Gavallér János

Mit akar a nép?


Felvetődik-e manapság, hogy mit akar a nép? Akarja-e a demokrácia, hogy a pénz meghatározza a korlátait? Avagy, miről szól a civilizált világ (a fehér ember) közerkölcse, morálja, etikája?

„Munkát, kenyeret!” – Szólt a lózung, a kizsákmányolók bértollnokainak a tollából. Lázítottak, tereltek, kihasználtak.

Halmazállapottól függetlenül tud nőni a hülyeség (?) -avagy dögöljön meg az, aki nem kap fizetést azért, mert képtelen megindokolni azt, hogy miért kapnak mások sokkal több lehetőséget, mint ő. ERGO, MEGVÁSÁROLHATÓ JOG A DEMOKRÁCIA???!!!

Miért gyárt, a tudományos világ, arról elméleteket, hogy hogyan kell, hogyan képes az ember kizsákmányolni, megalázni a másik embert? Tulajdonképpen másról sem szól a politika, a gazdaság, az infrastruktúra, a pénz, vagyis függőségi viszonyról, mint a görcsökről, amelyek meggátolják a létezés lélegzését.

Hülyegyerekek megtévesztésére – Marx, Engels, Lenin-, folyt az elme homályosítása. A teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének álarcaként, egy tükör nélküli szépítkezésben bebörtönözve volt minden gondolat. Mert minden magyarázatnak az oka az ember!!! Habár nincs olyan ember, aki közvetlenül, de határozottan vissza nem utasítaná azt, hogy ő ezt, vagy azt vissza nem akarja utasítani, de nincs tisztában azzal, hogy pont az ő cselekedetei, megalkuvásai idézik elő, önmaga megalázását, bűnrészességét. A nép, meghatározások szerint is -összetartozó rész-, valamilyen formában felelős, hisz önmegvalósító cselekedetekkel, determinálja a valóságot, viszont nevetségesen vezeti az elmét a törvény, az által a személy által, aki vizsgálja a nép lélektanát. Mivel a tudat, csak a kapott programokból képes dolgozni, - ezért korlátozott a szólás szabadsága a frekvenciák értékesítése útján, vagyis a magántulajdon hatalmának, érdekének szószólójává vált a média-, és sohasem képes lázongni, mert a program, egy masszát alkotó nívót von, a gondolkodási lehetőségek köré.

Mit akarhat egy önálló gondolkodástól megfosztott nemzet? Mert minden egyesülési forma, közösségvállalás, önfeladással járó, másokért vállalt felelősség is. A közösségvállalás, viszont nem terjedhet odáig, hogy egy nép, identitását feladva, eszmék vak megalázottjaként kövesse, egy mindennapoktól elrugaszkodott uralkodó globalista elit társadalmi berendezkedését. Egyszerűen látni kell, hogy országok, népek fölött egy olyan hatalom terjeszti „védőernyőjét”, amely kizsigereli, a szárnya alatt védelmet remélő egyéneket, társadalmakat. Végakarata az embernek, hogy önálló gondolata, szabadsága, lélek azonos nyugalma legyen. A programozott-demokrácia ennek a nyugalomnak a mai formában nem tud eleget tenni.

A „civilizált világ” bekormányozta az embert a jelen kies sikátorába, ahol nincs a társadalom nagy részének lehetősége arra, hogy lélekben elfogadja azt a versenyt, amelyet az erősebb által alkotott szabályok alapján kell lefolytatni,
ugyanis ez a verseny, megfosztja emberminőségétől, mivel nem gyakorolhatja, -versenyzés közben ez lehetetlen-, a másik emberért a felelősséget. A kiegyensúlyozott, harmonikus test, lélek és szellem egysége megszűnik, akarat-szabadsága korlátozódik, vagyis kialakul az emberi gondolkodás számára a generációs fogság.

A hatalom-oligarchiáknak tudniuk kell, hogy nincs olyan szándék, akarat a népek közösségében, az emberiségben, amely annullálná a jövőért érzett felelősséget, pont ezen oknál fogva senki sem akarja legyőzni a másikat, csakis az, aki az állati ösztönök fölött képtelen uralkodni. A népnek nincs ellensége, csak élősködő, megalomániás hatalomgyakorlók tévedéseinek következményit kell elviselnie.

A nép, emberként akar szembenézni önmaga cselekedeteivel!

2012. 01. 24.