Esztergom
Lakosság: 30.261 fő (2007)
Terület: 100,35 km2
Népsűrűség: 301,55 fő/km3
Irányítószám: 2500-től 2509-ig
Telefon körzethívószám: 33
Polgármester: Meggyes Tamás (Fidesz-KDNP)
Alpolgármesterek: Knapp János Pál (Fidesz-KDNP), Németh József (Fidesz-KDNP)
Országgyűlési képviselő: dr. Tittmann János (MSZP)
Honlap: www.esztergom.hu
Esztergom az Árpád-korban a Magyar Királyság fővárosa volt, később Esztergom vármegye, majd 1950-ig Komárom-Esztergom megye székhelye volt. Az esztergomi érsek székvárosaként a római katolikus egyház magyarországi központja a település. Továbbá a város ma az Ister-Granum Eurorégió központja.
Egyes kutatók szerint a város mai neve Géza fejedelem bolgár-török eredetű bőrpáncél-készítőinek Esztrogin nevű településétől származhat („estrogin küpe” bőrpáncélt, és a „strgun” tímárt jelent). De mások szerint az Isztergamból ered (Iszter a Dunát, Gam pedig a Garam folyót jelenti) Esztergom neve. A város neve németül: Gran (szintén a Garam folyóra utal), törökül: Estergon, szlovákul: Ostrihom, ősmagyar neve Isztergám vagy Esztergám volt. Köznyelvben gyakori a rövid „Egom” elnevezés is.
Az esztergomi Várhegy és környéke a jégkor végétől, 20 ezer éve folyamatosan lakott hely. Az első ismert nép a kelták voltak, akik Kr. e. 350 körül települtek ide. Majd a rómaiak hódították meg a területet, ekkor Esztergom Solva (középkori latin neve a Strigonium) néven Pannonia provincia fontos határmenti települése lett. A római birodalom bukását követő népvándorlás korának itt megtelepedett népeiről hun, germán, majd avar és frank leletek tanúskodnak.
A honfoglalás után a település jelentőségre akkor nőtt meg, amikor a 960-as évektől Géza Esztergomot választotta lakóhelyéül. Itt a Várhegyen, a római castrum területén kiépített palotájában született 969-975 táján fia, Vajk, Szent István király. Ő palotát, a hegy közepére pedig nagy bazilikát épített Szent Adalbert tiszteletére a magyar egyház feje, az esztergomi érsek számára.
1000-ben Szent Istvánt itt koronázták királlyá. Az esztergomi vár, a tatárjárásig, 1241-ig királyainak székhelye volt. A XIII. században a város leggazdagabb polgárai spanyol, belga és olasz származású iparosok voltak.
A tatárjárás után IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozta, s székhelyét az ország végleges fővárosába, Budára helyezte át, de ő is itt temetkezett. Az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időben, 1304-ben Vencel cseh király seregei elfoglalják és kirabolják a várat, mely az elkövetkező évtizedben többször is gazdát cserélt. Károly Róbert és Nagy Lajos király is pártfogolta a várost. 1327-ben a királyi városhoz csatolták a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, Kovácsit (főleg kovácsok, ötvösök és pénzverők települése volt).
A középkori Esztergom a magyar kultúra fellegvára lett Buda mellett. Vitéz János a régi székesegyház mellé emeletes könyvtárat és csillagvizsgálót építtet. Bakócz Tamás érsek olasz mesterekkel építette 1507-ben a magyarországi reneszánsz építészet legszebb és a középkori Esztergom egyetlen épségben megmaradt egyházi építményét, a Bakócz-kápolnát. A kápolna oltárát carrarai márványból, a fiesolei Andrea Ferrucci szobrász faragta 1519-ben.
A török hódítás a virágzó középkori Esztergom pusztulását okozta. 1526-ban a mohácsi csatában hősi halált hal az Bakócz Tamás érsek is.1526 és 1543 között, amikor két királya is van az országnak, hat alkalommal ostromolták Esztergomot, hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a törökök. 1530-ban azonban végleg Ferdinánd kezére került a vár.
