Budapest, II. kerület

Lakosság: 90.020
Terület: 36,34 km²
Népsűrűség: 2.478 fő/km²
Polgármester: dr. Láng Zsolt (Fidesz)
Alpolgármester: Dankó Virág (Fidesz)
Országgyűlési képviselők: dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) és dr. Balsai István (Fidesz)
Honlap: www.masodikkerulet.hu

A II. kerület részei:

Adyliget, Budaliget, Budakeszi erdő, Csatárka, Erzsébetliget, Hűvösvölgy, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Moszkva-tér, Nyék, Országút, Pasarét, Pálvölgy, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházy-rét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szépvölgy, Törökvész és Víziváros

A budai második kerület, hasonlóan az első kerülethez hagyományosan jobb oldali, konzervatív kerületnek számít a budapesti politikai térképen.

Az emberi élet első nyomai a II. kerület területén Pesthidegkút környékén, a Remete-szurdokban bukkantak elő, mégpedig a neander-völgyi emberé. Magyarországon e típusnak ez a második legrégibb előfordulása. A régészek - a Kr.e. III. évezred második feléből származó - a Közel-Keleten és Európa számos részén elterjedt, úgynevezett Harangedény-kultúrához tartozó, harcos-kereskedő népek több telepének lelőhelyét találták meg ezen a területen. A római korban, a Kr.e. I. században a budai Duna-partot őrző három lovas alakulat közül az egyik a Vízivárosban állomásozott. Kr.u. 89 után a mai Bem tér környéki táborban a légió II Adiutrix tartott helyőrséget a szarmata háborúk időszakában. A táborok a dák háborúk után, Traianus uralkodása alatt elnéptelenedtek. A limes út melletti vízivárosi telepet Kr. u. 260 körül a szarmaták és a kvádok elpusztították. A III. század második felében a budai hegyvidéken - a Szemlőhegyen - az aquincumi katonai arisztokrácia rendelkezett birtokkal. A rómaiak kiürítették Kelet -Pannóniát az V. században, és innentől kezdve a romanizált lakosság nyomai többé nem mutathatók ki. A hun uralom alatt szarmaták és germánok is letelepedtek. 454 után a Sadages hun nép uralma alá tartozott a budai oldal, amelynek fontosságát a három előkerült gazdag hun sírlelet is bizonyítja. A honfoglalás után a vezértörzs, a Megyer szállásterületéhez tartozott Budapest. A Kuruclesi-dűlőkben a régészek honfoglaláskori sírokat tártak fel.

Az árpád-kortól kezdve több település egykori nyomai mutathatók ki a II. kerület területén. A honfoglaló magyar törzsek egyikének nevét viselő Nyéken (Szajkó utca környékén) X-XI. századi temetőket találtak. E falu középkori határai Buda, Felhévíz és Hidegkút voltak. Több mint valószínű, hogy már III. Béla korában királyi vadaskert működött a falu mellett. A XVI. század elején a Podmaniczky család is szerzett itt földbirtokot. Hidegkút keleti határában helyezkedett el a forrásokban első ízben, 1212-ben megjelenő Gercse falu, amelynek temploma a XIII. századból való A török uralom előtti két évszázadban 50-60 háztartásos népes település volt, alakosok mind egytelkes paraszt-nemesek voltak. A XII. századig vezethető vissza (Buda) Felhévíz (Superiores aque calidae Budenses) története. Nevét a mai Császár- és Lukács-fürdő környékén feltörő meleg vizű források után kapta. Eredetileg Óbuda része volt, déli határa körülbelül a Lánchíd budai hídfőjéig tartott. Felhévíz piactere a mai Bem tér lehetett. Itt volt a II. Géza által alapított Gézavására és Óbuda első csónakos révje. Lakosságának zöme magyar volt és túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkoztak. A tatárjárást követően Felhévíz déli részéből jött létre, magyar lakossággal egy új külváros. A település központjában Szent Péter vértanú tiszteletére plébániatemplomot emeltek (a Csalogány és a Medve utca sarkán), amely névadója lett a településnek. Szentpéter külváros volt Buda gabona és takarmánykereskedelmének centruma.

A Budán tartózkodó királyi udvar számára Nyékhez hasonlítható fontosságú, de országos szempontból is is igen jelentős hely volt a János- és Hárs-hegy nyergén épült Szent Lőrinc kolostor (Budakeszi út 93), az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok központja. 1300-ban kezdték építeni a pilisszentkereszti remeték egy Szent Lőrinc tiszteletére emelt kápolna helyén.

A XIV. század elején már a rend főkolostora, később a budaiak fontos zarándokhelyévé vált. 1381-ben helyezik el a Velencéből I. Lajos király által hadizsákmányként megszerzett remete Szent Pál földi maradványait. A XVI. század elején többszöri átépítés után kiterjedésre az ország legnagyobb kolostora lett, valamint híres volt értékes könyvtáráról is. Mátyás király nagyon kedvelte a budaszentlőrinci pálosokat, gyakran megfordult náluk. A török sajnos elpusztította a kolostort, 1541 után már nem említik a források. Budát a török 1541-ben foglalta el. Buda határában lévő falvak többsége pusztává vált.

A török korban a Vár körüli legnagyobb lakótelep, az úgynevezett Varos volt (e magyar szó átkerült a török szókincsbe), a mai Széna tér, a Bem tér és a Lánchíd budai hídfője között. A Varos-t kettős falrendszer védelmezte, valamint a mai széna tér környékén egy nagy mocsár. A polgári lakosság és főleg a nem muszlimok a falakon túl a mai Jégverem és a Széna tér közötti dombon éltek. 1686-ban a Szent Liga hadának főserege Lotharingiai Károly vezérlete alatt a mai Zsigmond tér és Pasarét között táborozott. 1541 és 1686 közötti, mintegy másfél század mérlegéhez nemcsak a pusztítás tartozik, hanem az oszmán-török építészet magyarországi vonatkozásában kimagasló, ma is látható alkotásai a Császár fürdő, a Király fürdő, valamint a Gül Baba türbéje. A török kiűzése után Buda hat részből állt, a Várból és öt külvárosából, melyből három a mai II. kerület területére esett: Víziváros, Országút, Újlak. Újlak a Duna mentén az Országút Szemlőhegy, Pálvölgy és Óbuda között a középkori Szentjakabfalva megmaradt utcái helyén alakult ki a XVIII. század folyamán. A lakosság nagy része ide települt római katolikus német iparral és kereskedelemmel foglalkozó népesség volt. Az 1838. évi nagy dunai árvíz ebben a három külvárosban is komoly pusztításokat végzett. A reform korban kezdtek épülni Buda határában (Kurucles, Lipótmező, Hidegkút, Zugliget) a kirándulóhelyek, valamint nyaralók

Az egyesítés után 1876-ban készült el a budai oldal első rendezési terve. Hidegkút ebben az időszakban lassanként polgárosuló és fokozatosan asszimilálódó sváb falu volt. A második világháború hadi eseményei során a kerület a budai csata, azaz a Vár ostroma során hadszíntérré vált. A háború után az újjáépülő város kedvelt kertvárosa lett a II. kerület.

1956 súlyos sebeket ejtett a városrészen. Sok itt lakó ember vált a forradalom részesévé. A II. kerületben, az Orsó utcában lakott Nagy Imre miniszterelnök, a Borbolya utcában élt Mansfeld Péter, az 56-os forradalom legfiatalabb kivégzett mártírja, Szabó János, a Széna téri harcosok vezére a Lövőház utcában lakott.