Míg számos ország ellenzi az USA és Nyugat Európa által erőszakosan terjesztett ’demokráciát’, az USA-n belül egyre többen kiáltanak fasizmust. A katonai erővel terjesztett demokrácia valóban ellentmondásosnak tűnik. Hol hát az igazság?

A fasizmus szó a latin ’fasces’ szóból származik, ami összekötözött botokat jelent, mellyel a római katonák a harci bárd nyelét erősítették. A fasizmust sokféleképpen magyarázzák, de talán ennek a fegyvernek a segítségével lehet legjobban megérteni a lényegét. Az összekötözött botok egyenként eltörnének, de együtt szinte törhetetlenné válnak. Fontos az is hogy fegyverről lévén szó, ez a megerősítés mások legyőzését szolgálja. A fasizmus lényege tehát összefogás, mások legyőzésére. Ez az alapkoncepciója minden fasiszta eszmének.

Az első fasiszta államot Benito Mussolini vezette Olaszországban 1922-től 1943-ig.
Mussolini gondolatai a fasizmusról:
”Az államon kívül nem lehetnek egyének és csoportok.”
”A szocializmus után, a fasizmus megtámadja az egész komplex demokratikus ideológiát és elutasítja őket…”
”A fasiszta birodalom nem csak területi, katonai vagy kereskedelmi kifejezés, hanem spirituális és erkölcsi is.”
”Csak a háborúk hozhatják felszínre az összes emberi energiát, rakhatják a nemesség bélyegét azon népekre, akiknek van bátorságuk hozzá.”

Mennyire illeszthetők a fenti gondolatok az USA politikai szerkezetére? Hivatalosan semennyire. Ha viszont az események mögé nézünk megszaporodnak az aggasztó jelek.
Lawrence Britt a következőkben összegezte a fasizmus jeleit a társadalomban.
1 Erőteljes, folyamatos nacionalizmus – az USA-ban megvan, gondoljunk a fellobogózott magán épületekre.
2 Az emberi jogok megvetése – a durva rendőri és katonai fellépés jellemző az USA-ra.
3 Ellenség/bűnbak keresése az összefogás erősítésére – korábban kommunista, most terrorista hisztéria.
4 A katonaság felsőbb rendűsége – a CIA felsőbbrendűségével megvan.
5 Túlfűtött szexualitás – ez is megvan
6 Ellenőrzött tömegmédia – nagyon erős, az internettel viszont egyenlőre nem tudnak mit kezdeni.
7 Mániákus nemzet biztonság – a Bush korszak alatt kezelhetetlenre duzzasztották a besúgó hálózatot.
8 A vallás és a kormány összefonódik –az USA jelmondata”Istenben bízunk”. Az USA-ban 80millió körüli az elvakult keresztény.
9 Védett vállalati érdekek – legutóbb kínai áruk ellen védekeztek felrúgva az általuk is szorgalmazott szabadkereskedelmi megállapodásokat.
10 Elnyomott munkaerő – a munkavállaló perelhet, és keményen kártérítik. Ez nincs meg.
11 Az egyének és a művészet megvetése – Ez sincs meg
12 Mániákus bűnözés és bűnüldözés – ez az egyik központi téma az USA-ban
13 Urambátyám kapcsolatok, korrupció – ezt exportálja is az USA
14 Választási csalás – Bushnál nagy valószínűséggel megvolt, de a választások ettől függetlenül a megszűrt jelöltek miatt nem többek színjátéknál.

Két kivétellel tehát mind megvan. Adódik azonban a kérdés, ha fasizmus van, akkor kik uralkodnak, kik mozgatják a szálakat. A választ erre is Mussolini adja meg:
”A fasizmust inkább korporatizmusnak kéne hívni, mert benne az állami és vállalati (corporate) érdek keveredik.”
Ezzel el is érkeztünk az oligarchiákhoz. Eredményezhet-e az oligarchiák összefonódásának ’fascese’ olyan erős fegyvert, ami letaglózza még az USA-t is. Elképzelhető.

Az USA történelmét nézve szembeötlő a viszonylag sok elnökgyilkosság, illetve a titkos-társaságok elterjedtsége a politikai elit köreiben. George Washingtontól kezdve Bill Clintonig több elnök is szabadkőműves volt, a Bushokkal pedig sátánista szekta képviselői kerültek az ország élére. Hogyan manipulálhatják a háttérből néhányan a világ legerősebb gazdaságát?

