Az oktatás milliárdjai

Barcelonában zavargások vannak, diákok tiltakoznak a kormány oktatási reformtervei ellen.
Nálunk már több éve ’működik’ a Bolognai módszer, melynek eredményeként a diákok egy jelentős része nem tudja időben befejezni tanulmányait, és a felsőoktatásban uralkodó állapotok egyre kaotikusabbak. A felsőoktatás anyagilag is egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerül, sőt a napokban az oktatási tárcától egyszerűen zároltak 7,1 milliárd forintot.

Hiller István szerint minden rendben van az oktatás területén és folytatja azt amit eddig csinált, aminek talán csak ő hiszi hogy látja a végét, vagy az elejét vagy ahol éppen tart.
Teszi és hiszi ezt az alapján, hogy mindig sikerül x millió euró támogatást nyerni valamelyik EU szervezettől vagy bizottságtól, és ők nem véletlenül adnak pénzt, mert ők tényleg tudják hogy mi a jó nekünk ha már mi nem tudjuk.
Ennyi. Ha kapunk pénzt, akkor jó, he nem, akkor megnézzük hogy mit írjunk át a pályázaton hogy kapjunk pénzt. Ez a miniszter dolga. Nem csak az oktatási miniszteré, hanem mindegyiké. Nem működtetni kell tudni a dolgokat, hanem pénzt szerezni. Az eltűnt milliárdokon meg törjék a fejüket az utódok.

Higgyük el, hogy Hiller úrnak semmi köze az iskola bizniszhez (iskola könyvek, füzetek stb.) és ő jót akar, csak éppen fogalma sincs a való világról, bár elég lenne a statisztikákat végigfutnia, hogy lássa mekkora baj van.
Mit tapasztalna Hiller úr, ha álruhában Mátyás király módjára közvetlenül győződne meg az oktatás jelenlegi helyzetéről.

Újdonsült egyetemistaként kezdeti lelkesedése hamar lehűlne, amikor a kötelezően előirt tárgyak egy részét tudná csak felvenni, és később a felvett tárgyak némelyikét óraütközés miatt kéne leadnia. A hivatalos javaslat ilyenkor, hogy ’próbálja meggyőzni’ tanárát hogy tegyen kivételt és szorítsa még be a túlzsúfolt hallgatóságba (a meggyőzés módja szabadon választott).
Az egyetemet így is el lehet végezni, csak nem 5 hanem esetleg 7 év alatt. A TO-nak (tanulmányi osztály) általában fogalma sincs az aktuális rendeletekről, amit tudnak azt is rosszul, úgy hogy ilyen esetben oda nem hogy felesleges, de nem szabad menni.
Az oktatás színvonala és az oktatott anyag széles skálán mozog. Az oktatók meglehetős szabad kezet kaptak az oktatott anyagot illetően melynek eredményeként sok esetben használhatatlan dolgokról tartanak előadást, vagy túl nagy fába vágják fejszéiket. Ha belesülnek a leadott anyagba, nem zavarja őket.
Ha az egyetemek biztosítani tudnák az általuk ígért és előírt anyag oktatását minden felevett hallgatónak, akkor már nagy fejlődésről beszélhetnénk. Ha az oktatott anyag színvonala közelítené az európait, akkor már kezdenénk közelíteni azt a szintet, ahol valamikor a magyar felsőoktatás állt, mielőtt a Hiller úrhoz hasonló ötletgazdag miniszterek szétzilálták azt. Sajnos az oktatók idővel belesimultak abba a közegbe, vagy inkább káoszba, amit a ’reformerek’ teremtettek. A káosznak az a hátránya, hogy elvesznek benne az értékek. Ezeket az értékeket kéne újra kreálni és megkövetelni. A káosz ellentéte a rend. Első lépésként meg lehetne követelni, hogy az oktatók az óráikon jelenjenek meg, céljuk a tanítás legyen (komoly egyetemeken alacsony a lemorzsolódás, nálunk sokan azt hiszik a magas buktatás ad tekintélyt). A diákokat erősítsék meg jogaikban, a tanárnak legyen érdeke színvonalas órát tartani, a dékánt vonják felelősségre, ha az egyetem nem tudja biztosítana az általa vállaltakat (tavaly nyáron több egyetemtől lett megvonva alaptárgyak mester szintű oktatása színvonaltalanság miatt).

