Nyílt levél Gráf József miniszter Úrnak
2009-02-18 - Pálfi Jenő
Tudom, hogy Miniszter úr sokat próbál tenni, de úgy tűnik nincs elegendő politikai támogatása.
A Termékpálya Etikai Kódex elfogadhatatlan a termelők, beszállítók számára. E kódexnek az elfogadása jó időre legalizálná a multik korrupt módszereit, melynek gyökeres, végleges, és kompromisszumok nélküli kiírtása kötelessége a Kormánynak. S egyben első markáns lépése lehetne a korrupció elleni harcnak. Ugyanis nem csak az államot terhelő korrupció ellen kell harcolni, hanem mindenfajta korrupció ellen.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium
Gráf József miniszter úr részére
Tisztelt Miniszter Úr! Tárgy: Megjegyzések a Termékpálya Etikai Kódexhez
Szakmai kompetenciáját elismerve, nagyra becsülöm azon szándékát is, hogy a Termékpálya Etikai Kódex megszerkesztésével és a szereplők elfogadtatásával tenni akar a már több, mint 10 éve kialakult áldatlan helyzet ellen.
Elolvasva a január 19.-i keltezésű tervezetet, ebből úgy ítélem meg, hogy ez nem elegendő a zsarolási szintű, multik által behozott módszerek megfékezésére. Itt kemény törvényi szabályozás szükséges. Ugyanis ez a gyakorlat rendkívül káros Magyarország számára, egyrészt Magyarország korrupciós indexét is rontja, hiszen az így kizsarolt díjak korrupciónak is minősíthetők, hiszen ahhoz hogy egy termelő gyártó bekerüljön egy áruházláncba először is meg kell fizetni a sokmilliós cég-, és a sokszázezres termékenkénti belistázási díjat, és természetesen alá kell írnia a másodlagos visszatérítések mértékére vonatkozó inkorrekt szerződési feltételeket is. Ez zsarolás és a korrupció legalizált formája. Ilyet nem ismertünk a multik bejövetele előtt.
Másrészt kontraszelekciót okoz a gazdaságban, hiszen így nem a termékek piaci versenye folyik, hanem a pénztárcáké, és a verseny az élelmiszeriparban az emberi fogyaszthatóság határig ért. Ezért itt az ideje, hogy a Kormány egyszer és mindenkorra helyére tegye ezt a kérdést.
Meggyőződésem, hogy vissza kell térni az évezredek alatt kialakult kereskedelmi gyakorlathoz, amely úgy zajlott, hogy ha a kereskedő akként ítélte meg, hogy az adott árut megvásárolva azt a piacán haszonnal tovább tudja adni, akkor megvásárolta az árut, ha nem akkor pedig az üzlet nem jött létre. Ez ilyen egyszerű, legfeljebb annyival finomodott, hogy túlkínálat van beszállítói oldalon is, a kereskedőnek pedig véges a kihelyezési lehetősége. S természeteses viselkedés a kerekedőtől, ha a rendelkezésre álló polcrendszert és helyet optimálisan ki akarja használni. Azaz a legnagyobb jövedelmet szeretné elérni az adott területen. Ezt a jogát senki nem vonja kétségbe.
Tehát ha úgy látja, hogy az x áru forgalma, árréstömege gyenge az adott felülethez képest nyugodtan dönthet a felől, hogy valami új áru forgalmazásával optimalizálja az adott értékesítő tér bevétel, ill. jövedelemtermelő képességét. Ez így rendben van.
De ha a mostani gyakorlat szerint jár el, akkor nem a termékek versenyeznek, hanem a pénzek, és ez az, ami elfogadhatatlan számunkra.
Ez teljesen más dimenziókba tereli a kereskedelmet. Ha ez a gyakorlat folytatódik, akkor a magyar minőségi élelmiszertermelésnek annyi.
Ugyanis ez a módszer arra ösztönzi a termelőket, hogy minél olcsóbb alapanyagok felhasználásával állítsanak elő valamilyen silány minőségű árut, ugyanis az áru minősége sokadrangú feltétel, ugyanis nem is kíváncsiak a beszerzők az árura csak az árára. Ez nonszensz. Jómagam 35 éve vagyok a kereskedelem területén is (én alapítottam Veszprém megye első vonalkódos áruházát 1990-ben), de el nem tudtam volna képzelni, hogy egy élelmiszerterméket ne kóstoljak meg.
