Gyurcsány Ferenc megbukott, meddig tart a végjáték?
Március 15. talán az utolsó lehetőség az államcsőd előtti váltás demokratikus kikényszerítésére. Most nagyon össze kell fognia a nemzetnek.
Gyurcsány Ferenc már senkinek sem jó, ezt hozta felszínre Dávid Ibolya marketing fogásnak is beillő váratlan lépése, a kétes hírű és népszerűtlen Bokros Lajos EP jelölésével.
A jelölés egyben arra is rávilágított, hogy politikusainkat nem különösebben érdekli a lakosság véleménye, azt a médiával megdolgozhatónak tartják. A jelölés azt is sejteti, hogy az MSZP, SZDSZ, MDF szálak a háttérben összefutnak.
A Dávid Ibolya által elgurított hógolyó azonban nem állt meg, hanem lefelé gurulva egyre nagyobb gombóccá nőtt, és már-már lavina veszéllyel fenyegetett.
Gyurcsány Ferenc ugyanis szavahihetetlenségével, szélhámosságaival egyre jobban aggassza a mögötte lapuló politikai és üzleti köröket. Ezen körök vélhetően veszteségeik minimalizálása miatt nem mondanak még le róla, mert a miniszterelnök ígérgetések terén világbajnok, és az ország földjei, ingatlanai azért jelentős fedezeti értéket képviselnek.
Nem csoda, hogy a Dávid Ibolya ötleteként megjelenő Bokros Lajos több embernek is megmozgatta a fantáziáját. Bokros Lajos a megszorításokhoz nagyon ért, és egyszer már elhitette, hogy ezzel gazdaságot lehet menteni. Arról hallgat, hogy a Horn kormány a megszorítások mellett szinte a fél országot is eladta, mert e-nélkül bizony a nadrágszíj összehúzása nem sokat ért volna.
Bokros színre lépése automatikusan felvetette a miniszterelnöki csere házon belüli lehetőségét, hiszen a tékozló Gyurcsány Ferenc már valódi katasztrófával fenyeget. Bokros vélhetően mindent elkövetne, hogy a lakosságból kisajtolja a kormány által eltapsolt milliárdokat, ami a külföldi hitelezőket is megnyerheti. A nyugatnak Bokros Lajos ideálisabb mint Orbán Viktor, mert Orbán közelebb áll a lakossághoz és nem annyira elkötelezett hivatalnok típus mint Bokros, ami akkor okozhat nehézségeket, ha bizonyos beruházások megvalósulási körülményei ellentétesek az ország érdekeivel.
Bokros Lajos a társadalmi és termelés szerkezeti problémákra érzéketlen, azokat nem ismeri, csak a pénzügyi megszorításokig lát, tehát ténykedés legfeljebb a válságot odázná el.
Pozitív jelenség lehetne viszont a túlzott liberalizmus fékezése.
Orbán Viktor elképzelése ellentétes a kormányéval és Bokroséval is, ő a klasszikus keynes-i módszert alkalmazva a vásárlóerő növelésével (adócsökkentés) próbálná az országot kibillenteni agóniájából. Ez feltételezi a társadalmi és termelési struktúrák korszerűsítését, ami nem kis feladat, de ezt amúgy is el kell végezni az ország talpra állításához. Egy erősödő honi iparban a külföldi versenytársak ellenérdekeltek lehetnek, de a megújhodáshoz ez elengedhetetlen.
Meddig tart Gyurcsány Ferenc végjátéka? Az ország az államcsőd szélén táncol, az események a 320 Ft feletti Eurónál már irányíthatatlanná válhatnak. Minden tünet az államcsőd irányába mutat, és hiányoznak azok a fundamentális termelési eszközök melyek a folyamatot megfordíthatnák. A pénzügyi hókuszpókuszok csak időhúzásra jók, ugyanakkor súlyosbíthatják is a helyzetet.
A váltással nem szabad várni az államcsődig, mert akkor az új kormánynak nem lesz mozgástere (már most sincs sok). A kormánypártok gátlástalansága szembetűnő, amit lehet még megszereznek a véghajrában. A nadrágszíj-szorításból kihúzzák magukat, holott az ország siralmas állapotáért a felelősség elsősorban őket terheli.
Az ország gazdaságilag kiszolgáltatott, erkölcsileg szétzilált, katonailag önmagában védtelen - NATO függő. A magyarságot nemzetközi szinten folyamatos támadások érik, melyek célja a nemzet lejáratása. A kormány ezen támadásokat nem utasítja vissza, sőt sok esetben generálja azokat (etnikumok közti feszültség keltés, Gyurcsány fasisztázása, nemzet gyalázása stb.). Fentiek hazaárulás lehetőségét is felvetik.
Március 15. talán az utolsó lehetőség az államcsőd előtti váltás demokratikus kikényszerítésére.
Most nagyon össze kell fognia a nemzetnek.
Across