Már nincs idő!

Nincsen balhé Gyurcsány nélkül, tartja egy ma divatos mondás, de mi köze lehet az ország mumusának, vagy az MSZP-nek az ajkai katasztrófához?

Az utóbbi tíz évben megszaporodtak a súlyos üzemi balesetek, természeti csapások Magyarországon, melyek jórészt emberi mulasztásokra vezethetők vissza. A katasztrófáknál most már azt is megszokhattuk, hogy vezető politikusok vagy politikai összefonódások érintettsége is felmerül, persze komolyabb következmények nélkül, mert a felelőst és tulajdonosokat a mai bonyolult off-shoros világban nehéz lenne megtalálni, még ha akarnák is.

A mostani ajkai tragédiánál sincs ez másképp. A környéket vörös iszappal beborító, halálos áldozatokat is követelő természeti katasztrófánál néhányan ismét Gyurcsány Ferenc és MSZP-s galerijének felelősségét rebesgetik. MSZP-s fóbia lenne?

Először is az alaptalan fóbia kizárható, mert a privatizálást javarészt valóban az MSZP vezényelte még pedig erősen saját zsebre, dilettáns embereit juttatva a vállatok élére, úgyhogy a kóklerségből adódó elbaltázások mindenképpen az ő számlájukra írandó. Az államilag lezsírozott megrendeléseken, támogatásokon, hiteleken nevelkedett magyar újtőkéseknek bukta esetén sem kell kétségbe esniük, hiszen offshore cégekbe mentett vagyonaikból bármikor feltámadhatnak, folytatva a gazdálkodás helyetti garázdálkodást.

Az MSZP-s Horn kormány Ajkán az alumíniumtröszt vállalatait, köztük a tragédiát okozó ajkai timföldgyárral a Hungalu Rt.-be szervezte, és annak privatizálásával lényegében Bakonyi Árpádot bízták meg. Bakonyi MSZP-s szokás szerint feltérképezte a hasznot hajtó szegmenseket, majd a kiemelt káderek és holdudvaraik ill. saját kezére játszotta azokat. Így lehettet Bakonyi Zoltán nevű fia a MAL Zrt vezetője, a vásárlók közé pedig így keveredhetett a hírhedt Gyurcsány Ferenc. A privatizáció persze nem osztogatás, Gyurcsány ’Altus Rt’-je pl. 5 millió forintot szurkolt le a 3 milliárd forint értéken nyilvántartott mosonmagyaróvári timföldgyárért (95-ben az 5millió nagy pénz volt, legalábbis a néhány évvel korábbi Kisz-titkári fizetésekhez mérten). Azt is tudni kell, hogy Horn Gyuláék nem egészen voltak hülyék a nevetséges vételár megállapításánál, mert belekalkulálták az árba többek között a most bajt okozó vörösiszap tárolók megerősítését, aminek kivitelezését és költségeit a vevőnek kellett biztosítania. A képlet hasonló volt Ajkán is (10 milláért kelt el). Gyurcsányék a vásárlásnál olyan nemzetközi tekintéllyel bíró vetélytársakat is ki tudtak ütni, mint a norvég Norsk Hydro.

Annyi köze van tehát a kisz és párttitkárokból tőkésekké privatizálódott MSZP-s bagázsnak az ajkai tragédiához, hogy végső soron ezt is a dilettantizmusuk és mohóságuk eredményezte, amivel folyamatosan kirekesztették az igazi szakembereket a gazdaság irányításából. ’Minél magasabb posztra kerül valaki annál hülyébb lehet’ tartja a magyar mondás, mert ugye nem a vezetőn múlik, hanem hogy milyen jó szakembereket szed maga köré. Csakhogy a hülye vezető általában hülye emberekkel veteti körül magát, amire megint csak a ’magyar típusú’ vállalatok a legjobb példák. És nem azért mert a magyar ember ennyire képes, mint ahogy azt Gyurcsány sugallata híres CNN interjújában, hanem mert a nyugati pénzekkel és tanácsokkal hatalomhoz juttatott magyar kommunista galeri ennyire gátlástalan.

Ajka csak a jéghegy csúcsa. A hozzá nem értés okozta károk felbecsülhetetlenek, de a legnagyobb baj az, hogy a kontraszelekció teremtette lemaradást egyre nehezebb lesz behozni, mert az ezzel járó hazugságok és dilettantizmus teljesen áthatja már a társadalmat.

