A politikai élet vezetőinek!
Csak az igazság és a becsületes területi és kisebbségi jogrendszer lehet alapja a magyar és az utódállamok jövőjének.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Tisztelt Uraim! Önök mind óhajtják, remélik a népszerűséget, támogatottságot, elismerést, stb. Mindezek elérésének egyetlen eszköze van: a hitelesség. Hiteles ember, politikus az, akinél a gondolat, a kimondott szó és a tett egybeesik. Ha nem akarja, vagy nem mondhatja el az igazságot valami okból, akkor inkább hallgasson az ember, mint hazugsággal mentse magát, leplezze gondolatait vagy szándékait.
Ezt a magyar külpolitika az átlag magyar polgár számára is átlátható hitetlensége okán mondom. Mert épeszű román, szlovák, szerb, horvát stb. nem hiszi, nem hiheti el, hogy magyar politikus (és aminek ezzel együtt kellene járnia: hazafi, a magyar érdekek képviselője) önként és dalolva lemond a magyar területek tízezer négyzetkilométereiről és népek százezreiről! Tudom, hogy saját erőtlenségük és a kisantant feltámadásának félelme munkál Önökben, s a „kompromisszum robotosaiként” folytatják a gyűlöletes kádári meghunyászkodást.
De ez a magatartás nem lehet megoldás. Gennyedő seb leszünk Európa testén, és belepusztulunk, ha ki nem tisztítjuk, rendbe nem tesszük.
Mondják ki végre az európai közvéleménynek: Igazságot Magyarországnak! Megrablóinknak szegezzük vissza saját érvüket, a magyar lakosságú terület csatlakozzék vissza Magyarországhoz, mégpedig az 1913-as állapot szerint. Sőt, azok a területek is, amelyeket a magyar királyok telepítettek német-száz betelepülőkkel, az is magyar, és nem szlovák vagy román terület. De tárgyalási alap lehetne például a terület négyzetkilométer/lakosság arányban történő el(meg)osztása az 1913. évi népszámlálás szerint. Azért az akkori, mert, azóta a jelenlegi bitorlók a saját javukra erőszakkal javították saját arányukat.
Az így, hosszú tárgyalássorozat eredményeként kialakult, egyeztetett határt önkéntes lakosságcserével összekapcsolva lehet csak szerződésileg véglegesnek elismerni. Csak így szűnhet meg a térség Európa veszélyzónája lenni. E nélkül a közös NATO-tagság a Habsburg-monarchia utódállamaival, a kölcsönös ellenérdekeltség egy akolba zárásával ugyanolyan anakronizmus, mint volt a monarchia maga.
A magyar külpolitikai propagandának arról kellene szólni, hogy a trianoni utódállamok elvesztették
erkölcsi alapjukat a területszerzésre, mert sokkal aljasabbul bánnak a magyarokkal, mint azok ővelük, pedig a kisebb bűnökért minket sújtott a nemzetközi önkény. És emiatt ma is azt hiszik, hogy igazuk van. Azért meri Meciar azt mondani, hogy elmehetnek a magyarok. A tolvaj idegességével, mert attól fél, hogy a lopott földet egyszer vissza kell adni. Az ő rossz közérzetük, félelmük a mi igazságunk legfőbb bizonyítéka.
Megengedhetetlen és káros az a gyávaság, amelyet önök tanúsítanak. Ezt a gyávaságot ők önzetlenségként fogják föl, és nem hiszik el. Ki kell mondaniuk: mi nem akarunk háborút, de adjátok meg nekünk azt, amit magatoknak ki-és megköveteltek. Csak az igazság és a becsületes területi és kisebbségi jogrendszer lehet alapja a magyar és az utódállamok jövőjének.
A T. Ház kisgazda alelnöke levélben megkérdezte, neki ezek után mi a teendője.
