Nyílt levél az egészségügyi miniszternek
Kórházból ki, kórházba be...
Tekintettel arra, hogy az Önök által szisztematikusan egészségügyi reformnak nevezett - valójában egyszerűen pusztításnak nevezném - folyamatokról a kormány szinte mindig pozitívan nyilatkozik, engedje meg, hogy leírjak egy a napokban velem történt esetet.
Az eset tegnap történt meg velem, ezért a miniszternek küldött levelemet ezúton küldöm okulás gyanánt.
Nyílt levél az Egészségügyi Miniszterhez
"Tisztelt" miniszter Asszony!
Tekintettel arra, hogy az Önök által szisztematikusan egészségügyi reformnak nevezett - valójában egyszerűen pusztításnak nevezném - folyamatokról a kormány szinte mindig pozitívan nyilatkozik, engedje meg, hogy leírjak egy a napokban velem történt esetet.
(Persze nyilván ezek nem lesznek újak az Önök számára sem, hiszen erősen csodálkoznék, ha a folyamatok mögött nem tudatos nyerészkedés lenne. De hát a lelkiismeretem megnyugtatása…) Levelemet néhány internetes lapnak is megküldöm.
A kormány elmúlt pár éves "áldásos" tevékenységének köszönhetően, hogy elég finoman fogalmazzak, pillanatnyilag két állás között vagyok. Ebből adódóan időm jelentős részét otthon töltöm. Ámde nem vagyok az a kimondottan Mónika-show-, és szappanopera-fan-csendes többség, ezért lehetőségeimhez képest most használom ki az időt az évek óta húzódó, főleg időhiány miatt nem befejezett ház körüli munkákra.
Történt egy napon, hogy éppen a félkész beépített szekrény projekten dolgoztam, amikor is facsiszolás közben egy jól megtermett szálka gondolt egyet és keresztülfúródott az egyik ujjamon. Csúnyábbnak tűnt, mint amiben eddig már részem volt, - egyik oldaltól a másikig, mélyen keresztülment az ujjbegyemen és csak a két vége látszott - de első felbuzdulásomban arra gondoltam, hogy kihúzom. Miután jó negyedórát harcoltam, be kellett látnom, hogy ennek a fele se tréfa, ezért szakember után kell néznem.
Gondoltam, azért mégsem akkora ügy ez, elmegyek a háziorvosomhoz, kicsit megvágja, aztán csak kijön valahogy. Ám a háziorvosi rendelőben éppen egyáltalán nem volt rendelés. Az orvosom csak jó 3 óra múlva kezdett rendelni aznap.
Nincs mit tenni, irány a kórház! Mivel Békásmegyeren lakom ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy a legközelebbi kórházba menjek. Ez nevezetesen a Margit Kórház, ahol annak "rendje" és módja szerint befizettem a vizitdíjat és bebocsáttatást nyertem a sebészetre. Ami - "hála" Önöknek - tulajdonképpen már nincs is ezért közölték, hogy nem tudnak ellátni, menjek a Vörösvári úti szakrendelőbe, mert ott van sebészeti ellátás. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy ez a dolog nem lesz valami gyors. (Sajnos később be is bizonyosodott.)
Tehát vissza a betegfelvételre, vizitdíj vissza, át a szakrendelőbe, ott vizitdíj fizetés, sorszám és várás.
Miután bejutottam a szakorvoshoz, Ő szemügyre vette sebesülésemet, és bár közöltem vele, hogy ez bizony se előre, se hátra, én már küzdöttem vele otthon, csak megpróbálta kihúzni. Ő a szakember, gondoltam, egy kis leizzadást megér, ha mégis sikerülne… Nem sikerült.
Átküldtek röntgenre és kaptam tetanusz receptet, amit a leletre várakozás közben ki is váltottam. (Én mint laikus előre borítékoltam volna, hogy a fa szálkát, legyen az bármekkora ugyan ki nem mutatja a röntgen. Persze így is lett.)
Leletkiadás után vissza az orvoshoz, ahol némi várakozás után be is jutottam. Közölték, hogy nem tudják a problémámat megoldani, ezért beadják a tetanuszt és továbbirányítanak az Árpád Kórházba Újpestre. Na… gondoltam, ez aztán a logikus lépés. Békásmegyerről lassan csak eljutok mondjuk Miskolcra, mert aktuálisan ott maradt meg az ország egyetlen, OEP által finanszírozott szálkakiszedési szakembere. Ezen gondolataimat finoman szóvá is tettem, de hát ők csak azt teszik, amit kell tenniük. Aláírtam pár nyilatkozatot, meg nyilvántartást, - az egyik asszisztens, amíg bent voltam csak iratot gyártott rólam - aztán megkaptam az injekciót meg a papírjaimat és utamra bocsátottak. Ezidáig közel 3 órám ment rá a - gyakorlatilag - semmire. Hát irány Újpest, ha muszáj…
Megérkeztem, majd 11/2 órát várakoztam egyre ingerültebben egy lepusztult folyosón mire valaki megkérdezte, hogy ugyan miért jöttem. Nyilván ennek oka a túlterheltség lehet, mivel folyamatosan jöttek-mentek a mentők a különböző sérültekkel. Értelem-szerűen ők az elsők. Végül is orvos elé kerültem, aki közölte, hogy fel kell venniük az osztályra és rövidesen megműtenek. A felvétel ellen tiltakoztam, mondván, hogy a háziorvoshoz indultam olyan 5 órával ezelőtt, ezért így jöttem, ahogy vagyok. Nem készültem kórházi befekvésre, sőt szerintem ezt ambulánsan meg lehet oldani. Tudatták velem, hogy ennek ez a rendje, így nincs más választásom. Ha nincs, hát nincs…, mégsem élhetem hátralévő életemet egy jól megtermett fadarabbal az ujjamban. Én meg nem tudom kivenni. Beleegyeztem, így megindult az ilyenkor szükséges procedúra. Laborvizsgálatok és tengernyi adminisztráció után felkísértek az osztályra, ahol kaptam egy ágyat. Mivel aznap még nem ettem (azt most már nem is lehetett), 6 órája nem ittam és dohányos lévén egy cigaretta is jól esett volna, gondoltam most van itt az idő büfét keresni. Persze az már ilyenkor nem volt, így kimentem egy ABC-be. Mire visszaértem már jöttek értem, így irány a műtő. Itt részleges feltárást végeztek és eltávolították a szálkát, majd fertőtlenítették a sebet. Kötözés, és készen is voltunk. Visszamentem az osztályra és mivel csak egy ujjam volt érzéstelenítve, úgy döntöttem, hogy ez a vezetésben nem akadályoz, így haza megyek. Tudattam elhatározásomat a nővérekkel és eljöttem. Este 9 előtt értem haza.
