Surranó pályán

Érdekes beszédet mondott Orbán Viktor március 15-én, amire bizton oda is figyelnének Brüsszelben, ha nem lenne japánban természeti katasztrófa, az arab országokban politikai válság, és ha Orbán Viktor soros elnöksége dacára nem a surranó pályáról hangoskodna.

Orbán Viktor miután február elején hebehurgyán szembe fordult a német francia diktátummal, ’persona non grata’ lett, és a jelek szerint ma már Brüsszelben a kutyát sem érdekli a hajdani márciusi ifjak ihlette forradalmi megnyilvánulása. Pedig felkaphatnák a fejüket, mert Orbán a rajta és közvetetten az országon esett sérelmet tőle szokatlanul kirohanással torolta meg. A média ködösítése ne tévesszen meg senkit, itt most nem a sajtószabadságról, hanem annál jóval többről van szó (a magyar médiára és celeb világra amúgy is ráférne hogy gatyába rázzák).

Tehát nem kisebb dolog történt, mint hogy Orbán nekiment az EU-nak, mint álmából felriadt ember az ajtófélfának. Most lehet hogy jó is az a surranó pálya, mert így talán halkabb lesz a koppanás, mert hogy Orbán hamarosan szőnyeg szélén áll az szinte biztos.

Orbán végre kezdi kapizsgálni hogy az országot mint már annyiszor ismét átvágták a nyugati tanító-bácsik, rutintalan válaszreakciójára ez viszont nem lehet magyarázat. Brüsszellel szembe kell szállni, de nem hebehurgyán, hanem átgondolt stratégia szerint. A slepp amit maga köré gyűjtött láthatóan minimálisan sem kontrollálja.

A következőkkel mindenesetre nem ártana tisztába lennie.
Brüsszel jelenleg azt csinál az országgal amit akar, mert a gazdaság irányítása és a források a kezükben vannak. Ahhoz hogy Orbánnak önálló véleménye lehessen, és az ország érdekeit hathatósan képviselhesse mindenképpen meg kell erősíteni a magyar gazdasági szegmenst. Ennek kulcsa a kereskedelem és pénzintézetek magyarosítása. Észre kell venni, hogy a modernkori merkantilizmus korát éljük.
A magyar szegmens erősítésének több módja is van a rejtettől a nyíltig. Akinek a kezében van a kereskedelem és pénzintézetek, azé az ország. Ez száz éve is így volt, és most is így van, bármit is tanítsanak Soros György egyetemein.

A magyar szektor ugyanakkor a velejéig romlott. Ezen felesleges szépíteni, illúziókra ma már nincs szükség. A magyar politikai elit egyik legnagyobb bűne a harácsolás és pazarlás mellett a gazdasági szféra lezüllesztése. Sokszor könnyebb törvénytelenül pénzt keresni, mint azok betartásával, ill. túl nagy lett a pályázatok és lezsírozott ügyletek aránya.
A versenyképes gazdasági szférát ki kell kényszeríteni. Nem lehet mentség, hogy ”akkor elbocsátom az embereket”. Olyan vállalkozzon aki képes a rábízott cég törvényes és gazdaságos vezetésére. Nem csak a munkavállalóknak, hanem a tulajdonosoknak is tudni kell áldozatot hozni. A tönkrement vállalatok dolgozóit nem szabad magukra hagyni, vagy a vállalat államosításával vagy átcsoportosításokkal munkahelyet kell biztosítani számukra. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani a normális élethez, a munkához. Ehhez felkészült állami apparátus szükségeltetik.

A rendszerváltástól az országra erőszakolt nyugatimádaton túl nem árt, ha a valós történelemmel is valamennyire tisztában vagyunk. Két dolog ismerete feltétlenül tanulságos lehet.
Az egyik az USA Monroe elvének 1904-es Roosevelt kiegészítése, és annak előzménye.
A Monroe elv lényegében azt fejezi ki, hogy Amerika az amerikaiaké, a Roosevelti kiegészítés pedig ennek megtoldása, nevezetesen hogy az USA beavatkozhat a közép-amerikai térségben, más országok gazdaságának ’stabilizálása’ érdekében, ha az adott ország képtelen fizetni az adósságát. Szépen hangzik?
A Roosevelti kiegészítés előzménye a Venezuelai válság volt, amikor brit és német hadihajók vették blokád alá Venezuela partjait, mert az nem tudta törleszteni adósságait. Akkortájt német kereskedők uralták Venezuela külkereskedelmét és német bankok felügyelték az ország pénzpiacát. Német kereskedők, német bankok, eladósodás – ismerős?
Az amerikaiakat persze nem a nagy szívük hajtotta a caribi térség megmentésére, hanem hogy amit a németek, franciák, olaszok, angolok csinálnak, azt ők is csinálhatnák. Európa kiszorítása után tehát az ő kereskedőik és bankjaik jelentek meg amerikai árukkal a ’megmentett’ országokban. (A francia gyarmatosítókat forradalommal elűző Haiti az egyik legjobb példája az USA segítség következményének.)
A Roosevelt kiegészítés folyományaként hamarosan az USA lett a térség rendőre, de inkább pénzbehajtója, mely védőernyő előnyei ma már nálunk is megtapasztalhatók (pl.IMF).