Ajka példája megmutatta, hogy már nincs idő, a gazdasági szférából ki kell rostálni az urambátyám kapcsolatok alapján odakerült élősködőket, mert ezek mindent tönkretesznek.
Most négyen haltak meg, egy kisfiú megvakult, és több tucat a sebesült. 2003-ban Pakson Kocsis István robbantotta majdnem fel az erőművet, ott hálistennek senki sem halt meg. Kocsis a balesetkor napokra rejtélyesen eltűnt (megijedhetett szegény), de előkerülése óta, botrányai ellenére pártfogói úgy cserélik alatta a bársonyszékeket, minta baba alatt a pelenkát szokás (ha bele…, kap egy újat). Kocsis bár offshore ügyleteibe néha maga is belekeveredik, felelősségre vonástól nem kell tartania.

Bajnai Gordon gazdasági tevékenysége is felért egy gazdasági katasztrófával, aminek 9 halálos áldozata volt, a szétlapátolt milliárdokat pedig becsülni sem lehet. Bajnai ugyancsak a sérthetetlen milliárdosok táborában díszeleg. Az idén már Miskolc környékén is volt természeti katasztrófa, amikor az árvíz szakszerűtlen beépítések miatt öntötte el a környéket.
Ezek olyan esetek melyeket nem lehet elhallgatni a nagyságuk miatt, de hány olyan kisebb tragédia van ami nem kap nyilvánosságot, mert ’csak’ az egyes embereket, családokat sújtja a vezetők vagy tulajdonosok dilettantizmusa. Hány olyan hely van ahol késve fizetnek, körbe tartoznak, minősíthetetlen munkát végeznek, majd csődöt jelentenek, és a kimentett pénzből újra vállalkoznak?

Nincs idő, rendet kell tenni, mert a tragédiák sorozata folytatódik. Komolyabb nyugati vállalatok tiltják családtagok vagy egyéb összefonódások munkakapcsolatát, nem véletlenül. Ott a minőséget megkövetelik, nálunk megveszik, vagy kibulizzák azoknál az auditor cégeknél, akiknek esetenként fogalmuk sincs a vállalatnál zajló folyamatokról. Nyugati komoly vállaltoknál megkövetelik és megbecsülik a szakképzettséget, magyar vállalatoknál viszont a tudás sokszor hátrányt jelent, mert a jó beosztott csak annyit tudjon amennyit kell, és ne akadékoskodjon, mert még a végén okosabbnak látszik a tulajnál.

Sürgősen meg kell szabadulni a kiskapus állami rendelésekből, támogatásokból és csődbüntettekből prosperáló, offshore számlákba gyűjtögető gazdasági szélhámosoktól.
A Gyurcsány, Bajnai, Kóka féle összefonódások elszámoltatása mellett meg kell tudni kérdezni a Csányi kaliberű nagyhalaktól is, hogy hova tüntette pl. a rábízott OTP-t, vagy kinek a hasznára zúgatta be a magyar hiteleseket. És a kérdezősködést annak az Orbán Viktornak kell szorgalmaznia, akinek az apja azért lehetett az Orbán bányák tulajdonosa, mert jókor volt jó helyen.
Orbánnak meg kell értenie, hogy egy valódi demokráciában senki sem állhat a törvények felett, bármennyit is lopjon össze magának, vagy bárkinek is legyen a haverja, vagy családtagja.

Magyarországon az emberi erőforrásról mint tartalékról kevés szó esik, pedig ez az erőforrás két háború után is újjáépítette az országot, egyedül önerőből, hadisarc fizetése mellet.
Most egy szétlopott országot kell újraépíteni. Az újjáépítés előtt azonban a tolvajokat a velük együttműködő balfékekkel biztos helyre kell szeparálni és amit lehet vissza kell venni tőlük, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy n e m é r i m e g l o p n i, és hülyének lenni. A politikusok a vállalatok működési feltételeinek biztosítására törekedjenek és ne a vállalatok gyűjtögetésére, mert az előbbi a feladatuk, az utóbbi meg bűncselekmény.

Tettre kész emberek most is vannak, az erőforrás adott, már csak egy olyan kormány kell, ami nem fél ettől az erőtől. A szakértői vállalatirányítást ki kell kényszeríteni, a liberális dilettantizmust fel kell váltania a technokratizmusnak, ha fejlődni akarunk, és nem akarunk belefulladni az országot elöntő 'iszapba'.


Across