Kis betekintés – szélsőséges politikai formációk

Ron Paul az USA médiák által agyonhallgatott elnökjelöltje legutóbbi kortes-beszédében Amerika fasizálódására hívta fel a figyelmet. Nem csak úgy felszínesen, hanem konkrétan Mussolini egykori olasz fasizmusára utalva. A fasizmussal való megbélyegzés nyugaton reneszánszát éli, talán nem is alaptalanul, sőt magyar politikusok is szívesen vagdalkoznak a kifejezéssel.
De vajon mit takar valójában a fasizmus?

A politikai kategóriákat megnevezésükből kiindulva lehet kategorizálni.
Eszerint megkülönböztetünk autokrata azaz önkényuralmi és demokrata azaz összközösségi tehát népi érdekeket szolgáló politikai rendszereket. Ma már minden politikai rendszer azt hirdeti magáról hogy demokratikus és a nép érdekeit szolgálja, ami viszont korántsem biztos.

Az önkényuralmi rendszerek jellemzője az elnyomás, a társadalom polarizációja elnyomókra és elnyomottakra, mégpedig nem egységes elvek alapján, míg a valódi demokráciában a jogegyenlőség az egyéb intézményi garanciákkal a társadalom minden tagja számára kiegyenlített esélyeket biztosít. Ezen egyszerű tézis tükrében könnyen megállapítható, hogy egy adott ország demokratikus vagy inkább autokrata azaz elnyomó jellegű (függetlenül a választójogtól!).
A másik fontos ismérv a hantalmi kontrol, itt van jelentősége a választásoknak, de csak a korrekteknek.

A magyar nép kiszolgáltatott helyzete önmagában elnyomó rendszert feltételez. A burjánzó korrupció és urambátyám kapcsolatok táplálta kontraszelekció kizárja az esélyegyenlőséget. A jogegyenlőséget maguk a jogalkotók és vezetők lehetetlenítik el saját sérthetetlenségük biztosításával, aminek legutóbbi példája Schmitt Pál köztársasági elnök plagizálási botránya. 
Ugyanakkor a választási csalások, politikai félrevezetések a társadalmi kontrollt negálják.
A demokratizmus három pillérre épül, úgy mind jogegyenlőségre, esélyegyenlőségre és a társadalmi kontrollra. Ezek közül egyik sincs meg. Magyarországon aoutokrata elnyomó rendszer van.
 
A Kádár érában a jog és esélyegyenlőség jóval egyértelműbb volt, ill. többszintű társadalmi kontroll fékezte a vezetői túlkapásokat és visszaéléséket a diktatórikus jelleg ellenére. Ez alapján Kádár diktatórikus szocializmusa sokkal demokratikusabb volt a megtévesztésekre épülő mai politikai rendszernél.    

De milyen autokrata rendszer van ma Magyarországon?
Az autokrata rendszereket megint csak két főkategóriába lehet osztani, a személyhez kötött, és az összefonódáson alapuló elnyomó rendszerekre. Személyhez kötött autokrata rendszer például a királyság vagy diktatúra, (az előbbi jellemzően születési jogcímmel, az utóbbi pedig egyéb módon szerzett teljhatalommal jár) a kollektív elnyomás jellemző példái a fasizmus és nácizmus. A kettő közt az a különbség, hogy az első a vezetőréteg, tehát a politikusok, gazdasági és egyéb vezetők ill. a ’meghatáró’ értelmiség összefonódásán, míg az utóbbi faji vagy nemzeti alapon történő rasszista elnyomáson alapul.
Magyarországon eszerint jellemzően fasizmus van, és ha valaki netán kételkedne ebben, az gondoljon arra, hogy az átlagember mennyire kiszolgáltatott mind az állam, mind munkaadója irányába, ami a legegyértelműbb ismérve a fasizmusnak.

Mussolini olasz fasizmusára volt jellemző a gyárosok és politikai vezetők mindenhatósága, és hogy ez mekkora gyűlöletet gerjesztett azt a diktátor nyilvános felkoncolása mutatta. Orbán Viktornak nyilván nem kell ettől tartania, de nem árt ha tudja, hogy a fasizmus hatékonysága kétélű, mert az elnyomás tökéletesítésével együtt jár a lefojtott nagyobb nyomás, ami aztán nagyobbat is durran, ha valahol rés keletkezik. A fasizmus ’hatékonyságának’ egyik titka a kiterjedtebb elnyomó rétegben van, ami nagyobb tömegeket tud kontroll alatt tartani. Másrészt ma már a médiák is kiemelt szerepet játszanak az elnyomásban hiszen a folyamatos dezinformálással tompíthatják a népharagot, illetve megoszthatják az elégedetlenkedő tömeget. Az uralkodó rétegnek lényegében arra kell ügyelni, hogy a tömeg megfelelő információ és vezető nélkül maradjon.

Nálunk súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar fasizmus saját lábon életképtelen, ami lényegében annak köszönhető, hogy idegen erők hozták létre. Így viszont a saját érdekek mellett idegen érdekeket is ki kell szolgálnia. Orbán jelenleg elődje kártékonysága mellett ezt a kettősséget próbálja kihasználni saját hatalmának fenntartásához. Nyugaton már többször figyelmeztették hogy átlátják a kettős játékát. Erre volt a válasz, hogy ne a szavai, hanem a tettei alapján ítéljék meg. Hogy a magyar nép mikor jön rá, hogy a gyarmatosítást ami ellen tüntettek jórészt Orbánnak köszönhetik csak idő kérdése. És akkor az az egy millió tüntető már nem valószínű hogy olyan békés lesz.     

