Mosonmagyaróvár
Lakosság: 31.071 fő (2006)
Terület: 85,35 km2
Népsűrűség: 361,33 fő/km2
Irányítószám: 9200
Telefon körzethívószám: 96
Polgármester: Szabó Miklós (Fidesz-MDF)
Alpolgármester: Nagy István (Fidesz-MDF)
Országgyűlési képviselő: dr. Tóth Tiborné (MSZP)
Honlap: www.mosonmagyarovar.hu
Mosonmagyaróvár a Kisalföldön, a Győri-medencében, a Mosoni-Duna és a Lajta összefolyásánál, a Szigetköz és a Hanság-perem találkozásánál fekszik.
Mosonmagyaróvár 1939-ben az egyesített Moson és Magyaróvár településekből jött létre (1905-ben Lucsony települést Magyaróvárhoz csatolták). Moson neve valószínűleg szláv eredetű, mocsári várat jelent. Első előfordulása 1046-ból való Musun alakban, német neve (Wieselburg). Az Óvár helynév bizonyára azzal az Ad Flexum nevű római katonai táborral kapcsolatos. Mosonmagyaróvár nevének első előfordulása 1263-ból való Ouwar alakban, német neve 1271-ből ismert Altenburh alakban. Magyar előtagja (Ungarisch Altenburg) a Bécstől keletre lévő Németóvártól (Deutsch Altenburg) való megkülönböztetést szolgálta.
A település környéke föltehetően az emberiség történetének korai szakaszától kezdve lakott volt, régészeti bizonyítékok azonban csak az i. e. V. évezredtől kerületek elő. Kr. u. I. század elejétől ez a terület is Pannónia részeként a Római Birodalomhoz tartozott. A Mosoni-Duna mellett létesített katonai tábor jelentős stratégiai pont volt. Az Ad Flexum létrehozásának elsősorban katonai indoka volt, a mellette kialakult település fejlődését segítette, hogy az itt átvezető hadi úton bonyolódott le a kelet-nyugati kereskedelem. Valentinianus 375-ben bekövetkezett halála után a hunok támadásai menekülésre kényszerítették a lakosságot, s a későbbi longobárd majd avar uralom alatt a település és a tábor nagyrészt elpusztulhatott. Óvár elnevezése azt bizonyítja, hogy az Árpád-korban még létezhettek a római tábor és a település egyes részletei, s ezek képezték azt az alapot, amelyen a középkori város fölépülhetett.
1030-ban II. Konrád német császár elfoglalta Mosont. 1271-ben II. Ottokár cseh király a mosoni erődítményt lerombolta, királyaink pedig nem tartották érdemesnek az újjáépítést, és az ispánság székhelyét Óvárra tették át.
Magyaróvár legkorábbi települési szintje Moson várának pusztulása után alakult ki, amikor a megmaradt lakosság ide húzódott védelemért. Óvár fejlődéséhez nagyban hozzájárult élénk kereskedelme, iparosodása és az oklevelekben emlegetett fejlett malomipara. 1529-ben a törökök Bécs alól vert hadként visszavonulva fölgyújtották a várost és a várat. Huszár Gál, tudós, prédikátor és vándornyomdász 1555-ben megalapította Magyaróvár első iskoláját, és tanított Mosonban is.
Mivel Moson és Óvár gyakran esett seregek vonulási útjába, a török és német zsoldosok XVI. századi dúlása után 1605-ben Bocskai hajdúi gyújtották föl a várat, 1619-ben pedig Bethlen Gábor foglalta. Buda török megszállása, majd Győr 1594. évi eleste után olasz hadmérnökök tervei alapján megerősítették és korszerűsítették. 1683-ban Bécs ismét sikertelen ostroma után a visszavonuló törökök fölégették Mosont, Óvárt és a megye szinte valamennyi települését. 1766-ban Mária Terézia a magyaróvári uradalmat lányának, Mária Krisztinának ajándékozta. 1847-ben a reformországgyűlésre Moson megye egyik követévé gróf Széchenyi Istvánt választották. 1848 nyarán megszervezték a két település nemzetőrségét, amely kénytelen volt október 4-én visszavonulni Jellasich túlereje elől.
A trianoni diktátum következtében 1924-től megszűnt Moson megye önállósága, elvesztette területének csaknem kétharmadát, és Óvár és Moson is elszakadt gazdasági kapcsolatainak jó részétől.
1944 májusában 466 mosonmagyaróvári zsidót hurcoltak el. 1945 április 1-jén a szovjet csapatok különösebb harc nélkül foglalták el a települést. 1946-ban kitelepítették azokat akik 1941-ben német anyanyelvűnek, vagy német nemzetiségűnek vallották magukat.
Az 1990-es évek után megnőtt a városba irányuló idegenforgalom, ami a termálfürdőnek, bevásárló turizmusnak is köszönhető.
