Romlott szalámi szeletelése

Rendszerváltáskor a lakosság többsége az MDF-re szavazott, mert elege volt az MSZMP tehetetlenségéből, és öncélú politikájából. Az MDF sleppje azonban saját zsebre dolgozott, és cserbenhagyta a választóit.
A következő választáskor a lakosság többsége ezért az MSZP-re szavazott, mert elege volt az MDF tehetetlenségéből, és öncélú politikájából. Az MSZP sleppje azonban saját zsebre dolgozott, és cserbenhagyta a választóit.
A következő választáskor a lakosság többsége ezért a Fideszre szavazott, mert elege volt az MSZP tehetetlenségéből, és öncélú politikájából. A Fidesz sleppje azonban saját zsebre dolgozott, és cserbenhagyta a választóit.
A következő választáskor a lakosság többsége ezért ismét az MSZP-re szavazott, mert elege volt a Fidesz tehetetlenségéből, és öncélú politikájából. Az MSZP időközben azonban annyira lezüllött, hogy kormány képtelenné vált. Horn Gyula kiöregedésével belső átrendeződés is történt, aminek következtében annyira megerősödött a volt AVH-s és titkosszolgálati bázisra épült Apró-klán, hogy rövid időn belül 3 miniszterelnököt is adott az országnak. A lassú beszédéről és észjárásáról híres Medgyessy Péter hamar belebukott a miniszterelnökségbe. Medgyessyt a klánba benősült, pszichopata tüneteket produkáló Gyurcsány Ferenc követte. Gyurcsány szélhámos adottságának kamatoztatásával, a választó polgárok becsapásával még vissza tudta hozni a következő választásokat az MSZP-nek, de az országot mind gazdaságilag mind erkölcsileg teljesen szétzilálta, és hatalmát később csak diktatórikus eszközökkel tudta fenntartani. Bukása után a demokrácia szabályait felrúgva utódjaként barátjából az ugyancsak gazdasági bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható Bajnai Gordonból csinált miniszterelnököt. Bajnai a harmadik miniszterelnök, aki az Apró klánhoz kötődik.

Az 1956-os forradalom leverésétől oroszbarát hatalmi tényezőként funkcionáló Apró-klán az ország katasztrofális helyzete és az MSZP kormányzás képtelensége ellenére is megakadályozta a demokratikus választást, a tisztulási folyamat beindulását. És tehette ezt 2009-ben, 20 évvel a rendszerváltás után.

A választások nálunk nem arról szólnak, hogy milyen kormányt szeretne a lakosság, hanem hogy milyet nem. Olyan ez, mint amikor az éhes ember megvágja a rúd szalámiját, és amikor látja, hogy a levágott darab romlott, akkor azt a szemétbe dobja és vág egy új darabot. Baj akkor van, ha az egész szalámi romlott. Magyarországon a jelek szerint az egész politikai elit romlott.

Kádár szocializmusa kettős természetű volt. A felszínen a Kádár-féle reform szocializmus látszott, de a háttérben megmaradt az orosz ellenőrzést biztosító Rákosi rendszerben gyökerező árnyékhatalom. Ez a kettősség egyenes következménye az 56-os forradalomnak, ahol az oroszok egyrészt érdekeltek voltak a reformok továbbvitelében, másrészt okulva Nagy Imre pálfordulásából a folyamatot erősebb ellenőrzés alatt akarták tartani. A reformok továbbvitelével Nagy Imre reformista társát, Kádár Jánost bízták meg, az ellenőrzés beleértve magát Kádárét is, egyes feltevések szerint az 56-os megtorlások egyik kulcsfigurája, Apró Antal kezében összpontosult. Az 56-os események tárgyilagos feldolgozása azért is fontos lenne, mert a rendszerváltás anomáliái e-nélkül nehezen értelmezhetők, mint pl. a 2006 október 23-i zavargások, ahol a történelem szinte megismételte önmagát.

Az árnyékhatalom kiszolgáló jellegű volt, orosz érdekeknek volt alávetve, és a Rákosi rendszerből öröklött bizalmatlanság jellemezte. Kádár visszavonulásával ill. halálával, a bizonytalan politikai légkörben ez az árnyékhatalom ellenpólus nélkül maradt. A rendszerváltás komoly fenyegetettséget jelentett, hiszen a diktatúra működtetőiről, az idegen érdekeket kiszolgáló és elnyomó aljanépről volt szó. Az árnyékhatalomnak elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy ellenőrzése alá vonja a frissen alakuló pártokat, amit beépülésekkel valósított meg. Ez a beépülés az országra nézve katasztrofális következményekkel járt.

