Ezt a pártot Kádár János & his whole gang (és bandája) alapították, miután az elődjét, az MDP-t (Magyar Dolgozók Pártja) 1956. okt. 31-én feloszlatták, és a Forradalom sikeres leveretése után ez, a Magyar Szocialista Munkáspárt – MSZMP – lett a társadalom vezető ereje, az ÉLCSAPAT. Az ő kezükben volt a bölcsek köve, mindent, mindenkinél jobban tudtak. Sokoldalú, művelt, okos emberek voltak, melyből a legbölcsebbek és a legrátermettebbek lettek a Központi Bizottság tagja: Biszku Béla, az alkoholista Münnich Ferenc, a Bucigyurinak becézett pék: Marosán György, Biszku Béla lakatosinas, és mások. Apró Antal épp akkor Moszkvában, mint NKVD tag fasisztázta a magyar Forradalom résztvevőit, de néhány nap múlva „tárcát” kapott a hazaáruló a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kor-mányban, akárcsak Dögei Imre, Kossa István, és a többi tróger.
Abban az időpontban nem mehetett minden zökkenőmentesen, mert hiszem forradalom volt, bár a helyzet konszolidálódni látszott. Vidékiek nem sokan lehettek, mert a telefonok, táv-írók nem, vagy rosszul működtek.
Az hogy egy pártot jogerősen feloszlassanak, ahhoz jogerős bírósági ítélet kell, ahhoz is, hogy bejegyezzék az új pártot.
Az elvtársak törvényfelettinek érezték magukat, mint ahogy később – főleg gaz- tetteikkel igazolták. Hiszen az Alkotmány is deklarálta a felsőbbrendűségüket, nekik dolgozott a Rendőrség, a Néphadsereg, a karhatalom, és ennek betetőzésére még „üzemeltették” a Munkásőrséget. Meg hát, ott volt biztosítéknak a Big Brother, meg az összes szoci állam, akik mindig készen-álltak az internacionalista segítségnyújtásra, akárcsak mi 1968 augusztusában, Csehszlovákiában. No! Meg a Hazafias Népfront! Mindenki annak jelöltjeire adta a szavazatát. Így születtek a 99,9 %-os parlamenti mandátumok.
Mint egy hatalmas vízfej, úgy terpeszkedtek el az egész országban. Anno minden faluban, városban, járásban, megyében, nagyobb gyárakban, függetlenített párttitkárok (a pozícióhoz tartozó apparátussal) osztották az „igazságot”, és élvezték az élcsapatnak járó kiváltságokat:
 K telefon - zártkörű közigazgatási telefonrendszert
 Klub Aliga balatoni üdülés, a nyugalom után...
 Kocsihasználat, sofőrrel, éjjel-nappal
 Kútvölgyi Kórház teljes ellátással (valaha OTBA! Országos Tisztviselő Betegalap)
 Kerepesi úti temetőben díszsírhely
Ne gondold nyájas olvasóm, hogy ezek apróságok voltak. A búsás fizetés, az ingyen lakás, a titkárnőnek nyilvántartott bejárónő, közpénzen. (!) Mert nem a tagdíjakból fedezték ám a luxuskiadásokat, az elvtársi vadászatokat, meg a „munkabért”, a Szemlőhegy utcai lakást, a hozzá tartozó rendőrségi / karhatalmi védelemmel, a szolgálati kocsit, sofőröstül, hanem a dolgozó nép, mint a dolgozó méhet a királynőt, tartotta el az élcsapat minden magasrangú góréját Kádártól a járási párttitkárig.
Ugyan az Alkotmány kimondta:
„8. § A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint”.
... ez a törekvés – valahogy – nem vezetett eredményre:
• Az elvtársak javarésze csak gyűlésezett, és szavazott – felelősségvállalás és felkészültség nélkül, hiszen a foximaxi egyetemen kívül más végzettsége nem volt, ill. az, amit a Szovjetunióban, a Lenin Egyetemen megszerzett. (a foximaxi a marxizmus – leninizmus esti egyetem volt, munkaidőben lehetett végezni, és 72 nap pótszabadság járt a résztvevőnek, ott osztogatták a bölcsek kövét)
• Pl. egy bucigyuri, vagy egy biszku, vagy berecz hogy jött ahhoz, hogy országos ügyekben döntsön? Volt képessége hozzá? Ha nem, akkor milyen munkát végzet?
• Akinek képessége volt, azt meg nem engedték döntésközelbe.
• Persze, arról gondoskodtak az elvtársak, hogy a szaporulatot tanítassák. Nyilvánvaló, hogy elsőként vették föl a főiskolákra, egyetemekre a káderek ivadékát,
• majd őseik hagyományát folytatva, bekerültek a nómenklatúrába, és boldogan élnek, még mindig a nyakunkon.