Most mintát nem kérnek, csak árajánlatot faxon vagy emailben.
Tehát azok, akik minőségi alapanyagok felhasználásával próbálnak nemzetközi viszonylatban is versenyképes árut előállítani, szinte biztos, hogy vesztes pozícióba kerülnek, mert a beszerzők az olcsó, kamu termékek árával vetik egybe.
Társaságunknak is ez lett a veszte. Az 1992-ben alapított vállalkozásunk arra alakult, hogy a szakmát: cukrászokat, vendéglátóegységeket, és a lakosságot ellássunk minőségi piskóta alaptésztákkal. Ez a ’90-es években nagyon jól ment. Közvetlen kapcsolatban voltunk a boltokkal, beszerzőkkel. Termékünket megkóstolva senki nem mondta azt, hogy nem kell.
Cukrászok közül is sokan tartoztak megrendelőink közé. Igaz elsőre azt mondták-: sivatagba akartok homokot eladni? De 100 körüli cukrász partnerünk véleménye alapján büszkén írtuk a csomagolásra, hogy a Concetta piskóta a szakma krémje. Eddig több mint 8 millió darab kereskedelmi kiszerelésnek megfelelő mennyiségű terméket gyártottunk, ez 96 millió db szeletnek felel meg. Amivel túlléptük a 8 milliót, biztosan mondhatjuk, hogy 100 millió szeletet gyártottunk, de nem vagyunk biztosak, hogy a 101. millió szeletet is le fogjuk gyártani. Úgy terveztük, hogy kiváló magyar termék címre is pályázunk.
Számos terméket kifejlesztettünk. Közöttük olyanok is vannak, amelyeket ipari mintaoltalommal levédettünk az egész Európai Unióra.
Sajnos azonban a multik áldásosnak nem mondható tevékenysége folytán kb. 70 MFt-ot szívtak ki valamilyen „jogcímen” a vállalkozásunkból, így a fejlesztéseinkre nem maradt forrásunk azokat le kellett állítani, félbe kellett hagyni, sőt egy idő múlva már az adókötelezettségeinket sem tudjuk teljesíteni.
S ezt a sötét jövőt éreztük már akkor, amikor kényszerűségből az első multikkal kénytelenek voltunk szerződni, ugyanis a vidéki terjeszkedésükkel arányosan a piacunk is egyre csak szűkült. S vagy úgy döntünk, hogy behódolunk, vagy azonnal bezárhattuk volna az üzemet.
Ma már tudom az lett volna jobb megoldás.
Ugyanis a módszer lényegéből következik, hogy a multi akkor jár jól, ha a beszállítókat rotálja, azaz a több millió Ft-os cég és termékbelistázási díjat minden új partnertől be tudja szedni, tehát nem célja, hogy állandó beszállítókkal dolgozzon, mert azoktól már csak az egyébként önmagában sem kevés másodlagos visszatérítéseket tudja behajtani.
Ezért amikor a rendszert megismertük azonnal láttuk ezt a csapdát is. De mit tehettünk volna egy evidens piacunk van: ez Magyarország.
A visszatérítésekkel együtt kénytelenek vagyunk 25-40% „vámot” fizetni azért hogy piachoz jussunk. De mivel cégünk már minden multit megjárt, így most nem kezdhetjük előröl az egész folyamatot, így nincs más hátra csak a tevékenység lezárása.
Gondoljon bele tisztelt Miniszter úr: mekkora kárt jelentett az országnak az elmúlt 12 év, amióta ezek a multik betették a lábukat.
Összeadva az éves nettó forgalmukat, levonva a külföldi áruk becsült forgalmát majd a maradványt beszorozva legalább 0,3-al, de lehet, hogy talán átlagban többre is kijön a visszatérítések mértéke egy bődületes számot kapunk. Nominál értékben nekem 8-10000 ezer milliárd Ft jött ki.
Ez jelenértéken legalább 13000-15000Md Ft lenne. Ez az, amit tőlünk termelőktől, gyártóktól, adófizetőktől vettek ki a multik. Ennek egy része termék és cégfejlesztésbe, munkahelyteremtésbe, adóbefizetésbe mehetett volna.
