A tegnap voltak a romániai választások. Az RMDSZ, célja most is az volt, ami eddig, a parlamenti részvétel. Azzal győzködte, a magyarokat, székelyeket, hogy az “erős parlamenti részvétel” székely, magyar érdeket képvisel. De vajon most is olyan hatékony volt az RMDSZ kampánya, mint eddig?

A román választók, 89 után, most maradtak távol a legtöbben a szavazó urnáktól, alig érte el a voksolók aránya a negyven százalékot. Az este 18 órakor regisztrált részvételi adatok szerint, Kovászna megyében a részvételi arány 28 százalék volt, ezzel Kovászna megye az utolsó három között lötyögött. Tehát az RMDSZ csődje nyilván való, ahogy Tőkés László meg is állapította.

Az RMDSZ országosan, a közvélemény kutatások alapján, tehát a becsült adatok szerint, hét százalék körül teljesített országosan, ekkora százalék még soha nem volt. Tehát nagy győzelemnek mondható, akkorának, hogy ha még egy ilyen lesz elvesztünk, mert a nagy százalék mögött nincs tömeg. Az RMDSZ egyértelműen hitelét vesztette. A gond az, hogy nincs az országban egy hiteles magyar tömörülés, mely kiállna a székelységért, magyarságért, az MPP csak csahoskodik.

Az idén volt, Hamvas Béla halálának negyvenedik évfordulója és érdemes elgondolkodni, azon, amit Hamvas mondott a politikáról: a külső változások eredményességében vetett hit a politika. Politika helyett misztika című írásában kifejti Hamvas, hogy a külső változtatások soha nem hozzák meg a kellő eredményt, mert az igazi változásoknak belül kell megtörténnie a lélekben, szellemben. Minden párt propaganda beszédének tartalma puszta külső változtatás ígérete. És csak ígéret marad nagy része, mert legalább még a külső változások sem történnek meg. A nép már kiábrándult, mert külső változást sem lát, nem hogy belsőt. A nép érezné azt is, tudattalanul, amit Hamvas állít? De a politikusok nem érzik! Vagy senki nem érzi, csak egy néhány különcnek tartott ember?

A Hamvasi gondolatot alapul véve, el kell gondolkodnunk a Székelyföld területi autonómiáján, ahogy a pártok elképzelik, mint önálló intézmény rendszert a Székelyföldön. Az önálló székelyföldi intézmények rendszerének létrejötte, csak egy külső, adminisztratív, politikai változás lenne, mely lényegi, belső változásokat nem hozna a székelység életében. A külső változtatások, nem teremtenék meg a székelység, belső, lelki, szellemi autonómiáját, amely az igazi megtartó erő. A székelységnél, de az egész magyarságnál, ezzel a belső szellemi, lelki megtartó erővel van a gond, ez nagyon gyenge. A politika autonómia képe az, hogy a külső az intézmény tart meg, az tartja meg a belsőt. A szellemi, lelki, organikus autonómia kép, belülről indul ki, a szellem, a lélek, a belső megtartó erejéből, autonómiájából. Nekünk székelyeknek, az autonómia először is valami szellemit kell, hogy jelentsen és csak az után valami intézményest, vagyis a kettőre együtt van szükségünk. A politika, amely csak a külső változásokban képes gondolkodni, annak a hitében él, hogy a külső változás lényegi, képtelen létrehozni, a székelység belső, szellemi, lelki reformját, a szellemi autonómiáját a székelységnek képtelen megteremteni. A tényleges szellemi autonómia egy sokkal szellemibb, lelkibb közösség hivatása kell, hogy legyen és nem egy politikai-é.

Egy dolgot még meg kell a végén említenem, hogy 89 után először, a román szélső jobboldal pártja, a Corneliu Vadim Tudor pártja, nem jutott be a parlamentbe. De ez nem szabad megnyugtasson bennünket, mert a nagy pártok egyes politikusainak retorikája, ami a magyarságot illeti nagyon hasonlít a Vadimére.

Nagy Attila Puli