Rétegek országa

Az országban szerkezet átalakításra van szükség, jelentette ki Orbán Viktor, és mint annyiszor, most is igaza van. Kérdés azonban, mint annyiszor, hogy képes lesz-e akárcsak egyetlen lépésre is, a maga által meghirdetett irányba.
De milyen szerkezeti problémák lehetnek, egy liberalizált, piac által szabályozott országban?
Súlyosak.

Elkülönült gazdasági rétegek

Először is vegyük a gazdaság szerkezetét tulajdonosi szemszögből, hiszen itt történt a lényeges átalakulás rendszerváltáskor.
A gazdaság valójában jól elhatárolt rétegekre tagolódott.
- A legerősebb réteg a külföldi tulajdonú vállalatok lettek, valójában ma ők jelentik gazdaság gerincét, ők viszik hátukon az országot. Ezek a vállalatok bár jól fejlettek hazai viszonylatban, anyavállalataiktól, vagy az anyaországi standardtől takarossági meggondolások miatt elmaradnak. Előnyüket a hazai vállaltokkal szemben a fejlettebb technológia mellet egyrészt a magasabb fokú technokratizmusuk biztosítja (azaz elsősorban szakmailag és nem ismeretségi alapon szelektálják vezetőiket), másrészt az anyaország támogatása mellett a magyar kormány támogatását is élvezik, akár a hazai riválisaikkal szemben.
- A következő réteg az állami irányítás alatti terület. Ez jelentősen összezsugorodott, forráshiánnyal küszködik, de technokratizmus tekintetében közelebb áll a nyugati tulajdonú vállalatokhoz, ami miatt fejleszthető lehetne. A magyar gazdasági szféra versenyképességének fokozására a potenciális humán erőforrás alapján az állami szféra lenne a legalkalmasabb.
- A magyar magánvállalatok létrejöttét nagyrészt a versenyrablás jellemezte, ami gazdasági és társadalmi torzulásokat eredményezett. A kontraszelekció magas aránya miatt még húsz év elteltével is sok az alkalmatlan vezető, akik sokszor az irányításhoz szükséges alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában. A dilettantizmus okozta károkat állami támogatásokkal, korrupcióval vagy csődbüntetekkel próbálják ellensúlyozni, ami hosszabb távon katasztrofális állapotokat teremtett.
A leegyszerűsített alapfelállás tehát: van egy nyugati tulajdonban levő gazdasági gerinc egy erre rakódó vegetáló állami és egy élősködő hazai gazdasági szektorral.
Az elemzők tehát fordíthatják a nyugati szaklapokat, meg makroszintű tanácsokat is adhatnak, hogy miből csinálhat pénzt a kormány, amíg mikroszinten a 8 általánost végzett építkezési vállalkozó házai kettétörnek, vagy a termelő vállalat menedzsmentje nem tudja hogy mi az az önköltség vagy akkreditív, addig nincs mitől várni a magyar fellendülést.

Lényeges szemléletbeli különbség, hogy a külföldi vezetők a vállalataik hatékony működésében érdekeltek, míg a magyar vezetők gyakran azt nézik mit tudnak kimenteni maguknak a cégből.  


Politikai összefonódás

Míg gazdasági szinten az elkülönült rétegek jelentik a gondot, a politikában az összefonódások. A fő pártokat a múlt rendszer kommunistái hozták létre, valamilyen szinten most is kötődnek egymáshoz. Ez az Antall kormány ejtőernyős korszakában volt a legszembetűnőbb, ma inkább a felelősségre vonások elmaradásában mutatkozik meg.
A közös múlt mellett a közös irányultság is jellemző, nevezetesen hogy a pártok a nyugati és hazai nagy-befektetők irányába elkötelezettek, ill cionista befolyás alatt állnak.
Magyarországon valójában amerikai mintára építették ki a politikai struktúrát, mesterkélten létrehozva a szüksége elemeket, a nagytőkét kiszolgáló pártokat, a háttérből kontrolláló oligarchákat, a népbutító médiákat stb.