Erre mondhatta Gyurcsány Miniszterelnök úr, hogy böszme ország. Csak még mindig nem tettek eleget (vagy ténylegesen szinte semmit) ennek megfékezésére.
Ez a módszer tehát abszolút rossz. Ahogy mondani szoktam: ha a Suzuki, vagy az Audi így választaná ki a beszállítóit, akkor az az autó el sem indulna.
Önök most is egy olyan módszerrel kísérleteznek, amelynek végeredményét előre meg tudom jósolni, pedig jövőbelátó vagy mentalista sem vagyok. A jelenlegi kódex érdemi eredményre nem alkalmas, hiszen még a mostani törvényeket sem tartják be, hogyan gondoljuk, hogy éppen egy etikai kódexet fognak betartani?
Az 5.14 –est teljesen feleslegesnek tartjuk, ugyanis ez így megy most is. Kétségtelen egy tárgyaláson fokozatosan és apránként etetik be a beszállítót. De az első szállítás sem történhet meg addig, ameddig a feltételeket alá nem írta a beszállító.
Az 5.16 a és b szöveg ugyanaz.
Az Etikai Kódex tervezet megfogalmazása éppen azokon a pontokon pongyola, amelyeknek nagyon komoly anyagi következményei lehetnek. Egy példa: 7.4. es pont: úgy fogalmaz a szerző, hogy a” másodlagos visszatérítések összessége… nem haladhatja meg a szerződésben szereplő beszerzési ár indokolatlanul nagy arányát.”
Mi az hogy „indokolatlanul nagy arány”?
Az 5.17 különösen fontos. S igenis ez egy nagyon lényeges pont, amit még törvényi szinten is
érdemes lenne megfogalmazni. S igenis fontos pontosan meghatározni a fogalmakat, „jogcímeket”, de mindemellett pontosan és konkrétan szükséges megfogalmazni, hogy a beszerző döntésének kialakításakor semmilyen díjat, költséget, vagy bármely pénzügyi vagy természetbeli (áru) ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem kaphat.
Ilyen cselekmények elkövetőit, mindkét felet a korrupcióra vonatkozó törvény szellemében kell megítélni és feljelenteni.
De érdekes módon mit várjunk el attól az állami berendezkedéstől, amely még most kezdi ízlelgetni és meghatározni a korrupció fogalmát?
Irm. 2007 szeptemberi ülés. Nem tudom azóta megszületett-e a definíció?
Javasoljuk, hogy törvényben rögzítsék, hogy semmilyen üzleti szerződésnél pénzáramlás nem játszhat közre a partner kiválasztásánál, még akkor sem, ha ezt nem az asztal alatt, hanem számla ellenében teszik.
A 7.4 további alpontjaihoz:
Hogyan alakult ki az 5%-os máshol a 12 %-ot meg nem haladó küszöb.
Ezt úgy értelmezzük, hogy a kis korrupció elfogadott a nagyobb már nem? Kétségtelen van benne némi fejlődés, de korrupciót gyökerestől kell kiírtani, nem csak félig. mert a multik nem értenek a jó szóból. Példa: törvényben van szabályozva a 30 napos fizetési határidő, s mégis 70-100 napra fizetnek most is. Saját példával szolgálhatok.
Ezért tisztelettel kérem a T. Miniszter urat álljon a sarkára, s ha kell, akár törvényi szinten tiltsák be ezt a gyakorlatot. Elég erős a demokráciánk már, ahhoz hogy ezeket a multikat megregulázzuk. Ezért kérem ne írja alá a kódexet a jelenlegi formájában, mert az egy időre nagyon megkötné a kezünket, és továbbra is káros következményekkel járna.
Ebben a kérdésben kérem, ne engedjen. A kisebb mértékű korrupció is korrupció, tiszta világos és egyértelmű viszonyokat kell teremteni a gazdaságban és a kereskedelemben egyaránt. Hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, ami velünk is történt.
Elvonva családomtól a pénzt fejlesztésekre költöttük, s miután kirúgtak minden multiból, mert úgy ítélték, hogy a sokmilliós belistázási pénzt már megszolgálták bevettek másokat. Most már nem kezdhetem elölről a tárgyalásokat, így piac nélkül maradva marad a csőd és felszámolás. Esetem nem egyedi, a KKV –k esetében ez tipikusnak mondható. Itt kemény élet-halál harc folyik amelyben csak megfelelő törvényi szabályozással lehet rendet tenni. Elvégre Európában vagyunk, vagy nem?
