Eldurvult egyiptomi karhatalom, nyugati jóváhagyással
2011-11-27 - Politaktika Szerkesztőség
Az arab államok viszonya a palesztin kérdéshez egyben vízválasztó is a nyugat szemében. Az egyiptomi események a földrajzi közelség és Egyiptom potenciálja miatt ezért döntő jelentőséggel bírnak a térségben.
A karhatalom durvulása növeli az általános agressziót, ami vallási és kulturális összecsapásokban is megnyilvánul.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Eldurvult az egyiptomi karhatalom a demokratikus választásokat követelő zavargások eltiprására tett erőfeszítései során.
A tiltott katonai gázok alkalmazása mellett már katonai járművekkel is a tömeg közé hajtanak aminek a beszámolók szerint halásos áldozata is van.
A karhatalom durvulása csak növeli az általános agressziót, ami vallási és kulturális összecsapásokban is megnyilvánul.
A napokban egy amerikai és egy francia tudósítónőt értek súlyos atrocitások a rendőrség ill. a tömeg részéről, míg egy egyiptomi nőt az interneten közzétett meztelen fotói miatt aláztak meg nyilvánosan.
A nyugat hallgatásával minden szempontból cserbenhagyta Egyiptomot. A demokrácia hamis ígéretével, és a nyugati erkölcsiség erőszakos propagálásával olyan szakadást idéztek elő a társadalomban, amit láthatóan már nem tudnak, és nem is akarnak kezelni. Nem tudnak, mert a nyugati szabad-erkölcsiség és vallási bigottság kettősségéből adódó képmutatás a párosuló erőszakkal egyszerűen alkalmatlan erkölcsi modellnek, és nem akarnak beavatkozni, mert a demokrácia Egyiptomban nem feltétlenül jelentene nyugat és főleg Izrael barát politikát.
A jelenleg hatalmat gyakorló katonai vezetők egyrészt szoros szálakkal kötődik Mubarakhoz, a megbuktatott nyugatbarát diktátorhoz, másrészt folytatni kívánják az USA és Izrael érdekeit kiszolgáló politikát, ami ellentétes a tavaszi forradalom kirobbantásában főszerepet játszó ’Arab Tesvériség’ elképzeléseivel.
Kairó mellett Alexandriában is súlyos zavargásokra került sor pénteken.
A nemzetközi emberjogi aktivisták ez ideig hasztalan próbálták a Szíriával és Iránnal lekötött nyugat figyelmét az Egyiptomi atrocitásokra irányítani annak ellenére, hogy az elmúlt héten mintegy 40-en vesztették életüket karhatalmi túlkapások miatt.
Szombaton 16 politikai párt a kairói tüntetések fókuszában levő Tahrir téren bejelentette a polgári szükség kormány megalakulását Mohamed El-Baradei vezetésével. Hogy a frissen alakult kormány mennyire tudja legalizálni magát a katonai junta ellenében, azt a következő napok fogják eldönteni. A döntés hozók köre túlmutat Egyiptom határain.
A katonai vezetés hétfőre tervezi a parlamenti választásokat és jövő júniusra az elnökválasztást.
Az arab térséget az elmúlt száz évben az olajért folytatott küzdelem, azaz a nyugati gyarmatosítók és arab őslakosság közti harcok jellemezték. Miután az angol és francia megszálló csapatokat kiűzték, a nyugati nagyhatalmak diplomáciai, titkosszolgálati és pénzügyi módszerekkel próbáltak számukra kedvező közeget biztosítani, az igényeiket kiszolgáló diktátorokat támogatva, ill. ellehetetlenítve azok ellenfeleit. A cionista telepesekkel létrehozatott Izraellel a palesztin ellenállás vált az arabok és nyugati gyarmatosítók közti harc tengelyévé, és bizonyos fokig a jelképévé.
Az arab államok viszonya a palesztin kérdéshez ezért egyben vízválasztó is a nyugat szemében.
Az egyiptomi események a földrajzi közelség és Egyiptom potenciálja miatt döntő jelentőséggel bírnak a térségben.
A tiltott katonai gázok alkalmazása mellett már katonai járművekkel is a tömeg közé hajtanak aminek a beszámolók szerint halásos áldozata is van.
A karhatalom durvulása csak növeli az általános agressziót, ami vallási és kulturális összecsapásokban is megnyilvánul.
A napokban egy amerikai és egy francia tudósítónőt értek súlyos atrocitások a rendőrség ill. a tömeg részéről, míg egy egyiptomi nőt az interneten közzétett meztelen fotói miatt aláztak meg nyilvánosan.
A nyugat hallgatásával minden szempontból cserbenhagyta Egyiptomot. A demokrácia hamis ígéretével, és a nyugati erkölcsiség erőszakos propagálásával olyan szakadást idéztek elő a társadalomban, amit láthatóan már nem tudnak, és nem is akarnak kezelni. Nem tudnak, mert a nyugati szabad-erkölcsiség és vallási bigottság kettősségéből adódó képmutatás a párosuló erőszakkal egyszerűen alkalmatlan erkölcsi modellnek, és nem akarnak beavatkozni, mert a demokrácia Egyiptomban nem feltétlenül jelentene nyugat és főleg Izrael barát politikát.
A jelenleg hatalmat gyakorló katonai vezetők egyrészt szoros szálakkal kötődik Mubarakhoz, a megbuktatott nyugatbarát diktátorhoz, másrészt folytatni kívánják az USA és Izrael érdekeit kiszolgáló politikát, ami ellentétes a tavaszi forradalom kirobbantásában főszerepet játszó ’Arab Tesvériség’ elképzeléseivel.
Kairó mellett Alexandriában is súlyos zavargásokra került sor pénteken.
A nemzetközi emberjogi aktivisták ez ideig hasztalan próbálták a Szíriával és Iránnal lekötött nyugat figyelmét az Egyiptomi atrocitásokra irányítani annak ellenére, hogy az elmúlt héten mintegy 40-en vesztették életüket karhatalmi túlkapások miatt.
Szombaton 16 politikai párt a kairói tüntetések fókuszában levő Tahrir téren bejelentette a polgári szükség kormány megalakulását Mohamed El-Baradei vezetésével. Hogy a frissen alakult kormány mennyire tudja legalizálni magát a katonai junta ellenében, azt a következő napok fogják eldönteni. A döntés hozók köre túlmutat Egyiptom határain.
A katonai vezetés hétfőre tervezi a parlamenti választásokat és jövő júniusra az elnökválasztást.
Az arab térséget az elmúlt száz évben az olajért folytatott küzdelem, azaz a nyugati gyarmatosítók és arab őslakosság közti harcok jellemezték. Miután az angol és francia megszálló csapatokat kiűzték, a nyugati nagyhatalmak diplomáciai, titkosszolgálati és pénzügyi módszerekkel próbáltak számukra kedvező közeget biztosítani, az igényeiket kiszolgáló diktátorokat támogatva, ill. ellehetetlenítve azok ellenfeleit. A cionista telepesekkel létrehozatott Izraellel a palesztin ellenállás vált az arabok és nyugati gyarmatosítók közti harc tengelyévé, és bizonyos fokig a jelképévé.
Az arab államok viszonya a palesztin kérdéshez ezért egyben vízválasztó is a nyugat szemében.
Az egyiptomi események a földrajzi közelség és Egyiptom potenciálja miatt döntő jelentőséggel bírnak a térségben.
"Szóljon hozzá ön is a cikkhez!" - a hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