Magyarországon nincs baloldali párt. Az ál-ellenpólusnak szánt szocialista párt baloldalisága egy hatalmas átverés. Az MSZP élenjárt a privatizálásban, ami által túlnyomó részt ők hozták létre a jobboldalt, magukra osztva az újtőkések szerepét. A legtöbb milliárdos erősebben kötődik az MSZP-hez mint a Fideszhez, bár nyilván a kétkulacsosság a legkifizetődőbb.
Fontos látni, hogy a nép javát adó munkavállalóknak valójában nincs pártja, nincs képviselete a törvényhozásban, ami viszont ellentmond a demokrácia ígéretének. A médiák által támogatott politikusi hazudozás ezért bír különös jelentőséggel nálunk, ami végső soron megint csak külföldi ill. befektetői érdekeket szolgál.


Társadalmi kasztosodás

Az MSZP nem csak a tőkés osztállyal ajándékozta meg az országot, hanem sikeresen polarizálta a lakosságot is. Leegyszerűsítve, 3 jól elhatárolódó rétegről beszélhetünk, a vezetőkről, az alkalmazottakról és végül a kirekesztettekről.
A vezetők között nyilván nagy a szórás, hiszen más kategória a MOL igazgatója, és a sarki kocsma vezetője, de strukturális szempontból mégis egy kalap alá vehetők, mert a társadalmi szerepe mindkettőnek mások irányítása.
A gyarmati státusz a kasztosodásnál érhető leginkább tetten. Korábban elképzelhetetlen szintre degradálták a magyar munkavállalókat, akiket az alacsony bérek, apadó szociális juttatások mellett sokszor vezetőik önkényeskedése is súlyt. A fizetések elmaradásától az élelemért dolgozásig vagy fizikai bántalmazástól a szexuális zaklatásig terjed az a paletta, amit a magyar munkavállalóknak esetenként el kell viselniük. A magánvállalatoknál rosszabb a helyzet, amit az érdekvédelmi szervezetek hiánya, ill. erőtlen fellépése generál.
A társadalmi igazságtalanságát a 70 ezer forintos fizetéseknek és milliárdos vagyonoknak felesleges részletezni, bár közgazdászaink ezt természetesnek vehetik, a hétköznapi ember azonban nyugodtan hagyatkozzon a megérzésére, mert a könyvelés alaptétele is az, hogy amit valahova odaadunk, azt valahonnan el kell venni, tehát társadalmi összproduktumra vonatkoztatva a posztulátumot megállapítható, hogy azokat a vagyonkákat bizony a közösből lopták. (”Ha megjelenik a gazdagság, megjelenik a szegénység is” – Lao Ce több ezer éves igazsága)

A kirekesztettek valójában a munkanélküliek. A társadalomból való kirekesztés a kapitalizmus szégyene, de egyben eszköze is, hiszen a nyugati ’demokráciákban’ az ettől való félelem jelenti azt az erőt, amivel a ’hatékony’ munkát ki lehet kényszeríteni. A munkanélküliséget csak állami közreműködéssel lehet megoldani, ahogy ez a szocialista érában is történt, hiszen állami feladatról van szó. A mai lényegesen fejlettebb technológia mellett könnyebben lehetne szervezni a társadalmi munkamegosztást.
A munkanélküliség a kormányok dilettantizmusának kihasználásával létrehozott mesterkélt állapot, aminek lényege a tömegek függőségben tartása.


Súlyos szerkezeti gondok vannak tehát a gazdaságban és társadalomban egyaránt. Orbán Viktor nyilván nem ezekre gondolt, hiszen ezek generálásában pártjával oroszlánrészt vállalt.
Az ő viziója inkább a külföldi óriások további idecsábítása körül vibrál, meg az olyan szerencsétlen állami térnyerésen, mint a MOL paket méregdrága visszavásárlása, ami nem hogy javít az ország helyzetén, de gazdaságtalan forrás kihelyezés miatt inkább ront.



Across