Munkájához sok sikert kívánva
Tisztelettel:
Pálfi Jenő
Elnök-vez.ig.
Finanz Holding zrt
Concetta Mo. kft
Gráf József miniszter úr részére
Tisztelt Miniszter Úr! Tárgy: Megjegyzések a Termékpálya Etikai Kódexhez
Szakmai kompetenciáját elismerve, nagyra becsülöm azon szándékát is, hogy a Termékpálya Etikai Kódex megszerkesztésével és a szereplők elfogadtatásával tenni akar a már több, mint 10 éve kialakult áldatlan helyzet ellen.
Elolvasva a január 19.-i keltezésű tervezetet, ebből úgy ítélem meg, hogy ez nem elegendő a zsarolási szintű, multik által behozott módszerek megfékezésére. Itt kemény törvényi szabályozás szükséges. Ugyanis ez a gyakorlat rendkívül káros Magyarország számára, egyrészt Magyarország korrupciós indexét is rontja, hiszen az így kizsarolt díjak korrupciónak is minősíthetők, hiszen ahhoz hogy egy termelő gyártó bekerüljön egy áruházláncba először is meg kell fizetni a sokmilliós cég-, és a sokszázezres termékenkénti belistázási díjat, és természetesen alá kell írnia a másodlagos visszatérítések mértékére vonatkozó inkorrekt szerződési feltételeket is. Ez zsarolás és a korrupció legalizált formája. Ilyet nem ismertünk a multik bejövetele előtt.
Másrészt kontraszelekciót okoz a gazdaságban, hiszen így nem a termékek piaci versenye folyik, hanem a pénztárcáké, és a verseny az élelmiszeriparban az emberi fogyaszthatóság határig ért. Ezért itt az ideje, hogy a Kormány egyszer és mindenkorra helyére tegye ezt a kérdést.
Meggyőződésem, hogy vissza kell térni az évezredek alatt kialakult kereskedelmi gyakorlathoz, amely úgy zajlott, hogy ha a kereskedő akként ítélte meg, hogy az adott árut megvásárolva azt a piacán haszonnal tovább tudja adni, akkor megvásárolta az árut, ha nem akkor pedig az üzlet nem jött létre. Ez ilyen egyszerű, legfeljebb annyival finomodott, hogy túlkínálat van beszállítói oldalon is, a kereskedőnek pedig véges a kihelyezési lehetősége. S természeteses viselkedés a kerekedőtől, ha a rendelkezésre álló polcrendszert és helyet optimálisan ki akarja használni. Azaz a legnagyobb jövedelmet szeretné elérni az adott területen. Ezt a jogát senki nem vonja kétségbe.
Tehát ha úgy látja, hogy az x áru forgalma, árréstömege gyenge az adott felülethez képest nyugodtan dönthet a felől, hogy valami új áru forgalmazásával optimalizálja az adott értékesítő tér bevétel, ill. jövedelemtermelő képességét. Ez így rendben van.
De ha a mostani gyakorlat szerint jár el, akkor nem a termékek versenyeznek, hanem a pénzek, és ez az, ami elfogadhatatlan számunkra.
Ez teljesen más dimenziókba tereli a kereskedelmet. Ha ez a gyakorlat folytatódik, akkor a magyar minőségi élelmiszertermelésnek annyi.
Ugyanis ez a módszer arra ösztönzi a termelőket, hogy minél olcsóbb alapanyagok felhasználásával állítsanak elő valamilyen silány minőségű árut, ugyanis az áru minősége sokadrangú feltétel, ugyanis nem is kíváncsiak a beszerzők az árura csak az árára. Ez nonszensz. Jómagam 35 éve vagyok a kereskedelem területén is (én alapítottam Veszprém megye első vonalkódos áruházát 1990-ben), de el nem tudtam volna képzelni, hogy egy élelmiszerterméket ne kóstoljak meg.
Most mintát nem kérnek, csak árajánlatot faxon vagy emailben.
Tehát azok, akik minőségi alapanyagok felhasználásával próbálnak nemzetközi viszonylatban is versenyképes árut előállítani, szinte biztos, hogy vesztes pozícióba kerülnek, mert a beszerzők az olcsó, kamu termékek árával vetik egybe.
