Sopron

Megyei jogú város
Lakosság: 56.869 fő (2006)
Terület: 169,06 km²
Népsűrűség: 333,57 fő/km²
Irányítószám: 9400
Telefon körzethívószám: 99
Polgármester: dr. Fodor Tamás (Fidesz-KDNP)
Alpolgármesterek: Abdai Géza (Fidesz), dr. Simon István (Fidesz), Havas András (Fidesz)
Országgyűlési képviselő: Firtl Mátyás (KDNP)
Honlap: www.sopron.hu

Sopron Magyarország nyugati határa mellett, az Alpok lábánál, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. Sopron a „kékfrankos fővárosa”, mivel a környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek.

Kr.e. a VI-V. évezredben már lakott területek találhatók Sopron létesítésének későbbi alapját képező Borostyánkőút környékén. A római korban Scarbantia város állt itt, amelyen két fontos útvonal is Scarbantia fóruma a mai főtér helyén volt.

A népvándorlás kora szakaszainak emlékei itt is felismerhetők, különösen a környező településeken. Az első szakasz a germán quádok kora, melyet Foederati kornak hívnak (Kr. u. 375-433-ig). A második a hunok kora 435-455-ig tart (elsősorban Kelet-Pannónia területén), melyet harmadikként a Keleti gótok kora követ (455-471.). Negyedikként említik a Szvéb herul uralom korát (471-526.), majd befejezésként, ötödikként a Langobárd kor (526-586) következett. majd az avarok előretörésétől (568) a város elnéptelenedett. A honfoglalás után Sopron és környékén Súr vezér telepedett le.

A város nevét Suprun nevű ispánjáról kapta. 1153-ban már fontos városként említik a források Sopront. 1273-ban II. Ottokár cseh király árulás következtében elfoglalta a várat. Annak ellenére, hogy Ottokár túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit, Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Bár mindig közel volt az országhatárhoz, Sopron sosem tagadta meg magyar voltát, bár a város német polgársága gyakran tett hitet a Habsburgok mellett.

1529-ben a törökök feldúlták Sopron külvárosát, de a város nem került török hódoltság alá. A megszállt területekről sokan menekültek ide, majd lassan Sopron a törököktől szabad terület központjává vált. 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt.

Bocskai hadai 1605-ben feldúlták Sopront. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta. 1676-ban Sopron szinte teljesen leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, megszületett a mai belváros. Ekkor építették újjá a Tűztornyot is. A XVII. század végén a török uralom alól felszabaduló ország egyik fő kereskedelmi útvonala Sopronon át vezetett. II. József uralkodása idején Sopron lett a vármegye székhelye. Széchenyi ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze.

A XIX. század végén, a XX. század elején megindult Sopron kapitalista fejlődése a Monarchián belül, melyet az első világháború és a Tanácsköztársaság kikiáltása szakított meg. 1919-ben a Sait-Germain-i békeszerződés Nyugat-Magyarország jelentős részét Ausztriának juttatta. 1921. dec.14-én a népszavazáskor (amelyet az Ágfalvi csata előzött meg, ahol a Prónay Pál és Héjjas Iván által szervezett Rongyos Gárda harcolt az osztrák csendőrséggel, ami után gerilla-harc következett) Sopron és környéke magyar maradt. Ekkor kapta a "Civitas Fidelissima" (A leghűségesebb város) címet Sopron. A város sokat szenvedett a második világháború alatt, több légitámadás is érte. A háborút követő években a város németajkú lakosságának zömét kitelepítették. 1950-ben elveszíti a város megyeszékhelyi rangját. A szocializmus ideje alatt a város a határsávban helyezkedett el, és csak külön engedéllyel megközelíthető.

Az 1990-es évektől Sopron egyre inkább a vendégmunkásság és a kereskedelem helye lett, megnőtt a bevásárló turizmus jelentősége, amelyre az egész boltrendszer megépült. Sopron a minőségi turizmus, a vendéglátás és borkereskedelem egyik központjává kíván válni.

Sopron fontosabb látnivalói: a Tűztorony, a Széchenyi tér és Hűségzászló, a Kecske-templom, a Szent György-templom, a gótikus Szent Mihály-templom, az eklektikus Városháza, a reneszánsz Storno-ház, a XVI. századi Lábasház, a barokk Esterházy-paloták, a XV. századi Patikamúzeum