Az óraátállítás ráfizetéses

Míg a fejlett világ mind több országa áll el az órák piszkálásától, addig Agyarország szokás szerint ész nélkül nyomja, még akkor is, ha minden ép és észérv a dolog ellen szól.

Teljesen mindegy végsősoron miért alakult ki a téli/nyári időszámítás ötlete, az sem számít volt-e valaha létjogosultsága. Ami fontos, MOST megéri-e. Hogy megéri-e, ahhoz meg kell vizsgálnunk a dolog hatásait.
A közvélekedés úgy véli, a dolog az áramról szól. Ez azonban nem igaz, nem kizárólag az áramról szól a történet. Az óraállítás lényegében egy időzóna átlépése. Ha felcsapunk egy orvosi szakkönyvet, akkor ennek hatásai között olyanokat találunk, mint álmatlanság, hangulatingadozás, erőszakos kitörések, ingerlékenység, depresszió, a szívroham kockázatának növekedése és hasonlók. Megéri?
A helyzet azonban még a fentieknél is rosszabb, lévén itt csak az időzóna koncepciója mozog, míg a földrajzi helyzet változatlan. Ennek eredménye a rentgeteg adminisztrációs probléma. Pl. ha egy vonat elindul hajnal 3-kor, és megérkezik hajnal félháromkor, az legalábbis furcsa. A másik irányba pedig egy órával hosszabb menetidőt eredményez, azaz késést...
Ám ha ezektől el is tekintünk, még mindíg ott a problémája az időjelzők tényleges átállításának. Az egy dolog, hogy a közműiparban (különös tekintettel a BKV-ra) az órák csak addig járnak amíg el nem romlanak, aztán mindenki megfeledkezik róla. A háztartások óráinak átállítását még csak megoldják a használóik, bár biztosra veszem hogy nem kevesen késnek el időpontokról emiatt. De mi lesz a közterületeken lévő órákkal? Azt bizony valakinek át kell állítania, mert nem állnak át maguktól. És ez bizony alkalmi feladat, állandó munkaidejébe semmilyen alkalmazottnak nem fér bele. Tehát HA meg is takarítanánk valamennyi áramot, abból az erre bérelt munkaerő árát le kell vonni. Természetesen az egészségügyi okok kapcsán felmerült kezelési és gyógyszerköltségek mellett, nem elfeledkezve a mindenféle adminisztrációs költségekről az irodákban, vagy az óraátállítás szükségességének bejelentésének árát, mert az sincs ám ingyen. Tudna valaki mutatni egy kalkulációt ami ezeket tartalmazza?
Egyáltalán: tudna valaki mutatni egy kalkulációt arra, mi alapján gondolja bárki, hogy megtakarítás felmerül?

Had adjak egy kalkulációt az áramfelhasználásról.
Először is vegyük sorba az áramfelhasználókat. Ebből három van: a közvilágítás, a nagyfogyasztók (cégek) és a kisfogyasztók (háztartások, kis boltok).
Vegyük a közvilágítást. Itt van a legkönnyebb dolgunk: automata a rendszer (mint fejlett országokban a metróvonalak: gép irányít mindent emberi felügyelet mellett). Mivel a helyzet így áll, így itt a megtakarítás abszolúte lehetetlen.
Vegyük a nagyfogyasztókat. Itt két lehetőség van: vagy nappali műszakra rendezkedtek be, vagy 24-órás működésre. Amennyiben a nap teljes hosszában működnek, a villanyt akkor kapcsolják fel ha sötét van, így nem érinti őket az óraátállítás. Amennyiben egyműszaban dolgoznak, azaz nappali a munkarend, akkor – mint azt a műszak neve is mutatja – fényben végzik a munkát, azaz nincs szükség különösebb világításra, így megintcsak nem érinti őket az óraátállítás, azaz elmondható, hogy az energiafogyasztók két nagyságrendileg meghatározó szektora kapcsán NEM TAKARÍTHATÓ MEG ÁRAM.
Végül vegyük a kisfogyasztókat, amik az összes energiafogyasztásnak az előző kettő szektorhoz képest elenyésző hányadát adják – és nincs negyedik szekció. Nos, mivel begyöpösödött mindenkori kormányzatunk, de különösen a mostani, 2000 éve is elavult eszméket valló KDNP-FIDESZ egypártrendszer ragaszkodik a nappali műszak kizárólagosságához (igaz ahhoz is ragaszkodnak hogy nyáron az országban nem történik semmi, így se kormányzásra, se bíróságokra szükség nincsen), így ragaszkodjunk mi is bátran hozzá, mivel a többiek elhanyagolható mennyiségben vannak jelen.
Vizsgáljuk meg, mikor kel a Nap és mikor kel a Dolgozó. Személyes tapasztalatból tudhatjuk, hogy a Nap nyári időszámítás szerint reggel 7.00-kor kelt föl, ami téli időszámítás szerint 6.00.
Ha Dolgozónk 6.00 után kelt hétköznap, akkor elmondható, hogy kevesebb (és ez fontos: kevesebbet!) mint egy órát ébren volt sötétségben, majd dolgozott, előbb-utóbb hazaért, és kb. este 10.00-kor fekszik le aludni. Ez utóbbi időpont azért fontos mert láthatjuk, este több mint egyetlen órát mindenképpen sötétségben tölt, azaz áramot használ világításra.
És most vegyük észre, hogy csakis a világításra használt áramról van szó végestelen-végig, ugyanis minden más FÜGGETLEN a napszakoktól.
Tehát belátjuk, hogy az esti időszakban egyetlen morzsányi áramot sem lehetséges megtakarítani, mert bármerre is állítsuk azt a nyavajás órát, este minden nap világítunk.
A napközbeni időben sem takarít meg a kisfogyasztó egyetlen szikrányi áramot se, elvégre akkor a munkahelyén tölti az időt, amit fentebb már kielemeztünk.
Marad tehát a felkelés és a napfelkelte közötti időtartam. Konkrét példán keresztül nézve ez az alábbi helyzetet eredményezi: nyári időszámítás szerint 6.30-kor felkel dolgozónk, és 7.00-ig égeti a villanyt. Aztán jön a téli időszámítás, ami a nyári időszámításba átszámítva így fog kinézni: 7.30-kor felkel, míg a Nap már felkelt 7.00-kor (mivel a Nap nincs tekintettel a hivatalnokokra). Ebből az világlik ki, hogy 30 perc napfényes időszakot az Átlagos Dolgozó egyszerűen átalszik, és majd este 30 perccel többet égeti helyette a villanyt.

Tehát még ha el is tekintünk a bioritmus felborulásától, a munkaszervezésitől és az adminisztrációs borzalmaktól, még akkor is egyértelmű: az óraátállítás nem hogy megtakarítást, de RÁFIZETÉST eredményez.