Budapest, III. kerület, Óbuda
Lakosság: 130.000 fő
Terület: 3.969 ha
Polgármester: Bús Balázs (KDNP)
Alpolgármesterek: Szabó Magdolna (MSZP), Szegner László (MDF), Szepessy Tamás (KDNP)
Országgyűlési képviselők: Donáth László (MSZP) és dr. Orosz Sándor (MSZP)
Honlap: www.obuda.hu
A III. kerület részei:
Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudasziget (Hajógyári-sziget), Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Szépvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Ürömhegy és Újlak
Már az őskor időszakából is származnak leletek Óbuda területéről, elsősorban az északi városhatár térségéből, a Duna közelében. Lakott területekre utaló nyomok előfordulnak a Duna parton, a Hajógyári szigeten és az Árpád hídtól délre eső területeken. Óbuda a főváros területén szinte egyenértékű a város római kori múltjával. Óbuda Budapest legrégebbi városrésze. Itt épült ki a római korban az első város, Aquincum. A dunai határ, a limes kiépítésével egy időben létesült a mai Flórián tér környékén a légiótábor, mintegy 6.000 főnyi katona számára, az ezen kívüli segédcsapatok tábora a mai Aquincum szálloda alatt húzódtak. A táborok köré folyamatosan épült ki az úgynevezett katonaváros, amely a katonák civil életterét jelentette (a jelenlegi Bogdáni úttól a Nagyszombat utcáig terjedt). Ezeket a településeket kövezett út kötötte össze őket és pilléreken álló vízvezeték látta el a mai Rómaifürdői strand forrásainak vizével. Az épületek többsége csatornázott volt, központi fűtéssel ellátva. A hegyvidéken majorságok, római villák sorakoztak.
A római életmódhoz tartoztak az időről időre megrendezett amfiteátrumi játékok, melyre két amfiteátrumot is építettek a két városrész közelében. A mindenkori helytartó rezidenciája Aquincumban volt, melynek maradványai a Hajógyári szigeten megtalálhatók. A mai Óbudára eső római kori együttes nemcsak Magyarország, de Európa egyik legfontosabb római kori leletegyüttese. A népvándorlás kori leletek jelzik, hogy a terület abban az időszakban is életteret jelentett az itt átvonuló népek számára. Óbuda a honfoglaláskortól kezdődően már újból huzamosan lakott terület volt.
A XI-XII. században kialakuló város (Óbuda) két mag körül indult fejlődésnek. A mai Fő tér környékén, az itt megalapított prépostság körül volt az egyházi városközpont, ettől délebbre helyezkedett el az iparos és kereskedő jellegű településrész. Itt épült fel a második királyi vár, mely később a mindenkori magyar királyné birtoka lett. Mátyás király pálos rendi szerzetesei a hagyomány szerinti Árpád sírja fölé emelték templom és kolostoregyüttesüket. Óbuda az egyik legkorábbi települési központ, mely jelentős várossá vált a középkor folyamán.
A török kiűzése utáni évszázadokban a korábbi Óbuda és a földesúri mezőváros, Békásmegyer közé ékelődött be Rómaifürdő és Csillaghegy, amelyek kertvárosokká épültek ki. A török idők után német telepesek jelentek meg, mely a későbbiekben a gyáripar kialakulásával párhuzamosan lengyel és cseh iparosok és munkások letelepülésével járt együtt. A XIX. század közepén a német ajkúak már a lakosság többségét jelentették Óbudán, egyes hagyományaik a mai napig fennmaradtak.
A három önálló várost, Budát, Óbudát és Pestet 1873-ban egy várossá, fővárossá, Budapestté egyesítették. Nagyobb arányú fejlődés az 1930-as években indult meg a mai belső óbudai területeken.
