A forradalom ami ott sem volt
Az önkormányzati választás egyfelől nem pártválasztásról szól, másfelől miféle forradalom az, aminek nincsenek résztvevői?
A pártok körében népszerű lett a kifejezés, de van-e tartamlma?
Látszólag mindenki boldog a pár napja lezajlott önkormányzati választásokkal - csakhogy a látszat sokszor csal.
Az egyértelmű hogy Magyarország lakossága változást akart. De milyen lehetőségei voltak?
A válasz az, hogy a kommuniuzmusban szocializálódott népesség észre sem vette az új lehetőségeket, illetve esélye sem volt észrevenni azokat, hiszen még csak választási kampány sem volt. Sajnos. A választás előtti nap ugyan elcsíptem egyetlen párt budapesti főpolgármesterjelöltjének programját, nagyon tetszett is, aztán elgondolkodtam azon, miért nem hallottam ezt korábban, és miért nincs más pártnak programja egyáltalán?
Mert mit lehetett látni a pártokból eddig? Természetesen nem csak az elmúlt egy évre gondolok most, sokkal inkább magára a kampányidőszakra - szeretnék, de az nem volt, így vegyük együtt a kettőt:
- először is ott volt a Fidesz. Természetesen a párt továbbra is rejtegette keresztény mivoltát, és csak az eredmények beharangozásakor merült fel ismét a KDNP neve (aminek legitimitását alkotmányos alapon továbbra is megkérdőjelezem személy szerint). Ők már ki tudja mióta hangoskodják hogy "mi majd jól megváltoztatunk mindent", de eddig lássuk be nem sok történt. A banktörvény mondjuk jó bár nem tudom lesz-e igazi haszna. A parlament létszámának bővítése már programjukkal is ellentétes. Az egykulcsos adó bevezetése több mint aggasztó. De mindemellett igazi változások nem történtek, csak hiretelen kármentést látunk, rövidtávú stratégiákat. Aztán majd boldoguljon a következő kormány ahogy tud, ha jól sejtem.
- Az MSZPről a Gyalog Galopp fekete lovagja jut eszembe. A meccset már rég lefújták, de a vesztes fél még mindíg vicsorogja: "lehet levágtad kezem-lábam, de gyere csak közelebb, kettéharaplak!"
- Az LMP okozza a legnagyobb csalódást. Programként mást sem hallani tőlük mint hogy készek a konszenzusra, de működésükkor mégsem nyilatkoznak mást mint hogy semmilyen együttműködésre nem hajlandóak.
- A Jobbik viszont végzi a dolgát. Feltár ezt-azt ahogy ígérte, bár valós hatalma - egyelőre - nincsen. Szegény képviselői ugyan kissé tudathasadásos állapotba kerültek attól hogy ők elméletileg radikálisok, de emellett a politika mérsékelt színterén kell helyt állniuk , plusz szakemberként is működniük kell, ami szerintem már kissé túlfűti a fejükben a kazánt... Ám ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Térjünk most a választási eredményekre:
- a Fidesz szégyellje magát. Az emberek nem támogatták őket, bármit is híresztelnek. Még szavazni sem mentek el. Illetve aki szavazott, az a két lehetőségből egyszerűen nem szavazott arra amit az előző két ciklus végére megútált. Az adatokból vonjuk le továbbá a legfeljebb 1-2ezer fős településeket ahol mindenki ismer mindenkit, így pártállástól függetlenül szavaznak a jelöltre. A végeredmény hogy a Fidesz csúfosan leszerepelt.
- az MSZP szintén szégyellje magát. Feleannyi szalékot kaptak összességében mint a Fidesz, ami hiába látványos szám önmagában még mindíg, de ez az eddigi támogatottsághoz képest semmi. Polgármesterük is alig van (bár ez nyilván függ a pártmérettől függő pártfinanszírozási rendszertől is). Egyszóval az MSZP is csúfosan leszerepelt. Az meg hogy - egyedüli pártként - még mindíg illegitimnek tartják az egyik parlamenti pártot, csak tovább rontja a róluk kialakult képet.
- Az LMP-nek mint fentebb leírtam csak a nevében "más a politika", valójában rosszabbak mint a rendszer ami ellen elméletileg fellépnek. Nem is nyertek semmit, örüljenek hogy egyáltalán volt aki elment rájuk szavazni. Szégyeljék magukat.
- A Jobbik az egyetlen ami elkönyvelhet minimális térnyerést. Eszem ágában nincs - egylőre - ezt a pártot kívánni vezetőnek, de nem fogom tagadni hogy jól használva megvan a maga haszna a kormányzatban. És ha így haladnak tovább, még a végén bekerülhetnek a "nagy" pártok közé, ami azt jelenti emlékezni fogunk rájuk (mi, Magyarország szavazásra jogosult lakossága), és benntartjuk őket a Parlamentben.
Végszóként úgy foglalnám össze a helyzetet, hogy egyik pártnak sincs oka büszkének lenni, főleg nem kéne a Sosemvolt Forradalmat emlegetni. Egy átlagos önkormányzati választáson vagyunk túl ahol egyetlen jelölt szerepelt. Ha leszűrhető valamilyen konzekvencia, akkor csak az látható az adatokból, mekkora az egyes pártok jelenlegi stabil szavazóbázisa. Sajnálatos módon személyekre szinte semmi lehetőség nem volt szavazni, ami az önkormányzati választás rendszerének szégyene. Területi képviselőre így nem is szavaztam, csak három X-et tettem a papírra hogy lássák ott voltam. Nem forradalmárként, hanem dacból.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!






