Budapest, XXIII. kerület, Soroksár
Lakosság:
Terület: 2.043 ha
Polgármester: Geiger Ferenc (független)
Alpolgármesterek:
Országgyűlési képviselők: dr. Hiller István (MSZP)
Honlap: www.soroksar.hu
Soroksár
Soroksár a Duna bal partján, a pesti oldal legdélibb területén található. A XXIII. kerület Budapest legfiatalabb kerülete. Soroksár 1992-ben népszavazási szándékkal kinyilvánította elszakadási szándékát a XX. kerülettől, Pesterzsébettől és 1994-ben önálló kerületté vált.
Soroksáron az első megtelepült lakosság a magyarországi kora bronzkori kultúrák egyik legsajátságosabb csoportja volt. Jelentősebb leletanyag az avarokról tanúskodik. A honfoglaló magyarok valamelyik törzse a Csepel-szigeten alakította ki központi szálláshelyét. Egy, a Soroksár déli határához közel eső település, Taksony elnevezése is bizonyítani látszik azt a tényt, hogy a honfoglalás idején Soroksáron is szállást vettek a magyarok. A soroksári Haraszti út és a Duna közötti területen, Szentdienes középkori falu nyomait tárták fel. A Szentdienes elnevezés minden középkori térképen szerepel.
Az Aba nemzetségbeli Péter comesnek, a százdi monostornak adott egyik adománylevelében „Swrwk”néven, 1067-ben említik először a falut. Anoymus, Magyarország név szerint nem ismert történetírója, a legnagyobb valószínűség szerint a csepeli kis Duna-ágat nevezi „Surcusar”-nak. Feltételezések szerint a „Surcusar” jelentése „sark”, vagy „sarok” illetve a „sar” szótag a mocsaras vidékre utalhatott. A XIII. századi tatárjárás idején a település elpusztult, mivel ezen a környéken heves harcok tomboltak. A kalocsai érsek felszabadító csapatait is a gubacsi mocsaraknál csalták tőrbe a tatárok, és semmisítették meg. 1390-ben található meg ismét a falu neve, amikor a helység nevét viselő Soroksári család kezén van. Családi örökség, majd pedig egyezség folytán, 1429 körül az Adonyiak birtokába került.
Mohács után Soroksár elpusztult. A török uralom alatt e területen nem volt lakott település. Buda visszavétele után elsősorban német telepesek érkeztek erre a vidékre würtenbergi, rajnai és saar-vidéki területekről. 1759-ben Soroksár vásártartási jogot kapott. Az első iskola 1763-ban épült.
Az 1848-49-es szabadságharc alatt a német ajkú, de magyar érzelmű soroksári lakosság szép tanújelét adta magyar hazája iránti hűségének. 1831-ben kolera, 1848-ban és 1853-ban tűzvész pusztította Soroksárt. A Grassalkovich család kihalta után a bécsi báró Sina Ignác vette meg a gödöllői uradalommal együtt Soroksárt is. 1871-ben Soroksárból kivált Kispest, majd 1877-ben Szentlőrinc is. Az 1880-as évek végén csupán a lakosság 15-20 százaléka beszélt magyarul. Az 1890-es években megkezdődött a Millenniumtelep kialakítása.
A második világháború alatt, 1944 novemberében stratégiai okokból kiürítették a települést. 1945-ben megkezdődött a soroksári polgárok Szovjetunióba való deportálása. Az elhurcoltak többsége éveket töltött el embertelen körülmények között, az úgynevezett munkatáborokban. 1945 májusában kezdődött a német lakosság meghurcoltatása. A németség drámájának csúcspontja 1946. májusa volt. Ekkor napok alatt 5 ezer soroksári németet vagoníroztak be, kollektív bűnösséggel megvádolva a Magyarországhoz mindig is lojális svábságot.
Soroksár 1950. január 1-én lett Budapest része. Pesterzsébet megyei jogú város és Soroksár nagyközség alkotta a főváros XX. kerületét. 1956. január 12-én földrengés pusztította a települést. 1994-ben, sikeres népszavazás után Soroksár önálló kerületté vált.