Több mint 7 órát vettek el az életemből értelmetlenül. Ha nem kell egyik helyről a másikra vándorolnom, és az első kórházban ellátnak, - korábban, az Önök előtt időkben volt már ilyenben részem - akár egy óra leforgása alatt túl lettem volna a dolgon. Nemhogy a Margit Kórházat nem kellene szétverni, de nem tartom azt sem normális dolognak, hogy egy olyan több százezres városrészben, mint Békásmegyer nincs még szakorvosi ellátás sem. A pusztítás helyett mondjuk, talán ide is kellene építeni egy kórházat. (De mint látjuk az építés nem az Önök profilja.)Azt sem értem, hogy ha a Vörösvári úti szakorvosi rendelőben van sebészeti ellátás, akkor valójában miért nem tudnak elvégezni egy kis műtétet sem. Az én olvasatomban ez nem sebészeti ellátás. Az Árpád Kórházban uralkodó állapotok meg egyszerűen felháborítóak.
Arra gondolni sem merek, hogy mi van, ha esetleg súlyosabb sérüléssel szeretnék ellátást kapni. Előre látom, hogy az Önök mentalitása szerint, ha súlyosabb, akkor "nem gazdaságos" meggyógyítani, így majd néhány napi tortúra után gondolom, kiutalják a helyi vadászt, hogy kilőjön. De mivel az sem olcsó, meg hát volumen-korlát és egyéb marhaságok, csak majd ha a várólistáján sorra kerülök. Addig meg hátha magamtól is…
Mélységesen fel vagyok háborodva. Nem az egészségügyi dolgozók munkáján, mert ők még így is minden tőlük telhetőt megtesznek. Hanem az Önök cinikus és az átlag léttől elrugaszkodott aljas intézkedéseitől.
Budapest, 2007. május 24.
"Tisztelettel:"
Varga Tamás
1039 Budapest, Bálint György u. 9.
06-20/960-77-43
Előzmények:
Össztűz az egészségügyi miniszterre
Horváth Ágnes szerint a kórházban elhunyt betegek 20 százalékát „félrekezelték”.
Ellenzi a több-biztosítós modellt az MSZP?
A szocialista párt Társadalompolitikai Tagozata után, a Filló Pál vezette Munkástagozat is elutasítja a több-biztosítós egészségügyi modellt.
Horváth Ágnes rosszindulatú daganatként pusztít és rombol
Az egészségügyi minisztérium az infarktust, az abortuszt és az allergiás vizsgálatért megtett 70 kilométeres utazást támogatja?
A magánbiztosítási üzletág ellen
Levél az országgyűlési képviselők számára. Szavazzanak „nem”-mel a törvényjavaslatra. Az aláírók között találhatóak az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának tagjai és számos civil egyesület.
1000 forintos vizitdíj
Már emelik a tarifákat. Mi lesz később? Eddig hat milliószor fizettünk vizitdíjat február 15-e óta. Az eddigiekkel ellentétben a rendőrség és a tűzoltóság mentesül a vizitdíj-szabályok alól.
Molnár Lajos, a gyáva lelépett
Április 6-ai hatállyal távozik a hentes egészségügyi miniszter. Örömre azonban továbbra sincs ok.
Molnár Lajos újabb ámokfutása
Esztergomból Győrbe, Békésből Budapestre, Répcelakról Kaposvárra lehet menni orvosi ellátásért, akár több mint 400 kilométert is lehet utazni oda-vissza.
Rend(elő)be tesszük az egészségügyet
...egyre betegebbek a szocialisták a liberálisoktól?
Vizitdíj tűzoltóknak is
Pénteken este tűz volt a budapesti EGIS Gyógyszergyárban. A pofátlanságnak nincs határa, négy tűzoltót marásos sérüléssel, csak a vizitdíj befizetése után láttak el a kórházban.
Itt a vizitdíj "nem igaz országban"
Elfogyott a türelem, volt elég idő a felkészülésre az elmúlt hónapokban – mondta az egészségügyi miniszter. De mi lesz, ha az orvosok és ápolók türelme fog elfogyni?
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!






