Ismét elmúlt négy év, és a választások közeledtével újra a ’megint jőnek, kopogtatnak’ röpke reményt keltő napjait éli az ország, még ha ez a remény egyre gyengébben pislákol is.
Fiatalember áll az ajtóban, az MDF-nek gyűjt cédulát. Közlöm vele, hogy cédulát még nem kaptunk, de azt amúgy sem az MDF-nek adnám (nem rosszindulat, csak ne kelljen feleslegesen visszajönnie). Megértem – mondja, majd viharzik is tovább. Válasza kavicsként gurul a fogaskerekek közé. Ha már a gyűjtő sem hisz a pártjában, akkor ki higgyen? És ha nem hisz benne, akkor miért gyűjt neki? Csukd már be az ajtót - pöccinti ki a kavicsot szorult helyzetéből feleségem méltatlankodása…

Persze megkaptuk a szórólapokat is, melyeken mosolygós tekintetek sugallják, mint eddig már annyiszor, hogy mindegyik pártnak tuti megoldása van a még meglévő ország bajainak orvoslására. Vona Gábor komoly tekintettel mosolyog, Morvai Krisztina kacéran mosolyog, a felcsúti lelátón fagyoskodó Orbán Viktor helyett a helyi jelölt mosolyog, és még Bokros Lajos is mosolyog. Mintha a Watchtower reklámanyagát tartaná kezében az ember, persze politikusaink közül nem lesz mindenki kiválasztott.

A Fidesz-MDF leafletjeiből megtudhatjuk, hogy az ország elvesztegette az elmúlt két évtizedet, (mintha ők ez idő alatt egy holdutazáson vettek volna részt, de most hálistennek visszatértek) és itt az ideje a kudarcok lezárásának, végre nekilendülhetünk közösen a ”reformok kritikus tömegének” stb…

A Jobbik vonalvezetése az egyetlen, ami több frázis pufogtatásnál, konkrét lényeges elképzeléseket fogalmaz meg, talán szélesebb spektrumon is az itt szükségesnél.
Már az első gondolatokkal bele tenyerelnek a leveses tálba, miszerint teljes számonkérésre van szükség, a politikus bűnözők pártállásától függetlenül.
Ez biza nem frázis, nem véletlen hogy máshol kimaradt ez a sokat hangoztatott de még többet halogatott lényeges pont, amit már nem lehet elbagatellizálni.
Magyarországot ugyanis a korrupció és politikai bűnözés öli meg, és ameddig ez nem kerül felszámolásra, addig minden áldozat csak egy újabb, nagyobb áldozat előzménye lesz.
A Fidesz, MDF és személy szerint Bokros Lajos az elfuserált évtizedek közreműködő szereplői voltak, ezért érthető az óckodásuk a konkrét felelősök felfedését és elszámoltatását illetően. Az idő bár mindent megszépít, Bokros Lajos jelöléséhez azonban száz év is kevés lenne, hogy ne érezze úgy az ember, egyesek teljesen hülyének nézik a magyar népet. Egy ország erejét az állampolgárai ereje jelenti, és a Bilderberges-IMF-s frontember Bokros Lajos volt az, aki ennek az erőnek úgy istenigazából alávágott, mialatt Hornék a magyar gazdaságot kótyavetyélték el - ez volt az MSZP 2 csapása ami gyarmattá változtatta az országot).
Nálunk a jelek szerint ha kellően pofátlan valaki, le is nullázhatja a hazáját, bár ez utóbbi fogalom jelentésével és jelentőségével egyre kevesebb politikus van tisztában.

Vonáék tehát fontos vállalást tettek, támadják is őket rendesen. És mivel mindenkinek vannak gyengéi, főleg Európa keleti oldalán, nincs nehéz dolguk a fogást keresőknek, akkor sem, ha rajtuk a fogások többszöröse van.

A Jobbik gyengeségeinek taglalásánál azonban arra is tekintettel kell lenni, hogy viszonylag új formációként ők a legképlékenyebbek azaz javulásra nekik van legtöbb esélyük. (Persze csak ha Vonáék nem telepednek rá pártjukra, jó magyar szokás szerint, ahogy tette ezt az Orbán slepp a Fidesszel)
Ja, és a Jobbik az egyetlen párt, ami kimaradt abból a példátlan rablásból, ami a jelenlegi szégyenteljes állapotába juttatta az országot.

(Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Gyurcsány gang ámokfutásának megakasztásán is ők erőlködtek legtöbbet, bár kisellenzékként az Orbán Viktor szavain dermedten csüggő nagyellenzék árnyékában esélyük sem volt a sikerre.)

Vona két nagy hibája a kellő pragmatikusság hiánya, és a csiricsáré külsőségek.
Ez a két hiba élesen megmutatkozott a Magyar Gárda hagyományörző díszezreden, ami ideális célpontként funkcionált, egészen addig, míg az SZDSZ végelgyengülését követően a bíróság már nem halogathatta a feloszlatását. (Meg elkapták az Izraelből hazatért cigányokat ölő sorozatgyilkost is a társaival. Mi is van vele?)
Hogy Vona Gábor mit akar a csendőrséggel, ez egy újabb talány. A rendrakáshoz hathatós igazságügyi és rendvédelmi szervek kellenek függetlenül a megnevezéstől. A valahol a körzeti megbízott és seriff közé pozícionált lóháton pattogó csendőr lehet hogy egy romantikus elképzelés, de egyenlőre inkább abból kéne kiindulni ami van, és nem olyannal kísérletezni aminek a megfelelő létrehozhatósága is kétséges. A cigánybűnözés eldurvulásának nem a rendőri szerv az oka, hanem a romló életkörülmények, és az etnikai feszültséget fokozó nemzetellenes erők ténykedése, melyek adott esetben a rendőrséget is béníthatják, ill. hajtóvadászattal hergelhetik a cigányságot, az elhárítás szemhúnyása mellett.

”Aki dolgozik egyék!” - ez a félresikerült PR mondat a Jobbik szórólapján önmagában nehezen értelmezhető, de később kiderül, hogy itt a munkahelyek szükségességére gondoltak.

a szórólap vége viszont ismét jóra sikerült, szépen foglalja össze azt, amit a lakosság nagy része a saját bőrén érez.

Miért a Jobbik? Mert hibáik ellenére következetesen az ország érdekében próbálnak ténykedni. A Jobbik rasszizmusát az SZDSZ-MSZP találta ki, az nem igaz. Az viszont igaz, hogy a Jobbik nem jól reagálta le a cigánybűnözés és beilleszkedés problémakörét. Ha a Jobbik hosszútávon gondolkodik, akkor szakítania kell a ráakaszkodni próbáló szélsőséges szervezetekkel, és jobban oda kell figyelnie egyes tagjai ostoba, rasszista gyanús kijelentéseire, már csak azért is mert a mai 3/-es világban sose lehet tudni kinek az embere kavarja azt a bizonyost.

Az országnak a váltáshoz új erő kell, mert a régi erők 20 éve folyamatosan csődöt mondanak. A felelősök elszámoltatása a visszafizethetetlen adósság tükrében már nem alternatíva, hanem az ország fennmaradásáért vívott harc szükséges eszköze.
A Jobbik az egyetlen párt, aki ezt fő programjai közt szerepelteti. Ezért a Jobbik.