A természetben a változtatási képességet energiaként definiálják. Az emberi társadalmakban ez az energia valójában a konszenzus alapján létrehozott pénz. Tehát akinek több pénze van, az nagyobb változtatási képességgel rendelkezik, ergo nagyobb hatalommal bír.
Nathan Rotschild (1777-1836) megfogalmazásában:
”Nem érdekel milyen bábot ültettek Anglia trónjára, hogy uralkodjon a birodalmon. Aki Britanniát pénzzel látja el, az ellenőrzi a brit birodalmat, és én ellenőrzöm a brit pénzkibocsátást.”
Vagy egy másik idézet, ami ránk magyarokra jobban illik: ”Add nekem egy nemzet hitel ellenőrzését, és nem érdekel kik hozzák a törvényeiket,” Nathaniel Meyer Rothschild-tól.

A Rotschildok az USA létrejöttétől folyamatosan küzdöttek az amerikai központi bank megszerzéséért. Ez 1913-ban Woodrow Wilson elnöksége idején sikerült nekik (korábban kiebrudalták őket). 1913 karácsonyán, amikor a képviselők többsége szabadságon volt, Nelson Aldrich, a Rockefellerek anyai ági nagyapja keresztülvitte a Federal Reserve törvényt, amit aztán az elnök is aláírt.
”Akaratlanul tönkretettem az országomat,” bánkódott később Wilson elnök.

Nem véletlenül rögzítették az államalapítók az amerikai alkotmány 1. cikkelyének 8. bekezdésében, hogy csak a kongresszusnak van joga pénzkibocsátáshoz és a pénz értékének szabályozásához.

A Federal Reserve Banking Systemet (Szövetségi bankrendszer- a név megtévesztő mert magán bankról van szó) nagyjából 300 befektetőből álló nemzetközi bank-kartell hozta létre 100$-os részvények vásárlásával. A kongresszus alkotmány ellenesen ruházta a pénzkibocsátást a Fed-re. A Fed bankot a következő központi bankok birtokolják:
Rothschild Bank of London; Warburg Bank of Hamburg; Rothschild Bank of Berlin; Lehman Brothers of New York; Lazard Brothers of Paris; Kuhn Loeb Bank of New York; Israel Moses Seif Banks of Italy; Goldman, Sachs of New York; Warburg Bank of Amsterdam; Chase Manhattan Bank of New York .

A listából látható, hogy többségében Rotschild érdekeltségekhez kapcsolódó bankok osztoznak az USA központi bankjának hasznán, de a Chase Manhettennel ott vannak a Rockefellerek is. Amit az angol király fegyverrel nem tudott megtartani, azt visszaszerezték volna a bankárok?

McFadden képviselő 12 évig volt az USA-ban a Bankok és Valutaügyek bizottságának elnöke. Folyamatosan a pénzügyi integritásért és az alkotmányos kormányért küzdött.
McFadden a következőképpen vélekedett a Fed bankokról: ”Ezek magán hitelmonopóliumok, melyeknek az Egyesült Államok népe a préda, abból nyerészkednek és a külföldi ügyfeleik is; külföldi és hazai spekulánsok és csalók, gazdag és ragadozó pénzkölcsönzők. Ez a gazdasági nyomor kora, és a nyomor okai teljes felelőséggel a Federal Reserve Igazgatósága és a Federal Reserve bankok … A hűtlen kormányhivatalnokokat, akik megszegték esküjüket bíróság elé kellene állítani.”

Ábraham Lincoln saját pénz kibocsátással még meg tudta akadályozni a Rotschildek benyomulását, Kennedy bár kiadta a törvényt a pénzkibocsátás állami hatáskörbe történő visszavételéről, a végrehajtásra már nem maradt ideje, mert merénylet áldozata lett.

A bankok erejét jól szemlélteti, hogy jelöltjeik általában befutók, emellett a kongresszusi képviselőknek jól fizető mellékállást biztosítanak (T-club). A FED már az 1930-as években médiákat kezdett vásárolni. Az USA-ban minden bizonnyal a Rockefellerek a legerősebb oligarchák akik elsősorban az olajüzletből nőtték ki magukat, és a CFR-en keresztül az USA külpolitikájának egyik meghatározói. Szoros kapcsolatot ápolnak a CIA-val, a Világbankkal, az IMF-el, állandó tagjai a Bilderberg összejöveteleknek, az ázsiai tycoonokat és politikusokat is magába foglaló Trilalaterális Bizottságnak ( 300-ak) pedig létrehozói.

Hogy mekkora pénzről van szó? A plebsnek készült top százas listát Bill Gatesel meg az arab sejkekkel el lehet felejteni. A Rockefellerek vagyonát egyesek 11 billió, a Rotschildekét pedig 100 billió dollárra becsülik (az ő vagyonuk megállapítása a nekik és államfőknek megengedett ’letéti álnév’ használata miatt lehetetlen).

Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Míg a természet energiái valósak, addig a pénz fiktív energia, tőle csak a ’Kabaré’-című musicalban forog a világ.

A ’fasces’ botjait az USA-ban leginkább bankárok, gyárosok, média guruk, politikusok jelentik.

Az USA-ban nem újdonság a fasizmus. Sokan Woodrow Wilsont tartják az igazi első fasiszta államfőnek, nem Mussolinit. Tudni kell, hogy a fasizmus a múlt század első felében ígéretes államformának tűnt kezdeti hatékonysága miatt, és ez felelt meg legjobban az oligarchiák igényeinek is. Olaszország mellett Németországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában is volt fasizmus. Magyarországon Gömbös Gyula próbálkozásának Horthy Miklós vetett véget, Szálasi nyilasai pedig megrekedtek a terror szintjén. Gyurcsány Ferenc hazugságokon és rendőrterroron alapuló kormányzása viszont egyértelműen fasiszta jellegű volt (a rejtett fasisztákra jellemző a fasizmussal való riogatás).

A fasizmus hívei a demokráciát egy ókori időkbe nyúló tévhitre hivatkozva ítélik el. Szókratész nem szerette a demokratizmust, mert a görög városállamokban ez egyenlő volt a népszavazással, ahol a ’csőcselékkel’ mindent el lehetett fogadtatni. Manapság pont az elnyomók használják előszeretettek a népbutítás módszerét, akár a demokratizmus teljes hiánya mellett.
A demokráciának ma már elsősorban jogegyenlőséget kéne jelentenie, illetve a közösség érdekeinek összhangját, szakemberek általi megfogalmazását, védelmét. Churchill gondolataival, minden hibája ellenére jelenleg nincs jobb a demokráciánál. Demokrácia nélkül valójában nincs köztársaság sem.

A monarchián és oligarchiák uralmát biztosító fasizmuson túlhaladt az idő, az emberiség súlyos árat fizetett ennek megértéséért. Ezen államformák nem hozhatók vissza, csak a társadalmak félrevezetésével. A természetben bifurkációnak mondják, amikor két hatás felváltva érvényesül. A politikában ez új formációt eredményezett, a demokratikusnak feltüntetett fasizmust. Ez azt jelenti, hogy a hatalom valódi birtokosai rejtve maradnak a társadalom előtt. Az USA-ban ez a háttérhatalom a CFR, Európában pedig a Bilderberg csoport körül rajzolódik ki. A két szervezet között szoros együttműködés van, közös tagokkal. Mindkét szervezetben meghatározók a Rockefellerek és Rotschildek, szoros kapcsolatot tartanak államfőkkel, bankárokkal, kiemelt vállalatok vezetőivel.
Hányan tudják Európában, hogy ki az a Herman Van Rompuy, vagy Catherine Margaret Ashton bárónő (a Lisszaboni szerződés elfogadtatása miatt lett bárónő), amikor maguk az EP képviselők sem igen ismerik őket? Rompuy az Európa Tanács elnöke, Ashton pedig az EU külügyminisztere. Ahhoz képest hogy az EU talán két legfontosabb posztjáról van szó nem sokat tudni róluk. Rompuyt kinevezése előtt a Bilderberg csoport látta vendégül, Ashton bárónő meg annak a Bilderberges Tony Blair –nek az embereként kezdte, akit újabban az iraki háborúval kapcsolatos hazudozásai miatt kell védeni a felbőszült angoloktól. Ennyi.

Az összefonódások mára nemzetközi jelleget kaptak, ezért a nemzetköziséget erősítik a nemzeti tudattal szemben. A Rotschildekkel a cionizmus is fontos eszköze lett az oligarchiáknak, a nyíltan fasiszta Izraellel a háttérben. (Albert Einstein amerikai zsidó értelmiségi társaival már a negyvenes évek végén levélben ítélte le az izraeli vezetőséget annak nácizmusa miatt.)

A politikai bifurkáció tehát itt azt jelenti, hogy a döntések a demokráciák szabályai szerint történnek, de csak ha nem sértik a háttérhatalom érdekeit, melyek überelik a társdalomét. A társadalmi intézmények alárendelt szerepet játszanak az oligarchiák szervezeteivel szemben.
Ezt nyíltan egy magát demokratikusnak feltüntető álamban nem lehet elfogadtatni.
A hazugságokon alapuló politikai struktúra eredményeként a gazdasági problémák és politikai feszültségek állandósulni látszanak. Lehet hogy Leninnek volt igaza, és ”a fasizmus a kapitalizmus haldoklása”? (nem mintha a kolhozok kommunizmus jobb lett volna)

Rockefeller szerint a verseny bűn, ezért az oligarchiák megölik a versenyt, amivel saját darwini kiválasztódási elvüknek is ellentmondanak (itt a válasz azon közgazdászoknak, akik nem értik miért nem működik a piac). A bankárok hatalmán alapuló fasizmus legnagyobb öngólja a bankárok inkompetenciája a társadalom gondjainak megértésére, és az együttműködésre. Az USA bár katonailag beszorult Afganisztánba, nem adja fel konfliktus gerjesztési hajlandóságát, pedig gazdasági teljhatalmát új riválisok szorongatják. Ugyanakkor az interneten keresztül az átlagemberek szembesülhetnek a hazugságokkal, ami bármikor belpolitikai robbanáshoz vezethet.

