Afghanistan

Nemzet

Székely nemzeti anarchizmus – Az autonómiázás optimizmusa és a társadalmi igazságtalanság depressziója

Érdekes, mindig valami külföldi autonómiát, mint mintát tartanak követhetőnek a székely autonómiások. Eddig a dél-tiroli volt a követni való, most a koszovói szerb. Plagizálnak. Nem tudom, hogy ezeknek a nagy autonómoknak, miért nincsen saját autonóm, autonómia gondolatuk. Vagyis tudom, mert nincsen autonóm szellem, csak erőlködés. Ahhoz már autonóm szellemnek kell lennie, hogy más autonómiákat tanulmányozzon. Én a szellemet tartom elsődlegesnek, mert az gondolkodik bennünk, és nem a puszta intézményes, racionális kidolgozottságot. Szellem hiányában, a pusztán racionálisan kidolgozott intézmények, nem sok védelmet nyújtanak. Mutatja korunk, hogy a pusztán racionálisan megépített intézmények, melyeknél hiányzik a belső szellemi, vertikális tartó oszlop, egyre inkább az elhasználódott arcukat mutatják, melyek, csak a korruptaknak adnak menedéket, lehetőséget, a gazdagodásra, csalásra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Memoár – Édesapám Gub Marci betyár legendái

Édesapám – született Hitler hatalomra jutásának évében, 1933 – ban, Szováta városában, a hozzá tartozó Szakadátban, id. Nagy

Adalbert és szül. Szőcs Ilona gyermekeként, Gyergyóditróba került 1960 – ban, mint postafőnök, a néhai Simó Sanyi bácsi, szovátai postafőnök tanítványaként – gyermekkoromban szívesen mesélt nekem. Gyermekkoráról, melynek történetei, mintha sóvárgását fejezték volna ki szülőföldje, Szakadát iránt. Visszavágyott! Egy kis menedékházat tervezett a kertbe, öccséhez Pistához, hogy időről, időre, ha átmenetileg is, otthon lehessen. Korai halála, 1989 – ben, 56 évesen, ebben megakadályozta. Gyermekkorának történetei, háborús kalandjai, engem is annyira megragadtak, hogy végül a szovátai sokkal szebb, barátságosabb tájnak is köszönhetően, mé

lyebben kötődtem Szakadáthoz, mint Gyergyóditróhoz, ahol születtem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....