Sólyom László életrajza
1942. január 3-án született Pécsett.
1965-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Ugyanebben az évben felsőfokú könyvtárosi oklevelet szerzett az Országos Széchényi Könyvtárban.
1966-tól 1969-ig egyetemi tanársegéd Jénában, a Friedrich Schiller Egyetem polgári jogi intézetében. 1969-tól 1978-ig tudományos munkatárs az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1975-ig könyvtáros az Országgyűlési Könyvtárban.
A nyolcvanas évektől a személyiségi jogokkal foglalkozott; ő vezette be az adatvédelmi jogot Magyarországon. Ezzel tevődött át tevékenységének súlypontja az alkotmányos alapjogokra, s később az alkotmánybíráskodás elméleti kérdéseire is.
1978-tól docens, 1983-tól 1998-ig egyetemi tanár az ELTE Polgári Jogi Tanszékén.
1995-től egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Államfővé választásáig az Összehasonlító Magánjogi és Közjogi Tanszék vezetője, valamint a Doktori Iskola vezetője volt.
1969-ben a jénai egyetemen doktorált.
1981-ben az állam- és jogtudományok doktora (a Magyar Tudományos Akadémia doktora).
1998-ban megkapta a Humboldt Alapítvány külföldi társadalomtudósoknak járó Humboldt-díját.
1999-ben a Kölni Egyetem díszdoktora.
1999-2000-ben vendégtanár a Kölni Egyetemen.
2001-től az MTA levelező tagja.
Az 1980-as évek elejétől környezetvédelmi és más civil mozgalmak jogi tanácsadója, a Duna Kör résztvevője. 1988-89-ben a Nyilvánosság Klub tagja, majd ügyvivője, a Márton Áron Társaság tagja, a Független Jogász Fórum választmányának tagja. Az MDF alapító tagja, 1989 márciusától 1990 novemberéig az elnökség tagja. Az MDF képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein.
1989. november 24-én az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta, ezért párttagságáról és minden társadalmi szervezetben való tagságáról lemondott. 1990 nyaráig az Alkotmánybíróság helyettes elnöke volt, 1990-től 1998-ig, mandátuma lejártáig bírótársai háromszor választották meg az Alkotmánybíróság elnökének.
Megalakulásától, 2000 márciusától, a Védegylet tagja.
1998-ban a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjével,
1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével,
2003-ban Nagy Imre Érdemrenddel tüntették ki.
Felesége magyar-pszichológia szakos középiskolai tanár; két gyermekük és kilenc unokájuk van.
2005. június 7-én a Magyar Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta.
