Az én "29 pontom"
Szerintem nem haszontalan ötletelni, mert hátha van köztük megfogadni méltó, ami nem jutott még eszükbe.
Érdekes módon elég nehezen találtam meg az emlegetett 29 pontot. A többiek "pontjait" meg már nem is próbáltam felkutatni, de a cikk miatt most legalább a 29-et megkerestem.
Had fejtsem ki véleményemet:
Elismerem hogy vannak olyan pontok, amikhez gazdasági ismeretek kellenek, vagy egyáltalán: pontos adatok. Ezeket, mint pl. az 1. pontot nem kritizálnám, mert mire föl? Nem vagyok én LMP...
Ellenben a kamatszedést nyilvánvalóan meg kellene szűntetni.
Az egykulcsos adózást viszont egyértelműen elvetném. A többkulcsos adó a gazdagabbaknak hátrányos, az egykulcsos a szegények adóterheit gyarapítja.
Hasonló a probléma a családi támogatással. Amikor Orbán bejelentette az "egymillió munkahelyet fogunk teremteni" nyilatkozatát, szakértői társalgás folyt erről az érintett hivatalok embereivel - akik mindössze 300,000 munkahelyet tartottak elképzelhetőnek a 4 év alatt optimális esetben (azaz HA minden összejön).
Ellenben nem felejtették el felhívni a figyelmet arra, hogy 3,000,000 munkaképes nemdolgozó van Magyarországon.
Mi ennek a logikus következménye? Az, hogy nem növelni, hanem csökkenteni kellene Magyarország lakosságát. Csökkenteni majd' 3millió fővel. Természetesen nem azonnal, hanem a családtámogatási rendszer megváltoztatásával. Konkrétan a 3 vagy több gyermeket vállalókat plusz terhekkel kellene súlytani - és nem további kedvezményeket adni nekik.
Az öröklésben a véleményem homlokegyenest különbözik. Az én "álmom" az egyenlőség az életkezdésnél. Ílymódon az öröklést 100%-os adóval súlytanám. Cserébe mindenki állami juttatásban részesülne nagykorúságakor (vagy mikor befejezi tanulmányait).
Ha már tanulmányok: a felsőoktatásban és a szakképzésben az államilag finanszírozott helyek megállapításához tudni kellene, mennyi dolgozóra van szükség az adott erületen. Biotechnológiából például évi talán 3 munkahely szabadul fel (plusz az ezt a területet oktató tanári helyek), ellenben legalább 120 hallgató végez a területen. Ez ténylegesen diplomás munkanélküliek képzése.
De természetesen ha valaki ki tudja fizetni a képzési költségeit, akkor annak még mindíg ott vannak a fizetős helyek.
Említsük meg azt is, hogy magyar, állami felsőoktatái intézményben végre mindenhol magyar nyelvű oktatást kellene biztosítani. A Rabbiképzőben például nem áll rendelkezésre a szükséges magyar nyelvű alapkönyv (a Talmud).
A közszféra béreivel számos pont foglalkozik a 29-ből, de egy sem említi példának okáért a "garantált prémium" nevű intézmény megszűntetését. Ami abszurd fogalom, mert valami csak adott teljesítés után jár (azaz jutalom), vagy a bér része, mely esetben miért aggatnak rá külön címkét?
Hallottam olyat, hogy a minimálbért megadóztatnák - ezzel összefüggésben pedig, hogy reálértékét megőrizze, emelik a minimálbér bruttó összegét. Ez nagyon helyes, mert az ország nagyrésze minimálbérből él, és hát mindenkinek illene adóznia. Azonban ehhez remélem nem felejtik el megteremteni a megfelelő körülményeket a munkaadók (kis- és középvállalkozások, nyilván) számára. Mert azok már most is alig bírják kigazdálkodni a kifizetendő összegeket.
A foglakkoztatásoknál a legnagyobb áttörést mindenképpen az jelentené, hogy ha valaki egy munkahelyen legaláisan dolgozik, akkor az munkaviszonynak minősüljön. Nagyszámú ember dolgozik például Megbízásos Munkaviszonban, ami a törvényi szabályozás szerint csak "munkának látszó tárgy".
Vannak dolgok amiket még hiányolok egyébként.