Az általános iskolai oktatásban a rendszerváltás óta folyamatos kísérletezés folyik, melynek eredményeként kisegítő pedagógusok hadára van szükség a tanító néni mellett, hogy a gyerek megtanuljon írni, olvasni, számolni. Harmadik osztályig nincs osztályzat, amit én személy szerint üdvözlök (a családban egyedül), de a tanítók láthatóan nem tudnak mit kezdeni ezzel a rendszerrel, és vagy litániákat írnak a gyerekről vagy százalékokat, a bátrabbak meg továbbra is osztályoznak (mármint a füzetben). Lehet hogy jó lenne ez a rendszer, de legalább a tanároknak kéne tudni hogy mire is jó ez az egész, ill. hogyan ösztönözzenek tanulásra jegyek nélkül, hogyan kommunikálják a szülővel a gyerek képességeit stb. Erőltetnek valamit, de senki nem tudja hogy mit. Mint a képolvasást. A képolvasás vélhetően ott hatékony, ahol képírással írnak, mondjuk Ázsiában. Ma már sok iskola visszatért a hagyományos olvasás (szótagolva) tanítási módszerére, úgyhogy lassan úgy olvasnak a gyerekek mint annak idején a szüleik. Lehetne még példálózni, de felesleges, mindenki tudja mi a helyzet (Hiller urat leszámítva).

Az iskola üzlet. Sokan írnak tankönyvet sok pénzért sok hibával. A nyáron több matekkönyvbe is belenéztem (ötödikes), fiamat akartam meglepni (terrorizálni) eggyel, végül azt vettem meg amibe a legkevesebb számolási hiba volt.
Egy alsós gyerek angol nyelvkönyvének áráért egy osztrák kisiskolás teljes tankönyv készletét megveheti. Az oxfordi csodakönyvek hátránya drágaságuk mellett, hogy nincsenek bennük leckékhez kapcsolódó angol-magyar szójegyzékek kiejtési útmutatóval, ami jelentősen megkönnyítené a tanulást. Hogy nincs olyan angol tanár Magyarországon, aki általános iskolásoknak tankönyvet írjon, azt nem hiszem el. Az egésznek nagy átvágás szaga van. Az angol-angol könyvek azoknak jók, akik már tudnak bizonyos szinten (erős közép- gyenge felsőfok) a többieknek pénzkidobás (bármit is mondjon az oxfordi kiadó). Az angolkönyv biznisznek érdemes lenne a mélyére nézni, mert valakik nagyot kaszálnak vele a gyerekek és szülők kárára.
Az általános iskolák problémája tovább gyűrűzik a középiskolákba és így tovább, tehát mindenképpen foglakozni kell vele. Tisztázatlan a tanárok lehetősége a fegyelmezést illetően, sajnos az erőszak egyre jobban begyűrűzik az iskolákba, és nincsenek egyértelmű útmutatások a szélsőséges esetek kezelésére.
Sajnálatosan szaporodnak a tanárverések, ami egyértelmű jele az iskola tekintélyvesztésének.

Mindenhol baj van, miért pont az oktatás lenne a kivétel? Az oktatást mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, mert az ott szerzett tudásra és erkölcsiségre épül az ország, és legtöbbször nem is pénzkérdésről van szó. Egy jó tanár akár pala-táblán is jobban elmagyarázhatja a tananyagot, mint egy kevésbé jó többszázezer forintot érő aktív-táblán.
Nem mindegy hova gurulnak a milliárdok.

Across