Sikerülhet- e a Fidesznek kivezetnie az országot a gödörből, amibe rendszerváltás ürügyén taszították. Sok támadás éri Orbán Viktort drasztikus intézkedései miatt, melyek olykor diktatórikusnak is tűnhetnek. Annyit azonban látni kellene a vádaskodóknak, hogy nem Orbán az, aki a demokráciára tör. Demokrácia ugyanis nem létezett, és most sem létezik Magyarországon. A tényleges hatalmat most is a múlt rendszer ádvedlett, a gazdasági és politikai irányításba szivárgott apparátusa gyakorolja a holdudvaraival, utód képződményeivel. A valódi demokrácia alappillérének számító alkotmányosságot és jogállamiságot maguk a jogalkotók züllesztették szét, prédaként dobva az országot a rejtett összefonódások elé. A forrás elosztás és igazságszolgáltatás képtelen függetlenedni az oligarchiák befolyása alól, ami fasiszta struktúrát eredményezett. Orbán ’dikatúrikus’ intézkedései tehát ezzel a fasiszta képződménnyel szállnak harcba, ami már rég elnyelte a demokratizmusnak a csíráját is. Milyen demokratikus intézmény az az alkotmánybíróság, ami lehetővé tette, hogy a demokrácia kijátszásával egyedül jelölhesse ki utódát a korábban csalással hatalomra került miniszterelnök. Milyen demokráciát és jogállamiságot véd az a köztársasági elnök vagy legfőbb ügyész, aki tétlenül nézte, hogy a hazugságok ellen tüntető tízezreket veressenek szét törvénytelen eszközökkel, vagy milliárdokat rabolhassanak büntetlenül a közös tulajdonból.

Hogy a cionista és liberális összefonódásoknak nem tetszik amit Orbán csinál, az nem baj, sőt az lenne baj ha tetszene nekik.
Orbán Viktor ki akarja paterolni az országból a hírhedt IMF-t, Kínában keres alternatív segítséget, támadja a magas kifizetéseket, köztük a magyar fő bankár 8milliós fizetését, ill. egyéb bődületes végkielégítéseket, és amit tud megpróbál visszaszerezni belőlük. Ezeket a tisztességtelen kifizetések jogilag annyira körülbástyázta az országot kifosztó söpredék, hogy diktatórikus eszközök nélkül nehéz lenne hozzájuk férni. Fasizmussal szemben nem létező demokraciával nem lehet harcolni.

Orbán Viktor messze nem tökéletes, és túlkapásokra is lehet tőle számítani, amikkel addig nincs baj, ameddig nem a társadalomra hegyezik ki őket. Orbán jó ha tudja, hogy ezekkel ő maga ver éket saját maga és bázisa közé. Ennek ellenére, ma Orbán Viktor az egyetlen politikus, aki megpróbálkozhat a lehetetlennel, az ország egykori tekintélyének visszaszerzésével, az életkörülmények javításával. Orbán kötődései miatt a legnagyobb veszély az, hogy nem lesz elég radikális, nem mer élni a ráruházott hatalommal, nem meri elkötelezni magát a társadalom oldalán. Csányi Sándor, Kocsis István sérthetetlensége sőt befolyásuk növekedése, Boross Péter másodvirágzása aggasztó jelek.
Ha nem tud olyan elkötelezett szakemberekből bázist létre hozni maga körül, akik elsősorban nem saját zsebeiket tömik, el fog bukni. Ha nem tudja kirostálni a Fideszből a belekeveredő pelyvát, képtelenek lesznek felnőni a feladathoz. Nem babra megy a játék, hiszen bukása esetén magával ránthatja az országot is.
Orbán Viktor még csak ébredezik, ezért ébernek kell lenni, hogy szükség esetén fel lehessen rázni. A Gyurcsány vagy Vona féle törpe ellenzékiség ugyanis nem az ébrentartásról szól.

Gyurcsány Ferenc nem elmebeteg.
Sokan gondolják, hogy Gyurcsány Ferenc kezelésre szorul, és inkább betegség áldozata, mint bűnös. Az országot lenullázó volt miniszterelnök lehet hogy antiszociális személyiség (pszichopata) de ez nem jelenti azt, hogy ne tartozna felelősséggel tetteiért. Nem Gyurcsány beteg, hanem az a politikai irányítási rendszer, ahova be tudta fészkelni magát. A demokrácia és jogállamiság premisszája Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon elszámoltatása.
Nem az a baj hogy Gyurcsány ostobaságaira még ötezren vevők, ennyi szerencsétlent bárhol össze lehet rántani a világon, hanem hogy azokat a demokrácia bajnokaként hirdetheti a parlament tövében, azok után, hogy szétraboltatta, és lejáratta az országot.

Ahogy Orbán egyedül van a pártjában, úgy a Fidesznek sincs igazán kivel számolnia a parlamentben. A cionista MSZP maradvány, az átvedlett SZDSZ és a Vona által fasizált Jobbik közösen sem tud sok vizet zavarni a kormánypárt nyomdokvize mentén, ami megint nem tragédia, bár lehetne legalább egy normális ellenzék.
Az LMP még próbál úgy tenni mint aki nem, pedig egyre jobban látszik hogy igen.
A nagy reményű Jobbik jól érzi magát a parlamentben, alibi politizálásnál nem vállalnak többet, és bíznak a magyar szalámi effektusban, nevezetesen hogy a Fidesz bukása után most már tényleg ők jönnek. Pedig nem ők fognak jönni, mert Fletó böszméi mellett nekik van a legrosszabb hírük, amit vezetőjüknek és annak elfuserált gárdájának köszönhetnek. Kár a Jobbikért, mert a radikalizmusukra nagy szükség lett volna. A radikalizmust a változásokat ellenzők szokták összemosni a szélsőségességgel, pedig a kettőnek köze nincs egymáshoz.
Jelen esetben pl. a radikális változás a háttérben megbújó fasiszta képletek felszámolásához, a demokrácia és jogállamiság helyreállításához kell, többek között a Gyurcsány, Vona féle szélsőségesek politikai életből történő kiszorításához. A jelen elfuserált rendszerben ugyanis vígan megélnek egymás hülyeségeiből, a társadalom megosztásából, és egymásnak ugrasztásából.

Orbán Viktor nehéz helyzetben van, és könnyen válhat bűnbakká.
Valóban erős csak a mögötte álló társadalommal lehet, de ehhez ki kell építenie a megfelelő kommunikációs csatornákat.
Fel kell tárni az ország helyzetét, és az ide vezető utat, a bűnösöket el kell számoltatni, az embereket meg kell erősíteni jogaikban, és lehetőséget kell biztosítani a normális életre.
A jelen gazdasági kultúrával, a kontraszelekció és kiszolgáltatottság fenntartásával ez nem fog menni. Ezek megszüntetéséhez radikális változtatások kellenek.


Across