Ajka
Lakosság: 30.213 fő )2007)
Terület: 90,05 km2
Népsűrűség: 321,8 fő/km2
Irányítószám: 8400, 8447-től 8451-ig
Telefon körzethívószám: 88
Polgármester: Schwartz Béla (MSZP)
Alpolgármester: dr. Horváth József (MSZP)
Országgyűlési képviselő: Schwartz Béla (MSZP)
Honlap: www.ajka.hu
Ajka a a Bakony-hegységet északi és déli részre osztó törésvonal mentén, a Kisalföld keleti szélén fekszik.
A honfoglalás előzményeiben kiemelkedő szerepe volt az avaroknak és a szlávoknak. Az avarok 568-ban érkeztek a Dunántúlra, második hullámuk pedig 670 körül jött a Kárpát-medencébe. A honfoglalás után Árpád fiai közül Ajka területét Jutas és Fajsz foglalta el.
A környékbeli falvakat, melyek későbbi összeolvadásából megalakult Ajka városa, mind a XI-XIII. század körül alapítottak. Ajka, Berénd, Bódé és Padrag személyek után kapták nevüket, míg Csékút, Gyepes, Rendek és Tósok földrajzi eredetű elnevezések.
A város egy korábbi földbirtokos nemzetségről kapta a nevét, melyet a német Heiko névtől származtatnak. Heiko egy német vitéz volt, aki Gizellával jött Magyarországra. A település első írásos említése 1214-ből származik, de maga a település jóval korábbi. 1278-ban Ayka néven említik a települést, ekkor már templommal rendelkezett.
1836-ban szénkészletet fedeztek fel a közelben, amely meghozta Ajka számára az igazi fejlődést. A kutatások Puzdor Gyula nevéhez fűződnek. 1869-ben megkezdődött kitermelés. 1878-ban Neumann Bernát üveggyárat alapított. 1937-ben Bródy Imre szabadalma alapján Ajkán épült fel a világ első kriptongyára. Később mennyiségű bauxitot találtak, amire timföldgyár és alumíniumkohó épült. Ezek kiszolgálására hozták létre az Erőművet 1941–42-ben.
1959. november 1-jén Ajkát várossá nyilvánították miután Bódé, Tósok és Tósokberénd községekkel egyesítették. 1971-ben Ajka járási székhely lett. 1977-ben Ajkarendeket és Bakonygyepest, majd 1984-ben Padragkút községet csatolják a városhoz.
1987-ben Ajka "emberarcú várost teremtő három évtizedes tevékenységért" elnyerte a Hild-érmet. A rendszerváltás megroppantotta Ajka iparát.
