Nemzeti hitvallás – együgyűeknek

Apránként fellebben a fátyol arról a zavaros gondolatvilágról, ami az országot vezető párt kollektív tudatában örvénylik, és aminek kulcsszerepet kéne játszani a magyarság 20 év alatt megkeseredett kiútkeresésében.
De mit is várhatna az ország azoktól, akik közreműködői voltak annak a gyalázatnak ami jelen kiszolgáltatott helyzethez vezetett. Nyugati fanatikus tanítómestereihez hasonlóan Orbán Viktor is makacsul menetel tovább a hazugságok miatt málladozó nyugati lázálom semmibe vezető útján. Mert hova is vezethet a demokratizmus hangoztatásával, fasiszta módszerekkel épülő feudalizmus.

Senki sem hibáztatható azért, mert annyi esze van amennyi, míg nem él vissza pozíciójával, és nem kapaszkodik foggal körömmel hülyeségeibe. A demokratizmus lényege az, hogy az ostobák rövid idő alatt kirostálódnak az irányításból, ami hatékonyabb társadalmat eredményez. Az új világrend őrület felerősödése óta ez a kirostálódás nyugaton is blokkolva lett. A Tony Blair, Bill Clinton stb. féle szélhámosoktól ott sem könnyű megtisztítani a nagypolitikát, Kelet-Európában viszont eleve nem volt cél a vezetők rostálódás általi feltuningolása, hiszen könnyebb kiszolgáltatott helyzetben tartani egy dilettánsok által irányított országot.

Orbánék jelenleg saját tehetetlenségüket ellensúlyozandó, milliárdokkal támogatják a beáramló idegen tőkét. Meghatározó hazai gazdasági szereplők nélkül az ország óhatatlanul gyarmati státuszba merevedik, ami az állampolgárok leértékelődésével jár. Az oktatás színvonala tovább romlik, a kereskedelmi csatornák nyugati stratégia szerint fáradhatatlanul rombolják a társadalmat összetartani hivatott közerkölcsöket, a magyar vállalatokat a kontraszelekció és szabadrablás bénítják.
Az égető problémák ellenére a Fidesz elsődleges feladatának mégis egy új alkotmány létrehozását tartja.

Egy kis ízelítő a Nemzeti Hitvallásnak keresztelt alkotmány felvezető szövegből, melynek primitíven ózsdi stílusa és tartalma sokat elárul kiagyalóinak képességeiről:
”Mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért kinyilvánítjuk az alábbiakat:
Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

- A vallás hit kérdése, nem pedig büszkeségé. Aki ismeri valamennyire a keresztény Európa történetét a keresztes-hadjáratoktól a boszorkányégetésen át napjaink kiterjedt pedofil botrányaiig, annak akár provokatívnak is tűnhet ez a felvezetés.
Azt is illik tudni, hogy István csak azért alapíthatott államot, mert meg tudta védeni az országát a német-római császártól, az akkori keresztény Európa legerősebb birodalmától.

”Büszkék vagyunk országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.”

- Orbánék tehát büszkék arra hogy még egyáltalán létezik az ország, a szabadságért és függetlenségért küzdést pedig egyszerűen áttaksálják az ősökre, akiket cserébe büszkeségükkel jutalmaznak. Vajon az ősök is büszkék lennének az országot 20 év alatt elkótyavetyélő siherehadra. Mit szólnának a hadsereg nélküli, vagyonából kiforgatott, szolgasorba juttatott nemzet láttán?

”Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi teljesítményeire.”
- nyali a plebsnek- Itt kezd fárasztóvá válni a nagy büszkeség. Aki azt sorolgatja hogy mi mindenre büszke, az vélhetően kisebbségi komplexussal küszködik. Ez a komplexus nyilván létezik a magyar politikai elitben a nyugati tanácsadóikkal szemben, de ostobaság ennek kivetítése a magyarságra.

”Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította annak közös értékeit.”
- Ez megint egy nagy baromság. Az ország magát védte nem Európát, mégpedig legtöbbször európai hatalmak ellen.
Magyarországnak a léte függött attól, hogy meg tudja magát védeni Európai szomszédaitól.
A török megszállást az osztrák uralom követte, majd a német dominancia, aztán jöttek az oroszok, ma pedig külföldi befektetőknek termeljük a profitot, mialatt az országot eláruló vezető réteg mindent elkövet hogy meghamisítsa azt a 30 évet, amikor valóban volt mire büszkének lenni.

”Legyen béke, szabadság és egyetértés” áll majd az alkotmány végén Smitt Pál bölcselete.
Magyarország a világ legagresszívabb nagyhatalmaival lépett szövetségre, melynek következtében katonáink folyamatosan idegen országokban zajló megszálló műveletekhez asszisztálnak – ennyit a békevágyról.
A szabadság nálunk inkább szabadrablásban nyilvánult meg. A kifosztott országban aztán egyre többen élvezhették a koldusok szabadságát. A demokratikus rend vagy biztonság szerencsésebb kifejezés lenne a neo-con frázisnál.
Az egyetértés ugyancsak megfoghatatlan, legalábbis addig, amíg nem közlik mivel kéne egyetérteni.
Csak az együgyűek értenek mindennel egyet.

Jelenleg se agyilag sem jogilag nincs az országnak olyan kompetens vezetése ami új, a magyar nép érdekeinek megfelelő demokratikus alkotmányt hozhatna létre.
Az öntisztulásra képtelen magyar politikai elitnek elsősorban saját feljavításán kéne fáradoznia, amihez az évek óta tehetetlenkedő vezetőknek kéne tudni megválni bebetonozott székeiktől.
Az agyon emlegetett István király annak idején megvédte az országot a rázúduló nyugattal szemben és leszámolt a hazai kiskirályokkal. Rendet tett, mert csak így lehet összefogni egy országot, így lehet biztosítani a fennmaradását és virágzását.
Ma is ez a mérce.

Across