Nem görbe tükör, politikai hagyományaink!

Mit is mond pl.Szabó Dezső: „Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú ember baromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget,: kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki mindenszínű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket azzal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen alkalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre... A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a magyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes... egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!... a folytonos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni.”
(És ez az a „polgári közép osztály ami újra kell teremteni?)
„Súlyt helyezek arra, hogy elösmerjük, miszerint magunk voltunk okai elaljasodásunknak. mert az egyik leg¬főbb átkunk amaz önámítás, mely szerint hibáink okát mindig másban, magunkon kívül keressük a sanyarú politikai viszonyokra hárítva mindent, hagyjuk magunkat elbúsulni és elalunni a haza fájdalmat. A nemzet felemelkedő korszakát az önismeret vezette be." Vajda János.
A magyar uralkodó osztály belső és külső privilégiumaihoz való makacs ragaszkodása szerepet játszott a Monarchia felbomlásában. Victor Tapié történészt idézi Fejtő Ferenc: Reqviem egy hajdan volt birodalomért.
A kormány kizárólagos létcélja az, hogy a felső tízezer gond nélküli egzisztenciáját és akadálytalan meggazdagodását biztosítsa, és ezeket a privilégiumokat korlátlanul vigye át utódaira, és minden nem oda tartozót, ezen privilégiumoktól távol tartson, és azokból kizárjon.
Ebből a helyzetből való elmenekülésre csak egy út volt: a kivándorlás. Magyarország ezúton a háborút megelőző tíz év alatt több mint másfélmillió embert vesztett el, Az ország komoly és tisztességes elemeinek nagy többsége csaknem teljesen visszavonult a politikai arénától, amely a nagybirtokosok, a rövidlátó vármegyei potentátok és a finánc-tőke ipar lovagjainak működési terévé lett... A szellemi munkás középosztály nagyobb része proletár színvonalra süllyedt.
A széles néprétegeknek az, az érzése, hogy az ország nem a népé, hanem néhány tízezer emberé, akik a hatalmat gyakorolják, és a hatalommal visszaélnek, hogy minden állami intézmény milliók szenvedése árán csak eme kevesek rövidlátó politikáját és önző céljait szolgálja
Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás, Bécs, 1920.,
Amerika és kivándorlás nélkül az oláh parasztlázadásnál rettenetesebb lázadás törne ki Magyarországon... a magyar politikusoknak ezer évig kellene sírniuk legalább. Sírjanak és bömböljenek, uraink, nagy férfiak. Ami átok ül ezen a szerencsétlen országon, mind önökért ül. Ami bűnt elkövettek, mind önök követték el. A Zápolyák, a nagy hazafiak, a politikusok. Ady: Jegyzetek a napról Budapesti Napló 1907.
Ezek az uralkodó osztályok, melyek a világháborúig szép időt és esőt, boldogulást és tragédiát és minden egyebet határoztak meg Magyarországon: az összeomláskor, a forradalom első perceiben nagy részben szétszöktek a világ minden veszélytelenebb kártyaszobái felé. Nem volt olyan társadalmi réteg, amely a magyarság egyetemének organikus kifejezője s új történelmi szükségeinek megvalósítója lehessen. Soha még nép nem volt elhagyatva oly gyalázatosan sorsa intézőitől, mint a magyar. Mármost a kommün bukása utáni pillanatban megvolt a veszély, hogy a sok szenvedéstől felnyílt szemű nép számadásra vonja, ezeket az elemeket, mint felelősöket, minden szenvedésért, a magyarság minden szervezetlenségéért és azért, hogy a magyarságot minden érdeke ellenére belehurcolták a világháborúba. Nosza megindult a jól megszervezett keresztény- nemzeti-konstruktív csaholás, hogy Magyarország minden tragédiájának az áruló Károlyitól cégjelzett zsidó baloldali destrukció volt az oka, „Elfelejtették", hogy gr. Tisza István nyílt parlamenti gyűlésben jelentette ki az összeomlás perceiben: hogy a háborút és a magyarság sorsát illetőleg e háborúban Károlyinak volt igaza!