Békéscsaba
Megyei jogú város
Lakosság: 65.385 fő
Terület: 193,94 km2
Népsűrűség: 338 fő/km2
Irányítószám: 5600
Telefon körzethívószám: 66
Polgármester: Vantara Gyula (Fidesz-KDNP)
Alpolgármesterek: Hanó Miklós (Fidesz-KDNP), Köles István (Fidesz-KDNP)
Tanácsnokok: dr. Fábián Ágnes (Fidesz-KDNP), Herczeg Tamás (Fidesz-KDNP)
Országgyűlési képviselő: Molnár László (MSZP)
Honlap: www.bekescsaba.hu
Békéscsaba, Békés megye székhelye jellegzetesen ártérperemi település, a kiváló termőtalajú Körös-völgy középpontjában fekszik. A környék megélhetése szempontjából döntő fontosságú a mezőgazdasági termelés. A tengerszint feletti átlagos magasság 85-87 méter. Hajdan az Alföld egyik legváltozatosabb növényvilágát találhatta meg a város környékén az utazó. A mezőgazdasági művelés hatására leginkább a Békéscsaba tágabb környezetéhez tartozó ártereken a megszaporodott természetvédelmi, nemzeti parki területeken maradt meg az eredeti növénytakaró.
Békéscsba és környéke az őskor óta lakott vidék volt. A vaskorban a szkíták, majd a kelták, utána a hunok hódították meg a területet. A honfoglalás után több kisebb település állt a területen.
Csaba nevű falut az 1330-as években említik először, neve török eredetű, az azonos személynévből származik. Csaba mellett nyolc másik település állt azon a helyen, ahol most a város Békéscsaba fekszik. A török időkben a város eleinte fennmaradt, de a tizenötéves háború során nagy károkat szenvedett, majd a XVII. század folyamán, a törökkel folytatott felszabadító harcok során teljesen elpusztult.
Csabát 1715-ben még lakatlan helyként említik, egy évvel később azonban nevét már az adófizető városok közt találjuk. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki kitüntette magát a török elleni harcokban és így megvásárolhatta Békés megyét. Nagy szerepe volt a város újbóli benépesítésében: döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le. A város ma is a magyarországi szlovák kisebbség kulturális központja. Békéscsaba szlovákul: Békéšská Čaba. Nógrád, Gömör és Hont megyéből érkeztek szlovák telepesek, akik megtarthatták evangélikus vallásukat, ráadásul különféle kedvezményeket kaptak. 1723-ig 213 család érkezett Csabára. A letelepedettek többsége állattenyésztéssel foglalkozott. Szarvasmarhát, sertést, juhot, ökröt és lovat tenyésztettek. A gabonafélék közül a búzát, árpát, zabot, kölest termelték.
1773-1847 között megháromszorozódott a falu lakossága, s meghaladta a 22 ezret. Csabát nem ok nélkül nevezték tehát "Nagy Csabának, Európa legnagyobb falujának, vagy szörnyű nagy falunak". Csabának 1841-ben engedélyezték az országos vásár tartását, ezzel a település mezőváros lett.
A Békéscsabán élő szlovákok 1848-ban szép példáját adták a hazaszeretetnek, hiszen kétezer nemzetőrt állítottak ki, akik Nagybecskerek határában állomásoztak (bevetésükre nem került sor, de az anyagiak terén lelkesen járultak hozzá a szabadságharchoz: gabonával, takarmánnyal, arany és ezüst ékszerekkel segítették a kormányt).
A XX. század elején jelentős személy volt Áchim L. András, parasztvezér, a Csabai Általános Népegylet vezéregyénisége, a Magyarországi Független Szocialista Parasztpárt vezetője, Békéscsaba országgyűlési képviselője, akit Bajcsy-Zsilinszky Endre lőtt agyon.
1903-ban a belügyminiszter jóváhagyta a Csabai Általános Népegylet alapszabályát. A Népegyletnek hamarosan Áchim L. András lett a vezéregyénisége. 1907-ben a Népegylet működését felfüggesztették, ám az előző évben Áchim létrehozta a Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot. 1905-ben Áchim L. Andrást Békéscsaba országgyűlési képviselőjévé választották. Sőt, 1906-ban újra megválasztották. 1910-ben ismét a Csabán rendkívül népszerű parasztvezér lett a város képviselője, aki beszédeivel gyakran adott okot megbotránkozásra a Tisztelt Házban. Nemcsak az Országházban, hanem a helyi képviselő-testületben is politizált, s kérelmezték a rendezett tanácsú várossá válást. A belügyminiszter végül 1919. január elsején adta meg a jogot Békéscsabának.
Áchim L. András politikai pályafutásának Bajcsy-Zsilinszky Endre vetett véget, aki apját ért sérelemre hivatkozva agyonlőtte a csabai politikust.
Az első világháború – és a 36 napig tartó proletárdiktatúra - után Békéscsaba román megszállás alá került. Az 1920-as években a gazdasági világválság sztrájkokkal, illetve az árvíz sújtotta a várost. A második világháborúban a békéscsabaiaknak leggyászosabb napjai 1944. június 24-26-án és szeptember 21-én voltak, ekkor több mint 3000 zsidót - közülük 2000-nél több helybelit - vagoníroztak be, és indítottak útnak Auschwitz felé. 1944. szeptember 21-én az amerikai légierő bombázta a várost több mint száz polgári halálos áldozatot követelve. 1948-ban kezdődött a magyar-csehszlovák lakosságcsere, ennek folyományaként főleg Csallóközi felvidéki magyarokat telepítettek be a szlovákok helyére. Főleg Révkomárom, Gúta, Losonc és Érsekújvár térségéből érkezett sok áttelepített magyar. Békéscsaba 1941-ben még 52 ezer lakost számlált, 1949-re ez a szám 46 ezerre esett vissza, ezzel Békéscsaba szenvedte el a II. világháború egyik legnagyobb emberveszteségét a magyar vidéki városok közül.
Békéscsaba 1950-ben lett megyeszékhely. Az iparosítás hatására egyre többen költöztek a városba. Az 1960-as évektől egyebek között forgácsoló szerszámgépgyár, hajtómű és felvonó gyár, konzervgyár, hűtőház létesült, ekkor jött létre a Kner Nyomda. A megye gépiparának jelentős bázisa lett a MEZŐGÉP. A 70-es években épült a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagy tárháza.
webkamera, Békéscsaba, Városháza
(bekescsaba.hu)
