Tegnap este 317,2 forintot kóstált egy euró, ami azt jelenti, hogy a második világháború után bevezetésre került nemzeti valutánk még soha nem ért ilyen keveset, ami akár a vég kezdete is lehet. A matematikai logika nyelvén ebből az is következik, hogy még soha nem volt ilyen gyenge kormányunk, már amennyiben összefüggés van a kormány által folytatott gazdaságpolitika és árfolyam között (implikáció). Ha pedig nincs, amiről előszeretettel győzködnek minket ilyenkor miniszterelnökeink gépiesen darálva a szokásos külső tényezőket, az indirekt módon ugyanezt támassza alá (mert kéne lenni - kontrapozíció).
Tehát az hogy alkalmatlan kormányunk van nem sejtés vagy rosszindulatú rágalom, hanem száraz tény, a jelen helyzet egyszerű elemzéséből levont nyilvánvaló logikai következtetés.

Annyira gyenge a kormányunk, hogy már közgazdasági szempontból sincs nagyon olyan szegmens, amivel ennek ellenkezőjét lehetne bizonygatni, úgyhogy csokornyakkendősék magyarázatai sem többek szánalmas erőlködésnél. Legegyszerűbben erről persze úgy győződhetünk meg, ha elmegyünk tankolni, de most nem ezen akarok lamentálni.

Ha körülnézünk a nagyvilágban, azt látjuk hogy rajtunk kívül máshol is adódnak gondok, mégpedig adott rendszerhez köthető jellegűek. Ebbe kapaszkodnának vezetőink saját szerepük bagatellizálásakor, megfeledkezve az apróságról, hogy a rendszert azért ők üzemeltetik, sőt nálunk ők is vezették be.
Tehát kitekintve azt látjuk, hogy nem csak nálunk van nyüglődés, de egyúttal az is észrevehető, hogy máshol azért próbálnak tenni is ellene. Demokratikus országokban pl. a tehetetlen miniszterelnök cseréjével, ahogy történt ez a napokban Görögországban és Olaszországban.
És ez az, ami itthon nagyon nem megy, pedig pillanatnyilag ez az egyetlen út, ami már nem csak kivezethet, de megmenthet.

A politika Magyarországon egy ideje már nem több cirkuszi előadásnál. A kormány annyira erőtlen, hogy ha akarna sem lenne többre képes. Kiszolgáltatott helyzetüket elsősorban maguknak köszönhetik, amit jól tudnak, ezért az egyetlen céljuk, hogy felül maradjanak azon az ingoványon, amit maguk alá köpültek. Gyurcsány már 2006-ban megsúgta szűk hallgatóságának, hogy az ország le van írva, székéhez mégis ragaszkodott, mostanság pedig visszatérésen ábrándozik. Egyszerűen nem érdekli mekkora kárt okozott, ahogy Orbánt sem, és csak azért mert megtehetik.

A műsor tehát változatlan dramaturgiával folytatódik, de ki a nagyérdemű?
A társadalom mára belefásult hogy állandóan megvezetik, ráadásul energiáját felemészti a felemelkedésért folytatott harc, amit normális vezetés nélkül persze el fog bukni. (Ez sajnos megint törvényszerű.)

A kitörésért ma már érdemesebb azon agyalni hogy melyik külföldi cégnél próbálkozzon az ember, a komolyabb magyar vállalatok sorsa ugyanis megpecsételődni látszik.
Azért érdemes előre gondolkodni, mert a külföldi vállalatnál való karrierhez nyelvismeret is szükségeltetik, már aki nem akar belefásulni a Fidesz által kijelölt segédmunkási státuszba (40%-al akarják csökkenteni az érettségizettek számát. A magyar értelmiség szándékos tönkretétele a rendszerváltástól tetten érhető.)

Milyen nyelvet érdemes tanulni a fiataloknak?
Hazai karrierhez elsősorban németet, kínait és oroszt (az angol univerzális nyelvet nem számolva). Orbán már megállapodott a kínai vállalatok beözönléséről, ugyanakkor az oroszok WTO tagságával orosz invázió is várható.
Aki el tud szakadni hazájától, és mi tartaná az embert végül is itthon, annak talán a spanyol lehet még komolyabb adu a kezében.
Ami viszont biztos, hogy bármekkora tehetséggel is legyen valaki megáldva, csak magyarral már most sem megy semmire, itthon sem.
A kinti munkavállalást idővel nehezítheti az elhúzódó válság és kaotikus népvándorlás miatt erősödő xenofóbia.
A jelenlegi rendszer leginkább az értelmiséget sújtja, tehát elsősorban nekik érdemes a dobbantáson rágódni. A vezetői posztok jelentős része már most is külföldi felügyelet alatt van, és a tendencia Orbán kormánya alatt csak erősödni fog.

Akik viszont itthon maradnak és vannak olyan szerencsés helyzetben hogy idejük és energiájuk megengedi az önfeledt kikapcsolódást, azok sem valószínű hogy kíváncsiak lennének a parlamentben folyó ökörködésre. A magyar életszínvonal egyre inkább a külföldi tulajdonosoktól függ, úgy hogy ott érdemes buzogni, és bízni kell benne, hogy nem engedik a honi politikusi csőcseléknek lenullázni az országot, már csak az invesztjeik megtérülése miatt sem.

Orbán jelenleg a legkommerszebb tévécsatornával próbálja fényeztetni gyorsan fakuló népszerűségét, de ahogy a kifinomult népbutító módszerek elődjén sem segítettek, úgy rajta sem. Erre mondják, hogy zsák a foltját, aminek önmagában pejoratív csengése van, tehát a TV2 nem volt jó PR fogás, nagy nézettség ide vagy oda.

Amúgy is kit érdekel ma már, hogy mit gondol a miniszterelnök a pálinka főzésről meg piás biciklisekről, vagy hogy az ország szegénységét meg a nemzetközi válságot okolja mindenért, ugyanakkor százmilliárdokat tőzsdézik el. Kit érdekelnek a szobrok, utcanevek vagy ügyeletes hősök, amikor legtöbben a túlélésért küszködnek.
Mit számít az alkotmány, ha bármikor átírható és semmit sem garantál, vagy hogy Feri bohóc lesz a következő köztársasági elnök?

Amikor már a középiskolás diákok sem akarják megnézni a parlamentet, Magyarország legpatinásabb épületét, a hozzá kapcsolódó asszociációk miatt, az eléggé egyértelműen mutatja, hogy a bent ülésezők már csak maguknak játszanak…