Az olasz fasizmusról annyit érdemes tudni, hogy nem olasz találmány, hanem amerikai, csak ott az oligarchák a háttérben maradtak, és inkább politikusokkal báboztak, demokráciának nevezve a színelőadást.
Az USA-ban a szabad választások ellenére soha nem volt valódi demokrácia. A szegregációt hivatalosan csak az 1960-as ék végére sikerült megszüntetniük, ami Malcolm X és Martin L. King fekete emberjogi aktivisták életébe került. Korábban amerikai náci oligarchák támogatták Hitler hatalomra jutását, köztük pl. a Bush családdal akik később a cionizmus egyik legfőbb amerikai pártfogóivá váltak.
Fasizmus terén J.F. Kennedy próbált keresztbe tenni az amerikai hadiipari komplexumnak. 1963-ban Dallasban lelőtték, majd 67-ben az elnökségre pályázó öccse is erre sorsra jutott. A lakosságot sem kímélte a maffiához is szoros szálakkal kötődő háttérhatalom. Az elnök meggyilkolása után több tucat tanút tettek el láb alól, köztük rendőrökkel, illetve a 70-es évek elején háború ellen tiltakozó diákok közé lőttek, többet megölve közülük.
Azért érdemes tudni ezekről a szabad világi nüanszokról, mert Magyarországra a ’demokrácia’ az USA-ból lett importálva.

A nácizmus legjobb példája természetesen Németország, ahol az árja északi faj vélt felsőbbrendűsége táplálta Adolf Hitler világuralmi ambícióit. Érdemes megjegyezni, hogy a mai globalista elképzelések az amerikai vezető szerepből, lényegében felsőbbrendűségből indulnak ki, ahogy azt a Wolfowitz doktrína is mutatja. Ez persze nem meglepő, hiszen valójában az amerikai nácizmus és világuralmi törekvés megelőzi a németet, ami csak azért nem nyilvánvaló, mert a második világháborúig nem érintette Európát.

Érdekesség hogy a némafilmek egykori királyát Charlie Chaplint kiutasították az USA-ból kommunizmus vádjával. Chaplin a ”Modern idők” és ”A diktátor” című filmjeivel verte ki a biztosítékot. Az egyikben a világhatalomra törő Adolf Hitlert figurázta ki a másikban az emberből robotot csináló amerikai mágnást. E két filmje a globalizáció tükréban akár ma is aktuális is lehetne.
Chaplin Angliában telepedett le, hiszen nem kommunista volt, hanem humanista.

Még egy náci szerveződésről szólni kell, mégpedig a cionizmusról. A cionizmus veszélye abban áll, hogy a faji felsőbbségérzet vallási fanatizmussal társul. A cionizmus politikai jelentősége a 20. század elején nőtt meg, amikor elsősorban zsidó oligarchák lehetőséget láttak hatalmuk általa történő kiterjesztésében. A magyar származású Herzl Tivadar elképzelését a zsidó államról (Judenstaat) a jelentős nemzetközi kapcsolatokkal és befolyással rendelkező Rotschild bankár család felkarolta, aminek eredményeként hozták létre később Izraelt, az ott élő palesztin nép elűzésével.

A cionizmus a második világháború után, Kennedy elnök meggyilkolását követően erősödött meg igazán. A cionizmus erejét a diaszpóra jelenti, akik vezető beosztásokba szivárogva és juttatva egymást gyakorlatilag élősködnek az adott országon. Hogy ez mekkora üzlet azt mutatja hogy a durván 7 milliós Izrael egyes becslések szerint évente mintegy 8 milliárd dollárnyi támogatást kap külföldről, amiből 3 milliárd az USA-tól kapott katonai segély, a többi magánadomány.
Pár éve maga az izraeli elnök dicsekedett azzal, hogy akár felvásárolhatnák Manhattent, Magyarországot meg Lengyelországot, és ezt mindössze 20 ezer ”ügyes” embernek köszönhetik. A cionisták manapság az USA miatt erősek ahol meghatározó politikai erőt jelentenek. Ma már nyíltan hirdetik, hogy elsősorban Izrael érdekében tevékenykednek, legyenek bármilyen közösség tagjai. Albert Einstein több tucat zsidó tudóstársával a cionizmust a nácizmussal azonosította, és ezt a nézetet vallja a zsidó rabbik jelentős része is. 

A cionizmus jelenleg globalista érdekeket szolgál ki. A zsidóság összemosása a cionistákkal olyan mintha a magyarságot mosnák össze a magyar gárdával vagy hungarista mozgalmakkal.
A náci szervezeteket összességükben kell elítélni, mert különben egymásnak hivatkozási alapjai lehetnek, így osztva meg a társadalmat, a mögöttük álló esetleg ugyanazon mozgatóerő érdekében. Az idén német és magyar neonácik közösen ünnepelték Budpesten a kitörés napját, amiről az állami media is beszámolt. Az USA hadseregében szintén tetten érhető a nácizmus.     

Az amerikai rejtett fasizmus a Bilderberg csoport és egyéb titkos társaságok révén az EU-ra is rányomja  bélyegét. Kiterjedt összefonódásaik egyenlőre megakadályozzák az ellenük való fellépést, de a találkozóik keltette botrányokat egyre nehezebb eltussolni.
Az amerikai CFR, a Bilderberg csoport és a Trilaterális Bizottság jelentik valójában a globalizációs erők magját, az ő embereik kerülnek a társadalmakat felügyelő kulcspozíciókba.
Mivel ezen szervezetek döntéseiket a társadalom kizárásával hozzák, így egyértelműen fasiszta szerveződésekről van szó.


Across