1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel ostromolta a várat. A majdnem kétheti ostrom és a kezdeti hősi ellenállás után a spanyol, olasz, és német őrség árulással feladták a várat. Ekkor pusztultak el véglegesen a külvárosok és a vár több jelentős építménye is. A város a török szandzsák központja, és a török birodalom észak-nyugati határán fekvő fontos végvára lett. A sikertelen, de pusztító erejű 1594. évi ostromban a Víziváros falánál kapott halálos sebet és halt hősi halált Balassi (Balassia) Bálint, a magyar nyelvű líra első európai rangú költője, a végvári világ jeles alakja. 1595-ben sikerült a várat visszafoglalni. Ekkor pusztult el a vár és város középkori építményeinek túlnyomó többsége, s a felszabadítókat lakhatatlan, üszkös romok fogadják. Azonban 1605-től 1683-ig ismét a törököké a város.
A törökök főleg a várat erősítették, de jelentős új épületeket, dzsámikat, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emeltek. Ezeket és a még fennálló korábbi épületeket az 1683. évi, Esztergom felszabadítását eredményező ostrom tarolta le. Utoljára 1685-be ostromolta török sereg Esztergomot. Ezekben a harcokban tűnt fel az esztergomi származású Bottyán János, a vár lovasságának parancsnoka, később a Rákóczi-féle szabadságharc legendás tábornoka. Mindazt ami ezután újjáépült, azt II. Rákóczi Ferenc 1706. évi, hosszan tartó, de végül sikerrel járó ostromának alkalmával égetik fel és rombolják le.
A háborúk után nagyarányú telepítéssel új lakosság került e területre, magyar, szlovák és német telepesek érkeztek ide. Az újjáépülő város 1725-ben visszakapta szabad királyi városi rangját, de a település méretei és jelentősége azonban csak árnyéka volt a régi Esztergomnak. A XVIII. század közepém alakul ki a belváros és a Víziváros barokk városképe. A legszebb épületeket a város piacterén, a mai Széchenyi téren és a környező utcákban emelték. 1761-ben az érsekség visszakapta a várat, majd 1820-ban maga az érsekség is visszatelepült a városba. Esztergom fejlődése ekkor lelassult és a Bazilika építésének befejezésével szinte teljesen leállt. 1822-ben kezdték építeni az esztergomi Bazilikát, amelyet 1856-ban szenteltek föl.
1881-ben itt alakult meg a Magyar Vöröskereszt elődje. 1895-ben a városhoz csatolták Szentgyörgymező, Szenttamás és Víziváros településeket.
A XX. század elejére Esztergom már csak közigazgatási székhely mivolta, illetve kulturális és oktatási intézményei, jelentős épületei révén számított fontosabb városnak. A trianoni diktátum tovább rontotta a város helyzetét, mivel vonzáskörének jelentősebb részét elcsatolták.
1924-töl 1941-ben bekövetkezett haláláig itt töltötte nyarait Babits Mihály, költő. A költő háza az ország irodalmi életének egyik gyújtópontja, és jelenléte Esztergom szellemi életére is nagy hatással volt. Az 1930-as években feltárták és helyreállították az Árpád-kori királyi palota maradványait. A magyar repülés egyik bölcsője Esztergom, mert itt alapította meg a kisrepülőgép-gyárát idősebb Rubik Ernő, repülőmérnök.
A második világháború után Esztergom a legjelentősebben károsodott magyar városok egyike volt.
Az 1960-as évektől a kibontakozó helyi ipari fejlődés eredményeként a magyar szerszámgép- és műszeripar fontos bázisa lett Esztergom.
1985-ben közigazgatásilag a városhoz csatolták Pilisszentlélek községet. A rendszerváltás után megalakult Alkotmánybíróság hivatalos székhelye Esztergom volt. 2001-ben újjáépült a Mária Valéria híd, amely felvidéki Párkánnyal köti össze a várost.
Esztergom nevezetességei: a Bazilika és a Szent István tér, a Prímási palota, Melocco Miklós szobra: István király megkoronázása, az Ószeminárium, a Sötétkapu, a Belváros és a megújult Széchenyi tér, a Mária Valéria híd, a XVIII. századi ferences templom, a Szent Tamás hegyi kápolna és kálvária, a római kori mérföldkő a Fürdő Szállóval szemben, az 1543-ból való Szulejmán győzelmi tábla, az Esztergomi Főkáptalan Levéltára, Prímási Levéltár
Jelentősebb esztergomi múzeumok: a Keresztény Múzeum, a Főszékesegyházi Kincstár a Bazilikában, a Mindszenty Emlékhely az Ószemináriumban, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum Duna Múzeuma, a Balassa Bálint Múzeum, a Babits Mihály Emlékház
