Salgótarján
Megyei jogú város
Lakosság: 39.640 fő (2007)
Terület: 100,8 km2
Népsűrűség: 419,44 fő/km2
Irányítószám: 3100
Telefon körzethívószám: 32
Polgármester: Székyné dr. Sztrémi Melinda (Fidesz-KDNP)
Alpolgármester: Eötvös Mihály (Százszorszebb Egyeseület-MDF), Fenyvesi Gábor (Fidesz-KDNP), dr. Juhász Tibor (Fidesz-KDNP)
Országgyűlési képviselő: Boldvai László (MSZP)
Honlap: www.salgotarjan.hu
Salgótarján Nógrád megye legnagyobb városa és egyben megyeszékhelye is. A Tarján patak és a Salgó patak partján északi irányban szűkülő völgyében helyezkedik el, a Karancs - Medves hegység és a Cserhát észak-keleti nyúlványai között, kétszázötven méter tengerszintfeletti magasságban.
Neve a Honfoglalás korába nyúlik vissza: a "salgó" régi magyar szó (jelentése: fényes) a "Tarján" pedig az ötödik honfoglaló törzs nevére utal.
A középkori Salgótarjánról hiányosak az ismertek. Bizonyítható, hogy 1647-ben malom és kovácsműhely volt a faluban. 1674-ben készült az első fennmaradt Canonica Visitátó, amelyből kiderül, hogy Salgótarjánnak 247 lakosa volt.
A török elleni háborúk, leginkább az 1682. évi füleki ostrom a települést nem kímélte. A betelepítések után a XVIII. század elején gróf Wolkra Ottó, majd a Szluha család lett a falu birtokosa. Tőlük vette meg 1748-ban Jankovich Miklós septemvir a salgói uradalmat, s a Jankovich család lett csaknem egy évszázadig a település fejlődésének, életének a meghatározója.
Salgótarján mai története a XIX. század közepén a barnaszén felfedezésével kezdődik, ekkor emelkedik ki a település a jelentéktelen jobbágyfalvak sorából. A barnaszénbányászat 1850 körül indult meg a leendő várostól mintegy 10 km-re lévő Inászó pusztán, így a szénbányászat és az erre épülő ipar központja szinte természetszerűen Salgótarján lett. Ez a város jelentette 1867-tôl 1871-ig a Budapestről az északi bányavárosok felé futó vasútvonal végállomását.
1922-ben kapott városi rangot a település. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán volt.
Salgótarján 1950-ben Nógrád megye székhelye lett Balassagyarmat helyett, ekkor indult meg a városépítés is. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket. Somoskőújfalu népszavazás útján 2006-ban levált Salgótarjánról.
1994-ben Salgótarján a megyei jogú városi rangot is kapott.
