Karcag
Lakosság: 22.579 fő
Terület: 368,63 km2
Népsűrűség: 61,25 fő/km2
Irányítószám: 5300
Telefon körzethívószám: 59
Polgármester: dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Alpolgármester: Dobos László (Fidesz), dr. Kapusi Lajos (Karcagi Ipartestület)
Országgyűlési képviselő: Varga Mihály (Fidesz)
Honlap: www.karcag.hu
Linkgyűjtemémy ajánló a térségből: abadszalok.lap.hu
Karcag neve egy török eredetű, feltehetően kun személynév. Qarsaq - szó a pusztai róka megnevezése, mely Ázsiában ismert állat. A szó itteni első előfordulása egy kun nemzetségfő birtokának megjelölésére szolgált, aki az 1330-as években élt. A település Karcagújszállás néven először 1506-ban szerepel.
A tatárjárás idején a környék elnéptelenedett. Később az állandó letelepedésre kényszerített kunok a mai Karcag határában elfoglalták Bócsát, Magyarszállást, létrehozták Asszonyszállást, Ködszállást, Orgondaszentmiklóst, Karcagújszállást. A középkor folyamán e települések férfilakossága katonai szolgálatot kellett hogy adjon a királynak, mert Kötöny (Kuthen), a kunok vezére és IV. Béla király között a Magyarországra való betelepülésükkor ilyen megegyezés jött létre.
A török pusztítás a Karcag és környékét sem kímélte. Az első nagyobb pusztítást a Szolnok elfoglalására felvonuló hadak okozták 1552-ben. Az utolsó törökdúlás 1697-ben érte a karcagiakat. A török után a Habsburg állam nem ismerte el a kunok korábbi kiváltságait, és 1702-ben eladta a területet a Német Lovagrendnek.
A XVIII. században Karcag társadalma teljes egészében paraszttársadalom volt. 1848 legfontosabb vívmánya a jobbágyfelszabadítás, nem érintette a kerületet, de Kossuth hívó szavára elsőként vesznek részt a szabadságharcban a karcagiak. A hazáért való fegyveres szolgálatnak sok évszázados hagyományai vannak a Jászkunságban, így természetes, hogy a haza függetlenségének veszélybe kerülésekor a jászkunok - közöttük a karcagi nemzetőrök és honvédek - 1848 kora nyarától a szabadságharc bukásáig ott vannak a harctereken.
1872-ben a telepütést rendezett tanácsú várossá nyilvánítják. A város a XX. században is megmaradt mezőgazdasági jellegű településnek, jelentős lett a malomipar. A második világháború után, 1948-tól megindul a szövetkezetesítés. 1951-ben termelőszövetkezeti várossá nyilvánítják a települést. Az 1970-es években a kiterjedt tanyarendszert is felszámolták a nagyüzemek.