Társaságunknak is ez lett a veszte. Az 1992-ben alapított vállalkozásunk arra alakult, hogy a szakmát: cukrászokat, vendéglátóegységeket, és a lakosságot ellássunk minőségi piskóta alaptésztákkal. Ez a ’90-es években nagyon jól ment. Közvetlen kapcsolatban voltunk a boltokkal, beszerzőkkel. Termékünket megkóstolva senki nem mondta azt, hogy nem kell.
Cukrászok közül is sokan tartoztak megrendelőink közé. Igaz elsőre azt mondták-: sivatagba akartok homokot eladni? De 100 körüli cukrász partnerünk véleménye alapján büszkén írtuk a csomagolásra, hogy a Concetta piskóta a szakma krémje. Eddig több mint 8 millió darab kereskedelmi kiszerelésnek megfelelő mennyiségű terméket gyártottunk, ez 96 millió db szeletnek felel meg. Amivel túlléptük a 8 milliót, biztosan mondhatjuk, hogy 100 millió szeletet gyártottunk, de nem vagyunk biztosak, hogy a 101. millió szeletet is le fogjuk gyártani. Úgy terveztük, hogy kiváló magyar termék címre is pályázunk.
Számos terméket kifejlesztettünk. Közöttük olyanok is vannak, amelyeket ipari mintaoltalommal levédettünk az egész Európai Unióra.
Sajnos azonban a multik áldásosnak nem mondható tevékenysége folytán kb. 70 MFt-ot szívtak ki valamilyen „jogcímen” a vállalkozásunkból, így a fejlesztéseinkre nem maradt forrásunk azokat le kellett állítani, félbe kellett hagyni, sőt egy idő múlva már az adókötelezettségeinket sem tudjuk teljesíteni.
S ezt a sötét jövőt éreztük már akkor, amikor kényszerűségből az első multikkal kénytelenek voltunk szerződni, ugyanis a vidéki terjeszkedésükkel arányosan a piacunk is egyre csak szűkült. S vagy úgy döntünk, hogy behódolunk, vagy azonnal bezárhattuk volna az üzemet.
Ma már tudom az lett volna jobb megoldás.
Ugyanis a módszer lényegéből következik, hogy a multi akkor jár jól, ha a beszállítókat rotálja, azaz a több millió Ft-os cég és termékbelistázási díjat minden új partnertől be tudja szedni, tehát nem célja, hogy állandó beszállítókkal dolgozzon, mert azoktól már csak az egyébként önmagában sem kevés másodlagos visszatérítéseket tudja behajtani.
Ezért amikor a rendszert megismertük azonnal láttuk ezt a csapdát is. De mit tehettünk volna egy evidens piacunk van: ez Magyarország.
A visszatérítésekkel együtt kénytelenek vagyunk 25-40% „vámot” fizetni azért hogy piachoz jussunk. De mivel cégünk már minden multit megjárt, így most nem kezdhetjük előröl az egész folyamatot, így nincs más hátra csak a tevékenység lezárása.
Gondoljon bele tisztelt Miniszter úr: mekkora kárt jelentett az országnak az elmúlt 12 év, amióta ezek a multik betették a lábukat.
Összeadva az éves nettó forgalmukat, levonva a külföldi áruk becsült forgalmát majd a maradványt beszorozva legalább 0,3-al, de lehet, hogy talán átlagban többre is kijön a visszatérítések mértéke egy bődületes számot kapunk. Nominál értékben nekem 8-10000 ezer milliárd Ft jött ki.
Ez jelenértéken legalább 13000-15000Md Ft lenne. Ez az, amit tőlünk termelőktől, gyártóktól, adófizetőktől vettek ki a multik. Ennek egy része termék és cégfejlesztésbe, munkahelyteremtésbe, adóbefizetésbe mehetett volna.
Erre mondhatta Gyurcsány Miniszterelnök úr, hogy böszme ország. Csak még mindig nem tettek eleget (vagy ténylegesen szinte semmit) ennek megfékezésére.
Ez a módszer tehát abszolút rossz. Ahogy mondani szoktam: ha a Suzuki, vagy az Audi így választaná ki a beszállítóit, akkor az az autó el sem indulna.
