Változatlan lendülettel épülnek az országban az élményfürdők, műfüves focipályák, a kikapcsolódást szolgáló egyéb beruházások. A siránkozások ellenére dől a pénz az országba, az egyetlen lényeges szempont hogy el legyen költve. A pályázatoknál előnyt jelentenek a merész tervek, persze ha nem párszázezres pitiáner dologról van szó. A felújított, karbantartott helyett a vadi új a menő és a nyerő. Így épülhetett 80m magas völgyhíd völgy nélkül, szép nagy semmibe vezető Duna híd, évekig beüzemeletlen komplex műtőblokk, autópálya a reális ár többszöröséért (kifizetetlen munkásokkal) és még lehetne folytatni a sort vég nélkül. Magyarország a befektetők eldorádója, itt minden adott a nagy bizniszhez, a korrumpálható dilettáns döntéshozóktól a mindent lenyelő ’birka’ népig.
Csak hát közben egyre kevesebben élvezhetik önfeledten a 21. század szemfényvesztéseit.

Szépül az ország a bepumpált hitelekből, támogatásokból, mert a pénz csak akkor kevés, ha fizetésekről van szó. A hajléktalanok lehangoló látványa sem zavarhatja többé a gondtalan járókelőket, mivel őket egyszerűen kitiltották a közterületekről. Jegy nélkül nincs vidámpark. Mivel még nincs körbefalazott városrész mint mondjuk Izraelben, egyenlőre kérdéses hogy a társadalomból kiszorítottak egyáltalán hol tartózkodhatnak. Így válhatnak hontalanná honfitársaink, a bölcs honatyák döntései miatt. (…szertenézett s nem lelé honját a hazában…)

Az ’új világrend’ hazai keresztes lovagja Orbán Viktor legutóbb Kínában járt, mert ahogy mondta most azok a nyerők.
Harminc évvel ezelőtt még Magyarország volt a nyerő, akár Kínával szemben is, és nem azért mert bármiből több lett volna itt, hanem mert rend volt és létbiztonság, még ha szerényebben is éltek az emberek mint mondjuk Nyugat-Európában.

Napjainkban lényegében két alapvető gazdasági formáció közt dúl a harc világszerte, az egyik a szocialista, a másik az oligarchia alapú fasiszta. A szocializmus lényegében társadalmi kontrollt jelent társadalmi gondoskodással, a fasizmus pedig különféle összefonódások uralmát a társadalom felett. A gazdasági életben ez a magán vállalatok és állami vállalatok közti kötélhúzást jelenti, ami egy jól összerakott ’vegyes gazdaságban’ (mixed economy) inkább együttműködés.
Fontos tudni, hogy minden országban létezik szocializmus, mert aki állami vállalatnál, vagy intézménynél dolgozik, az valamilyen szinten szocialista viszonyok között él, legyen akár az USA-ról szó. És mindenhol vannak ilyenek.
A hangsúly tehát az arányokon van.

A nyerő Kína kommunista diktatúrából araszolt a kapitalizmus felé, és a fegyelmezett átalakulás hatalmas gazdasági tartalékokat szabadított fel, bár továbbra is a központi felügyelet a meghatározó.

Magyarországon ez az araszolás már a 60-as évek végén elkezdődött, amit az oroszok megakasztottak ugyan , de nem végleg (Nyers Rezső 68-as reformjai – akkor még többlete volt az országnak nem hiánya(!) ). A maszekok, szövetkezetek és a 80-as évek GMK-i azt mutatják, hogy tovább folytak a kísérletezések. Rendszerváltáskor lényegében ennek vetettek véget, szétverve a magyar gazdaság bázisát, rázúdítva az országra a nyugati befektetőket.
És most Orbán Viktor azt mondja hogy Kína a nyerő. Akkor most milyen irányba mennyünk?

Magyarországon rendszerváltáskor rejtett fasiszta (oligarchia alapú) struktúrát hoztak létre, ami azt jelenti, hogy lenullázták a társadalmi kontrollt, tehát a demokratikus-köztársasági maszlagot el lehet felejteni. A négyévenkénti választások itt is annyit érnek, mint az USA-ban. Lehet kuncsorogni Kínánál, de sem a Kínai diktatúra, sem az USA rejtett fasizmusa nem lehet előrelépés egy olyan országnak, ahol a szocialista gazdaságirányítás az egyik legfejlettebb volt a világon, a diktatórikus pártvezetés ellenére. Aki azt mondja, hogy Kádár puha diktatúrájában nagyobb volt az elnyomás mint a mai rejtett fasizmusban, az hazudik, vagy fogalma sincs mi zajlik körülötte. És nem csak a 2006-os brutális tömegoszlatásokról, kordonos ünnepekről van szó, hanem a létbizonytalanságról, a kiszolgáltatottságtól való félelemről.

