Budapest, XXII. kerület, Budafok-Tétény
Lakosság: 59.000 fő
Terület: 3.426 ha
Polgármester: Szabolcs Attila (Fidesz)
Alpolgármesterek: Karsay Ferenc (Fidesz), Németh Zoltán (Fidesz)
Országgyűlési képviselő: Lendvai Ildikó (MSZP)
Honlap: www.bp22.hu
A XXII. kerület, Budafok-Tétény részei:
Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Háros-sziget, Nagytétény.
A XXII. kerület, Budapest délnyugati részén, a Duna jobb partján fekszik. Budafok, Nagytétény és Budatétény egyesítve 1950-ben lett Budapesthez csatolva. A kerület a Budai-hegység déli előterét alkotó dolomitból és mészkőből álló, karsztos felszínű Tétényi-fennsíkon és annak a Dunáig lefutó lejtőin terül el, amelynek löszös talajtakarója kiválóan alkalmas volt a szőlőtermesztésre.
Már az újkőkortól kezdve folyamatosan lakott vidék volt. Az első jelentős emlék a Campona castelluma (Nagytétény) volt, amit a rómaiak építettek. Ez a limes egyik jelentős katonai tábora volt. A honfoglalás után Nagytétény területén volt Töhötöm (Tétény) vezér téli szállása. Az ezután már Téténynek nevezett településen IV. (Kun) László 1279-ben országgyűlést tartott.
Tétény a XV. században élte virágkorát, ekkor mezőváros (oppidum) volt. A török uralom végére a vidék három települése szinte teljesen elpusztult, de leginkább Tétény maradt fenn. Tétény földesura, Száraz György 1711-ben német, majd később magyar jobbágyokat telepített ide.
A török uralom után, 1698-ban Budafok Savoyai Jenő herceg birtoka lett, a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként (Promontorium). Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor. A település zsellérközség volt, lakossága többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból állt. A település gyors fejlődését, csakúgy mint Tétény, a szőlőkultúrának és a kőfejtésnek köszönhette. Ezekhez kapcsolódik a kerület páratlan pincerendszerének kialakulása is. A töretlen fejlődést az 1886. évi filoxérajárvány állította meg, amely szinte teljesen kipusztította a fő megélhetési forrást jelentő szőlőket.
Közben Budatétény – amelynek 1915-ig Kistétény volt a neve és 1873-ig Nagytétény egyik szőlőhegye volt - önálló településsé vált. Budatétényre inkább az elszórtan épült házak, villák voltak a jellemzőek.
A század utolsó évtizedében és a XX. század elején meginduló iparosodás (sörgyár, pezsgőgyárak, gyufagyár, sertéshízlalda) meghatározóvá vált. 1899-ben Budafokig, 1909-ben már Nagytétényig járt a HÉV. A XX. század elején kezdett kialakulni a Nagytétényhez tartozó Baross Gábor-telep.
1886-ban Promontor település Budafokra változtatta a nevét és 1926-ban városi rangot kapott. A megszűnt szőlőkultúra folytatásaként a város a XX. században jelentős borászati centrummá fejlődött. A német lakosság többségét a második világháború után kitelepítették, de szerencsére mára feléledőben van a német nemzetiségi hagyományok ápolása.
1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet.