Önök most is egy olyan módszerrel kísérleteznek, amelynek végeredményét előre meg tudom jósolni, pedig jövőbelátó vagy mentalista sem vagyok. A jelenlegi kódex érdemi eredményre nem alkalmas, hiszen még a mostani törvényeket sem tartják be, hogyan gondoljuk, hogy éppen egy etikai kódexet fognak betartani?
Az 5.14 –est teljesen feleslegesnek tartjuk, ugyanis ez így megy most is. Kétségtelen egy tárgyaláson fokozatosan és apránként etetik be a beszállítót. De az első szállítás sem történhet meg addig, ameddig a feltételeket alá nem írta a beszállító.
Az 5.16 a és b szöveg ugyanaz.
Az Etikai Kódex tervezet megfogalmazása éppen azokon a pontokon pongyola, amelyeknek nagyon komoly anyagi következményei lehetnek. Egy példa: 7.4. es pont: úgy fogalmaz a szerző, hogy a” másodlagos visszatérítések összessége… nem haladhatja meg a szerződésben szereplő beszerzési ár indokolatlanul nagy arányát.”
Mi az hogy „indokolatlanul nagy arány”?
Az 5.17 különösen fontos. S igenis ez egy nagyon lényeges pont, amit még törvényi szinten is
érdemes lenne megfogalmazni. S igenis fontos pontosan meghatározni a fogalmakat, „jogcímeket”, de mindemellett pontosan és konkrétan szükséges megfogalmazni, hogy a beszerző döntésének kialakításakor semmilyen díjat, költséget, vagy bármely pénzügyi vagy természetbeli (áru) ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem kaphat.
Ilyen cselekmények elkövetőit, mindkét felet a korrupcióra vonatkozó törvény szellemében kell megítélni és feljelenteni.
De érdekes módon mit várjunk el attól az állami berendezkedéstől, amely még most kezdi ízlelgetni és meghatározni a korrupció fogalmát?
Irm. 2007 szeptemberi ülés. Nem tudom azóta megszületett-e a definíció?
Javasoljuk, hogy törvényben rögzítsék, hogy semmilyen üzleti szerződésnél pénzáramlás nem játszhat közre a partner kiválasztásánál, még akkor sem, ha ezt nem az asztal alatt, hanem számla ellenében teszik.
A 7.4 további alpontjaihoz:
Hogyan alakult ki az 5%-os máshol a 12 %-ot meg nem haladó küszöb.
Ezt úgy értelmezzük, hogy a kis korrupció elfogadott a nagyobb már nem? Kétségtelen van benne némi fejlődés, de korrupciót gyökerestől kell kiírtani, nem csak félig. mert a multik nem értenek a jó szóból. Példa: törvényben van szabályozva a 30 napos fizetési határidő, s mégis 70-100 napra fizetnek most is. Saját példával szolgálhatok.
Ezért tisztelettel kérem a T. Miniszter urat álljon a sarkára, s ha kell, akár törvényi szinten tiltsák be ezt a gyakorlatot. Elég erős a demokráciánk már, ahhoz hogy ezeket a multikat megregulázzuk. Ezért kérem ne írja alá a kódexet a jelenlegi formájában, mert az egy időre nagyon megkötné a kezünket, és továbbra is káros következményekkel járna.
Ebben a kérdésben kérem, ne engedjen. A kisebb mértékű korrupció is korrupció, tiszta világos és egyértelmű viszonyokat kell teremteni a gazdaságban és a kereskedelemben egyaránt. Hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, ami velünk is történt.
Elvonva családomtól a pénzt fejlesztésekre költöttük, s miután kirúgtak minden multiból, mert úgy ítélték, hogy a sokmilliós belistázási pénzt már megszolgálták bevettek másokat. Most már nem kezdhetem elölről a tárgyalásokat, így piac nélkül maradva marad a csőd és felszámolás. Esetem nem egyedi, a KKV –k esetében ez tipikusnak mondható. Itt kemény élet-halál harc folyik amelyben csak megfelelő törvényi szabályozással lehet rendet tenni. Elvégre Európában vagyunk, vagy nem?
Munkájához sok sikert kívánva
Tisztelettel:
Pálfi Jenő
Elnök-vez.ig.
Finanz Holding zrt
Concetta Mo. kft
"Szóljon hozzá ön is a cikkhez!" - a hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