Adolf Hitler egykori náci vezető tanácsa szerint ”Hazudj nagyot, tedd egyszerűvé, ismételgesd, és végül mindenki el fogja hinni.”
De meddig? A széteséshez elég ha egyetlen szem elpattan a függönyt tartó hazugságok láncolatán.

”Ha az amerikai demokrácia nem mozdul előre mint élő erő, éjjel nappal keresve a polgárok sorsának békés javításának lehetőségét, a fasizmus meg fog erősödni az országunkban,” figyelmeztetett F. D. Roosevelt elnök.

Justin Raimondo szerint ez az idő már eljött: ”A mai konzervatívok fasiszták; Kínzás, diktatúra, hamis választások, szakadatlan háborúzás – ez fasizmus demokratikus arccal.”

A gőzerővel, de ész nélkül erőltetett globalizáció megerősítette Ázsiát, és legyengítette az európai bankdinasztiák láncait ledobni képtelen USA-t. Dél-Amerika is próbál elszakadni a cionista tengely által navigált északtól. Afganisztánban a macska-egér játszmában mintha szerepcsere történne. A liberális káosz legnagyobb ellensége az idő, mert hosszú távon a rend a nyerő, még ha vallási fanatikusok rendjéről is van szó.
Európa megette a neoliberális maszlagot, de még könnyen ágynak dőlhet tőle. Az USA-ban viszont akár a pokol is elszabadulhat.
2002-óta borzolja a kedélyeket a Georgia államban a szabadban tárolt 500 000 műanyag koporsó. A mai napig nem tisztázták a rendeltetésüket.
Több száz német típusú koncentrációs tábor építéséről is vannak tudósítások, melyek rendeltetésére szintén nincs megnyugtató magyarázat. Ezek a dolgok nem fikciók, hanem agyon dokumentált létező dolgok, melyek évek óta hasztalan várnak megnyugtató válaszokra a Kennedy gyilkosság vagy a WTC tornyokhoz hasonlóan.

2006 elején az USA kongresszusán átment a H.R.5122 törvény mely feljogosítja az elnököt, hogy a szövetségi és az államok csapatait a lakosság ellen is bevethesse. A törvény alapján az elnök saját belátása alapján rendelhet el statáriumot. Ez is elég konkrét.

A bifurkáció azért veszélyesebb a nyílt diktatúránál vagy fasizmusnál, mert itt nem látható a hatalom valódi birtokosaink szándéka. A sötét csak sejthető, de a mélységét nem lehet tudni. A kormányok egy része ezért tiltja, hogy tagjai titkos szervezetek gyűléseit látogassák.

Az 'új világrend' visszatérő fogalom, amit Hitler ugyanúgy szívesen használt mint ma a Bilderbergesek. De tényleg ezt akarjuk? Hogy a világ bármely pontján McDonalds büfékbe, Tesco áruházakba botoljunk, és kínai mütyűröket vásároljunk? Kinek jó ez az uniformizált világ, és kik döntötték el önhatalmúlag hogy ez legyen...?


Across

--
Martonyi János külügyminiszter a közelmúltban a Bilderberg csoport vendégszeretetét élvezte. Martonyi az afganisztáni szerepvállalás növelését szorgalmazza, Bajnaiék pénzkipumpálását méltatja, és érezhetően az IMF irányába terelgetné a kormányt.
Martonyi Jánost biztos nem showmanként hívták a vacsora+ ra, hanem a társaság Magyarországi terveivel kapcsolatban. Martonyi Jánost vagy be kellene számoltatni a munka-vacsora közben elhangzottakról, vagy távol kéne tartani a politikától. Azt mindenképpen az értésére kell adni, hogy elsősorban a magyarság (akik kötődnek Magyarországhoz és magyarnak vallják magukat etnikumtól függetlenül) érdekeit képviseli, másodsorban az EU-ét, de susmus gyülekezetekét semmi esetre sem.

Soros György legalizálási erőlködése a Bilderberg csoport nyílt társaságnak való feltüntetésével nem több egyszerű kamunál.