgyhíd jóváhagyásában, tehát nem valószínű, hogy vezetésük alatt gyorsabban, ésszerűbben és olcsóbban épültek volna Európa legdrágább autópályái és hídjai.
(ha BKV MSZP kifizető helynek számít, akkor a magyar ’autópálya és híd projekt’ akár európai kifizetőhely is lehetett – érdemes lenne belekukkantani)
Mérsékeltebben fosztogató, vagy tiszta párt a Fidesz. Lényeges kérdés, hiszen egy újabb rabló bandát már nem bír ki az ország. Az MSZP rákos áttételei feltehetően minden pártban ott vannak. A Fidesz ugyanúgy mesterkélten létrehozott ellenzéki párt, mint ahogy az MDF vagy SZDSZ. Orbán kapcsolata a volt MSZMP-vel köztudott, de Gyurcsány egykori kollégája, a Fideszbe átdobott Kövér László MSZP felé nyitó megnyilvánulásai újszerűek.
Húsz éve hülyítik erős média támogatottsággal a lakosságot az állellenzéki és álnemzeti, az álbaloldali és baloldaliak alakította jobboldali pártok.
Ennek a hülyítésnek kellene véget vetni. Lehet, hogy most lesz erre az utolsó lehetőség …
Across