A magyar politikai pártok rendszerváltástól foggal-körömmel harcolnak az ország üres tarisznyájáért, amit aztán stafétaként adnak tovább utódaiknak, ha lehet még üresebben. Mi lehet vonzó egy üres tarisznyában.
A magyar tarisznya titkát csak azok tudják akiknek már volt a vállán. Ez a tarisznya azért különös, mert csak azoknak üres, akik messzebb állnak tőle, de akiknek a vállán van, azoknak bizony mindig tele van.

A tarisznyaszerzés szabályai egyszerűek, mindig az kapja megőrzésre, aki a legtöbb emberrel elhiteti, hogy megtölti a tarisznyát, és meg is védi azt a tolvajoktól. 20 év alatt ezt az ígéretet senkinek sem sikerült teljesíteni.

A tarisznyát most Orbán Viktorra bízta az ország, ami azért baljóslatú, mert nála már volt egyszer. Lehet esélye annak, hogy a hajdani teli tarisznya Orbán Viktor oldalán valami csoda folytán ismét megteljen?

Ahhoz hogy a tarisznya újra megteljen, először is tudni kéne hogy hogyan lett üres.
A magyar tarisznya azért lett üres, mert egyrészt rosszul őrizték és amit lehetett kiloptak belőle, másrészt pedig az őrzők annak újratöltéséről sem tudtak gondoskodni.
Orbán Viktor mindig ott volt a tarisznya közelében, úgyhogy biztos jól tudja kik voltak azok, akik titokban rájártak. Azt viszont nem biztos hogy tudja, hogy most már a lakosság többségének elege van a koplalásból és hazudozásból, úgyhogy ha nem tölti fel ígérete szerint a tarisznyát, azt könnyen húzhatják a fejébe.

A tarisznya őrnek nincs köztes út, vagy a tolvajok oldalán áll, vagy harcol ellenük. Vagy a tolvajoktól próbálja visszavenni amit elloptak, vagy fedezi őket, és másokkal pótoltatja a hiányt.
Orbán Viktor a jelek szerint elődeihez hasonlóan a lakosságon próbálja behajtani a hiányt, mintha ő is inkább a tolvajoktól tartana. Ha pedig nem hozza nyilvánosságra az eltűnt ezermilliárdok történetét, akkor a hazudozást folytatja, tovább rontva az ország helyzetén.
Nem egyszerű feladat az igazság feltárása annak, aki valahol részese volt az eseményeknek.

Orbán Viktor pedig bizonyára tudja hogy mit művelt itt az IMF (azt amit máshol is), tudja hogy Antall József és társasága milyen károkat okozott az ejtőernyős hatalomátmentés biztosításával, tudja, hogy Horn Gyuláék hogyan kótyavetyélték el a gazdaságot, tud saját pártjának baklövéseiről, tudja hogy Gyurcsány Ferenc bandája hogyan rabolta fasiszta módszerekkel fizetésképtelenné az országot. Orbán Viktor mindezt jól tudja, és egyenlőre jól érzi magát ebben a képletben.
Jól érzi magát Csányi Sándor és Kocsis István társaságában, távol tartja magát a Gyurcsány féle Apró klántól, biztosította az IMF-t és a hitelező többi bankot, hogy rossz kihelyezéseiket valahogy behajtja majd a kizsigerelt lakosságon.
Lesznek majd csipli-csupli perek, hogy a lakosság jól érezze magát, de az igazán nagy gazemberek ezután is nyugodtan alhatnak.

Orbán sok mindenre gondolt, csak arra nem, hogy nincs több bőr. Gyurcsányék az utolsót húzták le. Most már nem virtusból kell neki menni a tolvajoknak, hanem a túlélés miatt.
Most már nem nemzeti öntudat miatt kell felépíteni a magyar gazdaságot magyar vezetőkkel és szakemberekkel, hanem hogy maradjon valamennyi élettere az itt élőknek is.
Vajon tudja ezt Orbán Viktor? Tisztában van ezekkel, amikor megköszöni Merkel kisasszonynak az idetelepített német gyárakat, áruházakat, amikor megköszöni a Nato-nak hogy csatlósként részesei lehetünk háborús bűneiknek, meghazudtolva a magyar nép béke szeretetét, más népek szabadsághoz és önrendelkezéshez való jogának tiszteletét.
Miniszterelnökként vajon ért annyit a gazdasághoz, hogy a német kereskedelmi láncok német termékekkel járnak, és hogy a külföldi beruházók annak többszörösét fogják kivinni az országból mint amit behoznak? Tudja azt, hogy az IMF által szorgalmazott szabad pénzmozgás az offshore cégekkel csak az ország fiscális kifosztását könnyíti, és hogy a liberalizáció a társadalmi összefogás szétzilálásának és multik terjeszkedésének eszköze?
Hogyan akarja talpra állítani a magyar gazdaságot külföldi bankokkal és kereskedőkkel?

Hogy akarja versenyképessé tenni a magyar termelést, ha megtűri a kontraszelekció által kiválasztódó, ’leosztásokból’ prosperáló dilettáns vezetőket, ha lehetővé teszi, hogy kiszipolyozzák és elnyomják a magyar munkavállalókat, a társadalom gerincét?
Hogyan akarja helyreállítani az oktatás tekintélyét, ha a tankönyvek elsősorban üzletet jelentenek, a tanárok pedig nem tudják hogy a tanulók, szülők, vagy felügyeleti szervek elvárásaihoz igazodjanak jobban a rapszodikusan változó oktatási elvek áradatában.

Orbán olyan példaképeinek mint Antall József, vagy a sztálinista Nagy Imre, milyen üzenete lehet a felnövekvő új generáció számára.

A politikai elit elszakadt a társadalomtól, annak valódi problémáit felszínesen ismerik és felszínesen kezelik. Egy valódi demokráciában azonban a társadalomnak joga van kisajtolni belőlük az ígéreteiket, és ha Orbán nem akarja tarisznyával a fején végezni, akkor az ölébe hullott hatalom ellenére megpróbál átaraszolni a másik oldalra.
Ő is és a társadalom is csak ezzel nyerhet.


Across