Az elszámoltatásnál hiányolom azt, hogy nem magyarázta még meg senki, hogy azzal az alapvetéssel, miszerint új dolgot építeni mindíg drágább, mint felújítani a régit, hogyan lehetséges, hogy a közlekedési infrastruktúra maholnap megszűnik létezni? Kezdetnek.
Trianon pedig már jó régen elmúlt, ideje lenne felújítani a közúthálózatot. Értve ezalatt, hogy nem hiszem hogy még mindíg vonatkozik az a rendelkezés, miszerint Magyarországon nem épülhet, csak kétsávos út.
A forgalmi helyzetet látva ideje lerombolni pár házat és kiszélesíteni az utakat. Két sáv egyik, kettő a másik irányba, egy buszsáv, egy biciklisáv - no és a járda. Ez lenne a cél.
A parkolóházak is kezdhetnének kinőni a földből, csakúgy mint a felhőkarcolók. Feltéve természetesen ha a technológia alkalmas a magyar környezeti viszonyokra (nem úgy mint a panel).
Természetesen nem úgy képzelem hogy egészében újraírjuk a városok arculatát. A szokásos "elárasztjuk velük a belvárost" megközelítést sem tartom irányadónak, mert az csak tovább fokozná a meglévő helyzetet (lakásárak, közelekedés). Ellenben ha teszem azt 500 méteres körzetben épülhetne egy-egy ilyen monstrum... A filmezési lehetőségeket sem ronatnák, mert egyszerű lenne kitörölni őket a képekről.
Épületek. Lenne egy másik fontos épülettípus is, ami úgy a város látványán, mint a közbiztonságon segítene: a Vöröslámpás Házak, közismertebb nevükön kuplerájok. Itt sem kell rögtön a Holland példát alapul venni. Lehet diszkrét, kirakat nélküli egy ilyen intézmény, egyszerű cégérrel jelezve. A szolgáltatásra igény van. Az átláthatóságot, a komfort-, de még a biztonság- (úgy a vevőét mint szolgáltatóét, és egyszerű járókelőét), sőt "erkölcsi" érzetet (nem lát a gyerek véletlen olyat amit nem akar a szülője hogy lásson) is messzemenően növelné az intézmények létrejötte. És végre a szabályozáson sem lenne állandó a vita.
De említhetnénk olyan alapvető, nagy horderejű témákat is, mint az új Alkotmány. Megmondaná valaki, hogy az elmúlt 50-60 évben meddig sikerült eljutni vele?
Másik hasonlóan fontos lépés lenne az új Himnusz megírása. A mostani ugyanis az Alkotmányba ütközik, lévén nem felel meg az Állam és az Egyház szétválasztásának.
Ha pedig elértünk az Egyházakhoz: hasonló szabályozást tartanék rájuk vonatkozóan szükségesnek, mint a prostituáltak zónáinak kijelölése. Meg is indoklom miért.
Egyfelől az Egyháznak az Államtól való szétválasztását példázná, ezért vonatkozhatna a templomokra a közhivataloktól való távolságkorlátozás.
Az iskoláktól és óvodáktól való elhatárolást pedig az értelmes felnőtté való nevelés tenné szükségessé - elvégre ha a médiák által sugárzott anyagokat is a kiskorúak fejlődése érdekében korlátozzák, akkor - lévén a vallás az értelmemmel való szembehelyezkedés - a hitéletre is a 18-as korcsoportbesorolás kell vonatkozzon. Tehát gyermek ne vehessen részt vallási ceremónián, se hitoktatáson - annak érdekében hogy elkerüljük az újabb Sötét Középkort - amiből egyes népek a mai napig nem lábaltak ki teljesen.
18 éves kor felett természetesen elméletileg mindenki rendelkezik a megfelelő ítélőképességgel és műveltséggel ahhoz, hogy maga dönthesen az ügyben.
Végül pedig a homoszexuálisok kérdése. A KDNP nyilatkozata szerint "a szexuális orientáció maradjon a hálószobában".
Az én válaszom erre, hogy ez a kijelentés képtelenség. Ebben az esetben ugyanis senki ne csókolózzon az utcán, ne járjanak kézenfogva, de még csak szerelmes pillantásokat se vessenek egymásra az emberek! A gyerekkel meg pláne ne dicsekedjen senki...
Ugye milyen abszurd elképzelés?
Én biza' mind a homo-, mind a heteroszexuálisok felvonulására elmennék ha nekem tetsző módon lenne megszervezve. Mert buli.