• (hogy példát is említsek: a Hiller nevű miniszter elvtárs a napokban riporteri kérdésre válaszolva elmondja, hogy az államnak nincsenek oktatási intézményei. Akkor kell nekünk minisztérium, vízfej? Hogy az MSZP bölcsének kiszólásával válaszoljak:
„egy nagy lószar, mama!” Ezzel az erővel lehetne Gyarmatügyi Minisztériumunk is.
Ez ma sincs másként, de ez egy másik téma.
Már folytak a Nemzeti Egyeztető Tárgyalások 1989. június 13-tól a Parlamentben.
(ez a köztudatba „nemzeti kerekasztal tárgyalásként” (EKA) rögzült. Az „élcsapat” vezetői, annak is élén Grósz Károly (az őskövület) és Pozsgay Imre (a reformok elkötelezett híve) már elismerték, hogy vannak, un. másként gondolkodók (szerintem ők gondolkodtak más-ként).
Persze a pluralizmus szót még nem lehetett kimondani.
1989. június 16-án, Nagy Imre miniszterelnök kivégzésének 31. évfordulóján, Budapesten, a Hősök terei emlékbeszédek után megtörtént a mártírok újratemetése, melyen, a koporsók mellett díszőrséget állt Németh Miklós, az akkori miniszterelnök, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, Medgyessy Péter. (óriási előkészület a titkosszolgálat, a karhatalom készenléte mellett) Nagyon féltek..
Közben, július 6-án, mikor Nagy Imre perben a Fővárosi Bíróság felmentő ítélete, bűncselekmény hiánya miatt lezárult, Kádár János meghalt.
Az EKA tárgyalások folytak, és megállíthatatlan volt a rendszerváltás. A kommunizmus, szocializmus megbukott mindenféle értelemben.
1989. október 5-re rendkívüli közgyűlést hívott össze az MSZMP. Négy napig üléseztek, aminek a végén két részre szakadt az MSZMP: a kemény, magját kommunistának valló mag, (Thürmer féle Munkáspárt) és az MSZP. Akkoriban írások tömkelege jelent meg, úgy aposztrofálva ezt a kongresszust: "a négy nap, amely megrengette az országot."
Szerintem egy angolkóros molylepke szellentése jobban rengette meg az országot, mint ez a „váltás”.
A 730 000 párttagság hirtelen lecsökkent 35 000-re. Rengeteg volt a „megélhetési párttag” (L. írásaim: http://csuszem.freeblog.hu/archives/2006/07/22/Az_elcsapat_tagja_voltam/ )
Azóta előbújt a kemény mag szaporulata, melyik ugyanúgy, mint elődeik vonszolják magukkal a húgyagyú, szifiliszes Lenin, a tömeggyilkos Sztálin, Mao, Pol Pot, Kim ir Szen, Kun Béla, Szamuelly, Rákosi és a többi vérgőzös diktátor eszméit, zászlóit, a kommunizmust.
A „földrengés” során néhány kivénhedt, vagy nagyon elkötelezett apparatcsik megmaradt a Munkáspártban, a mohóbb, és kevésbé elkötelezettek megalapították a Magyar Szocialista Pártot (MSZP) Első elnöke Nyers Rezső lett, és magukat szociáldemokratáknak definiálták, pedig – főleg az utóbbi hét évben – híven teljesítik Szolzsenyicin definíciójában foglaltakat:
"A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (...) egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki nem mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” Alekszandr Szolzsenyicin
(magam inkább bolseviknak nevezem, mert a kommunista, a kommunizmusnak, egy utópiának a híve. André Malraux francia írótól (aki maga is kommunista volt) származó mondás:
“Aki húszéves korában nem kommunista, annak nincs szíve - s aki harmincéves korában kommunista, annak nincs esze.” (http://attac.zpok.hu/cikk.php3?id_article=623 ))
Fénylő, de dicstelen példa Szolzsenyicin meghatározására a MSZP csalogánya, Dr. Havas Szófia, aki 2009. április 6-án, az elnökválasztó gyűlés zárásaként intonálta az Internacionálét. (röhögnöm kell: „Fel, fel, te éhes proletár...”) 1956-os Forradalmunkat pedig nyilaskeresztes randalírozásának mondja, holott parlamenti esküjét le kellett tennie:
„Én .................., a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tiszt-ségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkot-mányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során vá-lasztóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.” 46/1994.(IX.30.)OGY határozat
Hogyan tartja meg ezt az esküjét, mikor a szabadon választott első parlament legelső tör-vényalkotása az 1956-os Forradalom és szabadságarc jelentőségének törvénybe iktatásáról
1990. évi XXVIII. Tv:
1.§ Az Országgyűlés az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét törvényben örökíti meg.
2.§ Október 23-át, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünneppé nyilvánítja.
No, és az orvosi esküjét?