Az árnyékhatalom erejét az MSZP-n belül koncentrálta, így az MSZP bizonyos szempontból erősebben kötődik a Rákosi rendszerhez mint Kádár ’emberarcú’ szocializmusához.
Jól jellemzi az MSZP-t, hogy az MSZMP vagyon és a baloldali szavazó tábor megnyerése miatt, magát az MSZMP utódjának vallotta, ugyanakkor oroszlánrészt vállalt a baloldali értékek szétverésében, amire saját feltőkésítésük és a beözönlő külföldi tőkések elfogadtatása miatt volt szükség. Az árnyékhatalom egy kisebb pártot is létrehozott, az SZDSZ-t, a botladozó MSZP külső támogatására. Az MSZP-SZDSZ-ben jelen levő egykori ügynökök és AVH kötődésű személyek koncentrációja ezért magas. A jelenség vicces megnyilvánulása volt a közelmúltban a Gyurcsány-Bajnai milliárdos duóval elénekelt ”Fel vörösök proletárok …” örökzöld, ill. az AVH-s jelleg durva megnyilvánulása a 2006-tól tartó zavargások vérbe tiprása, a kordonos ünnepek stb.

Kádár folyamatosan áthágta az orosz gazdasági modell által szabott határokat. Ennek egyik példája az IMF hitelekért folyamodás volt. Kádár 1981-ben az IMF-fel az agresszív kapitalizmus trójai falovát engedte az országba, aminek eredményét lassan 30 éve nyögi az ország, a kilátástalanból a kilátástalanabb helyzetbe sodródva. Az IMF stratégiáját általában azon döntéshozók ’megnyerésére’ építi, akik megnyithatják az ország gazdaságának kapuit a mögötte sorakozó befektetők előtt. 1981-től az IMF-nek bőven volt lehetősége az ország forrásainak feltérképezésére, és az adott emberkék megtalálására. Az MSZP-vel különösen nagy szerencséjük volt, hiszen a pártot létrehozó árnyékhatalom eleve kiszolgáló jellegű volt. Az MSZP és a nyugati tőkések egymásra találása a nagy egymásra találások közé tartozik. A szolga megtalálta az urát, aki éppen szolgát keresett.

Ha az érdekek úgy kívánják, a kapitalisták szívesen szövetségre lépnek osztályellenségükkel a kommunistákkal, és vica-versa. Hogy mi az az érdek, ami miatt mindkét fél eltekint az antagonisztikus ideológiai ellentétektől? Hát a pénz. Ki hitte volna az egykori AVH tiszt Horn Gyuláról, hogy olyan vehemenciával siet a villámlátogatásra Magyarországra érkezett Bill Clintonhoz, ahogy Kádár nem sietett annak idején Brezsnyev elvtárshoz. (Pedig Clinton nem hozzá, hanem az amerikai katonákhoz jött.) Az MSZP ugyanúgy biztosítja most az országot a nyugati tőkéseknek, ahogy annak idején három- peresekként és pártfunkcionáriusokként tették az oroszoknak, végül is ehhez értenek.
Fontos hangsúlyozni, hogy az MSZP nem baloldali párt, hanem idegen érdekeket kiszolgáló, elnyomó párt. Jelenleg az országra spekuláló külföldi politikai-gazadsági köröket szolgálja ki ill. teremti meg a befektetéseik optimális körülményeit. Az MSZP meghatározó vezetői kétes úton látványosan meggazdagodott magyar újtőkések. Az MSZP jelenleg jobboldali érdekeket kiszolgáló jobboldali párt, ami nem a jellegéből hanem inkább jellegtelenségéből adódik, ugyanis jó pénzért, és most már fennmaradásukért is bárkit kiszolgálnak. (Hofi szavaival: nem érzik jól magukat, ha nem sz.ros a szájuk.)

Az MSZP közreműködött az ország gazdasági potenciáljának tönkretételében, gyárakat, vállalatokat számoltak fel, adtak el fillérekért, vagy sajátítottak ki. Az alacsony bérszínvonallal extraprofitot biztosítottak mind a magyar mind a külföldi tőkéseknek, a relatív jogfosztottsággal a munkavállalókat kiszolgáltatott helyzetbe hozták. A magyar értelmiséget az 50-es éveket idézően háttérbe szorították, az oktatás színvonalát lesüllyesztették, megkezdték az egészségügy, nyugdíjrendszer és szociális háló szétverését. Az egykori árnyékhatalom emberei lebénították az igazságszolgáltatást, tönkre tették a közbiztonságot, a liberalizmussal lezüllesztették a közerkölcsöt. Embereiket politikai, gazdasági pozíciókba mentették, megfojtva az országot.

Jelenleg az ország felügyelete ténylegesen az IMF és Brüsszel kezében van. Gyurcsány Ferenc a kormányt züllesztette le, Orbán Viktor a potenciális ellenzéket bénította sikeresen, Vona Gábor a szárnyait bontogató radikális ellenzéket siklatta szélsőséges pályára, Sólyom László Draskovits Tiborral és a legfőbb ügyésszel karöltve az alkotmányosságot és jogállamiságot hagyta sárba tiporni.

A politikai elit romlottságából következő tekintélyvesztettséget használják ki a szomszédos országok magyarellenes erői, és az országot prédának tekintő politikai-gazdasági csoportosulások.

A tekintélyt minden országnak magának kell kiharcolnia. Magyarországot kifosztották, jelenleg az utolsó tartalékokat élik fel. Ha maradt még tiszta politikai erő annak cselekednie kell, és a cél nem lehet más, mint az előrehozott választás kiharcolása, a demokrácia helyreállítása, amíg nem késő.
Megtisztulni a politikai mocsoktól és tovább lépni csak ezután lehet.

Across