A másik dolog amiről érdemes tudni a 90-es évek közepén kiagyalt, Reagen doktrínát váltó Wolfowitz doktrína. Ez egy nagyon frappáns doktrína, amit sokféle szempontból is érdemes lenne elemezni, helyszűke miatt azonban szorítkozzunk a vezér gondolatára, nevezetesen a világ gazdaságának egyesítésére az USA irányítása alatt, ami ugye messze nem plusz – plusz ügyletet jelent.
Ez a doktrína lenne amúgy az Orbán által is emlegetett ’új világrend’ stratégiája.
Ma már az USA jövőbeni meghatározó szerepe erősen megkérdőjelezhető, de Wolfowitz vázlatát azért még korai lenne elvetni, hátha egy másik hatalom vagy összefonódás még hasznát veszi.

Magyarország külső össz-adósságát 2010 decemberében 148,4 milliárd dollára becsülték egyesek. Az USA közel 14 billióval vezeti az élmezőnyt, a britek 9 a németek és franciák pedig egyformán 4,7 billiónál tartanak. Akkor mi is a baj velünk?
Amellett hogy ők sokszor maguknak hiteleznek, a hitelek nagy részét a gazdaságuk felpörgetésére fordítják, például úgy hogy utat építenek nekünk,vagy hitelre árut szállítanak nekünk. Nálunk viszont nincs nagyon mit felpörgetni, így inkább feléljük a hiteleket.
Az USA-nál annyiban más a helyzet, hogy a dollár mostanában készül összeomlani.
A 70-es években kitalálták, hogy az olaj ára dollárban kerüljön rögzítésre, amin hatalmasat kaszáltak, ugyanis aki olajat akart venni, annak előbb dollárt kellet szereznie, ahhoz pedig az USA-ban kellett eladnia (-vagy máshol de dollárért), az olajvásárláshoz pedig elég volt pénzt nyomtatniuk. Ez nem vicc. Aztán a sejkek persze nem tudták elkölteni a talicska számra nyomtatott dollárt, ezért letétbe helyezték az USA bankjaiban. Ennek az álomvilágnak vetett véget Szaddam Husszein, amikor 2002-ben bejelentette, hogy áttér az euróra. 2003-ban aztán a nem létező biológiai fegyverei miatt le is rohanták Irakot, és azóta ismét dollárért folyik ott is az olaj.
Jelenleg 4 ország nem dollár elszámolású: Irán, Szíria, Észak Korea és Venezuela.
Bush anno nemes egyszerűséggel az ördög tengelyének nevezte őket.
Ami idegesítő viszont, hogy Kína és Oroszoroszág is áttér a Rubel-Yuan elszámolásra.
Az olaj-dollár rendszer megszűnésével a dollár azonnal inflálódni kezd majd, valszenű hiperesen. Hogy ez be fog következni az biztos, és inkább előbb mint utóbb.

Azért fontos dolgok ezek, mert a közeljövőben számítani lehet az erővonalak drasztikus átrendeződésére, és ha Orbán a macska bajszát húzogatja, jó ha tudja melyik kutya mögé futhat. Diplomáciai rutintalansága miatt sajnos sehol sem népszerű.

A japán katasztrófa és a március 15-i hősök terén történtek is arra utalnak, hogy az országnak komolyabb honvédségre van szüksége. Egyúttal legfőbb ideje lenne Afganisztánból hazarendelni katonáinkat, akiknek ott tartózkodása eddig sem volt igazolható.
Lehetett mosolyogni a Hősök terén katona gyakorlóban vezényszóra álldogáló ünneplőkön, akiknek közük sem volt a betiltott gárdistákhoz, de az tény, hogy a magyar kormány nem biztosít megfelelő védelmet a lakosságnak. A magyar lakosság fél, és ezt a félelmet használja ki Vona díszezrede.
Persze komolyabb katonasághoz pénz kéne, amihez meg komolyabb gazdaság stb.
Ide kapcsolódik a cionizmus kérdésköre is. Az ország érdekeivel ellentétes érdekeket képviselő szervezetek vagy egyéb titkos társaságok tagjának nincs helye az államigazgatásban. A cionisták nyíltan hangoztatják a fasiszta Izrael irányába történt elkötelezettségüket, ami vallási fanatizmusuk és dogmáik alapján rasszizmussal társul. Kun Béla vörös terrorja, Rákosi ÁVH-ja, a Gyurcsány banda szabad rablása mind magán hordja a cionizmus jegyeit. A Bilderberg csoport gyűlésein részt vett személyekre a társaság politikai aktivitása és szándékainak titkossága miatt ugyanez vonatkozik. Valódi demokráciában nincs helye a szervezkedő fasisztoid struktúráknak.

Lenne mivel foglalatoskodnia Orbánnak az alkotmányozósdi helyett az biztos.
(A fő baj amúgy sem az alkotmánnyal és jogszabályokkal van, hanem a betartatásukkal. Bőven elegendőek lennének a büntető eljárások lefolytatását könnyítő és gyorsító módosítások.)
Orbán jó ha tudja, hogy valójában diktatórikus hatalom van a kezében, ami súlyozott felelősséggel jár. Ezt a hatalmat eddig a lakosság sarcolására használta leginkább.

Across