A titokért nem kell Kínába utazni, főleg nem Orbán Viktornak, akinek egykori KISZ titkárként és káder csemeteként lehetett valamennyi rálátása az átkos de sikeres rendszer mechanizmusára.
A legnagyobb titok a rend. A rend azt jelenti, hogy léteznek olyan igazodási pontok melyek kiszámíthatóvá teszik a társadalmat. Pl. ha valaki elvégzett egy szakmát az nagy valószínűséggel dolgozhatott is benne, azt csinálhatta tehát amihez ért. Nem kellett a tanároknak mézeskalácsot árulniuk, a lakatosnak pincérkednie stb. Voltak kivételek és kiskapuk akkor is, de korántsem volt ekkora felfordulás, és nem kellett rettegni attól, hogy utcára kerül valaki, vagy elveszik a házát, nyugdíját, egzisztenciáját.
A mai liberális társadalomban előképzettség nélkül is bárki lehet vezető, zöldségesből is válhat sztárbróker, csak bevállalósnak kell lenni, jó kapcsolatokkal. Ha a vállalkozás tönkre megy, akkor névváltoztatással mehet tovább a verkli, hiszen itt nem termelni, hanem felélni kell tudni. A pénz eltüntetésére találták ki az offshore cégeket, outsourcing megoldásokat, külsős tanácsadókat, lehet párhuzamosan számlázni, gagyit betárazni csődeljárás esetére stb. Az állampolgárokkal oly határozottan fellépő Apeh a legprimitívebb vállalati adócsalásokat is beveszi.

Rendről nem lehet beszélni szabályok nélkül.
Az átkosban egyértelmű elvek voltak, melyek a békés egymás mellett éléshez és nemzeti összefogáshoz igazodtak. A társadalomra veszélyes elemeket megfékezték, élt a nemzet. Mivel mindenkinek volt munkája, a bűnözést is kordában lehetett tartani. Aki másokat zaklatott, azok is számíthattak a rendőrség közbelépésére. Ma a rendőrség védelmét élvezik a botránkoztatók és uszítók.
Mára a hazugság és képmutatás teljesen megfertőzte a társadalmat. A létbizonytalanság, a túlélésért folytatott küzdelem lett a meghatározó erő, igazodási pontok nélküli dzsungeltörvények váltak uralkodóvá. A domináló kontraszelekció miatt a legnagyobb kincs, a humánerőforrás elértéktelenedett. A hamis példaképek és beteges beidegződések már az iskolákban is fertőznek, a szétesés szélén billegő oktatás a jövő nemzedéket hozza kilátástalan helyzetbe.

Mit lehet tenni? Rendet. A hazugságokkal leigázott társadalom csak a rend helyreállításával szabadulhat szorult helyzetéből. Le kell számolni a szélhámosokkal, az ország kifosztóival. Aki visszaél a hatalmával, és képtelen a megfelelő irányításra, attól meg kell vonni a vezetés lehetőségét, nem szabad megvárni a nagyobb tragédiát. Az elvárható foglalkoztatási normákat ki kell kényszeríteni, és aki nem tudja azokat betartani, attól vissza kell venni a vállaltot.
Vissza kell adni a munka és végzettség becsületét, szankcionálni kell az ezekkel kapcsolatos visszaéléseket. Mindenkinek joga van a tisztes megélhetéshez, ez csak az USA-ban mission impossible, itt évtizedekig működött.
Az ideális gazdaságban a magán és állami vállatok kiegészítik egymást. Magán vállalatoknak a versenyszférában van létjogosultságuk, a stratégiai területeknek viszont egyértelműen állami fennhatóság alá kellene tartozniuk, mivel az összhang megteremtéséért elsősorban a felkészült kormány a felelős.

A nemzetbiztonságot veszélyeztető összefonódások ellen határozottan kell fellépni, különösen az olyan bomlasztó képződmények esetében mint a Magyar Gárda, vagy cionista szervezetek. Ez utóbbiak kiterjedt nemzetközi kapcsolat rendszerük és rejtett összefonódásaik miatt különösen veszélyesek.

Orbán évekig tehetetlenkedett pártjával. Most már döntenie kell, hogy tovább építi hitelekből a kirekesztő vidámparkot, vagy felszámolja a fasiszta összefonódásokat és megpróbálkozik egy korszerű demokratikus jogállam létrehozásával, olyannal, ami mindenkié.


Across