Ki hazudik nagyobbat, hova tűntek a milliárdok?

Folytatódnak a parlamenti vizsgálóbizottság meghallgatásai, melyek célja feltárni az ország eladósodásának okait. A sztárvendég persze itt is Gyurcsány Ferenc, aki most sem lacifacázott sokat, hanem megmondta a valót, miszerint az első Orbán kormány 570 milliárd forinttal, Medgyessy-ék 800 milliárddal és saját kormánya mindössze 520 milliárd forinttal járult az adósságállományhoz.
Függetlenül attól hogy ezek az adatok akár egy őrült naplójából is származhattak, Gyurcsánynak abban mindenképpen igaza van hogy ezt a hiányt, illetve az ország kifosztását a rendszerváltást követő kormányok közösen hozták össze.

A parlamenti vizsgálóbizottság láthatóan mindent elkövet, hogy a látványos szitkozódásokon és viszontvádaskodásokon túl lehetőleg semmi konkrét következtetésre ne lehessen jutni, ill. hogy a valós problémák még csak utalás szintjén sem merülhessenek fel.
Magyarországot a rendszerváltáskor meghonosított liberális szemlélet által generált szabadrablással fosztották ki, aminek azóta sem sikerült gátat vetni. Ez a fosztogatás rögtön a rendszerváltás után beindult csak akkor még a meglévő javak felélése, kiárusítása volt a jellemző. Horn Gyuláék azonban lenullázták ezt a vagyont, ezért utánuk már csak a hitelforrások maradtak.

A liberális népbutítás Bajnaival és Gyurcsánnyal az élen most is a jóléti juttatásokra próbálja taksálni a hiány okát, ami ugyanúgy hazugság mint ahogy rendszerváltáskor, vagy a Bokros csomag idejében is az volt. Valójában azonban a liberalizált gazdaság csak az erőseknek kedvez, és a magyar dilettáns vezetést egyszerűen maga alá darálta a nyugati gyarmatosító gépezet.

Magyarország már régóta nem számít olcsó országnak a benzináraival és 20 000-forintos tankönyv csomagjaival, tehát a szociális hálónak tulajdonítani bármit is, inkább groteszk, mint vicc. A süti dumát már kétszer megetették, miért ne próbálnák meg harmadszor is. Ennyire hülyének nézik a magyar népet, amely ezek szerint nem csak a Kádár korszakot, de az azóta tartó 20 évet is végig dőzsölte.

De nézzünk egy sikersztorit, hogy kapaszkodtak a németek a csúcsra mialatt mi a könnyebbnek tűnő lejtő menetet választottuk, pont az ő tanácsukra.

Annyit érdemes tudni, hogy a német törvényhozás 1999-ben tiltotta be a vállalatoknál divatos kenőpénz alapot (slush fund) amit külföldi hivatalnokok lefizetésére használtak export rendelések biztosítására. A német vállalatok korrupcióit azóta sem lehetett megfékezni, amit jól jelez hogy az elmúlt években a Siemens és Daimler is több száz millió dolláros bírságokat fizettek amerikai bírósági döntések alapján nemzetközi korrupciós ügyek miatt. Nagyobb korrupciós botránya volt még a Volkswagennak, Deutsche Banknak, Infineonnak, GM/Opelnek, Linde-nek, Ratiopharmnak stb.
A korrupció lényege, hogy a vállalatok nagyobb összeget fizetnek befolyásos külföldi döntéshozóknak, akik cserébe zsíros rendelésekkel látják el a vállalatot. A cehhet végső soron így az adott ország népe fizeti.

A Strabag (osztrák), Mercedes és Siemens korrupciós ügyekben konkrétan felmerült Magyarország érintettsége, de Kocsis István E-on ügylete is megérne egy vizsgálatot. Drága, ésszerűtlen silány minőségű autópálya megoldások, Mercedes buszok az Ikaruszok helyett, Garantált E-on nyereség az MVM veszteséggel szemben. Hányan ’jártak jól’ a beáradó német vállalatokkal, kereskedelmi láncokkal, és hányan vesztették el állásukat miattuk. Vajon mennyivel kerültek összeségükben többe az országnak, mint a hazai megoldások.

A német vállalatok korrupcióval, banki és állami támogatással gyakorlatilag lerohanták Európa gazdaságát, és most Európa eltartója szerepében tetszelegnek lényegében abból a pénzből, amit a most segélyre szorulóktól csaltak ki vitatható módszerekkel.

A német gyarmatosító stratégiája derékba kapta az IMF által már felpuhított országot, egyrészt lekorrumpálva vezetőit, másrészt megszállva az ország gazdaságát.
Hogy mivel hülyítették meg a magyar politikai vezetést a mai napig talány, a lényegen viszont nem változtat, miszerint a gazdasági környezet azóta is az ő igényeikhez igazodik, ha kell a hazai szereplők kárára..

Magyarország csak a gyarmati iga lerázásával emelkedhet fel. Ehhez, fel kell tárni a korrupciós ügyleteket, követelni kell az amerikai és német törvényhozástól a magyar korrumpált vezetők megnevezését.
Meg kell vizsgálni a magyar milliárdosok gyarapodásának körülményeit is, hogy történtek-e hatáskörrel való visszaélések. Lényegesen súlyosabb milliárdokról van szó, mint a szétszaggatott szociális háló jelentette kiadások.
A korrupció felszámolása a kontraszelekciót visszaszorítását eredményezi a szélhámosok és holdudvaraik ellehetetlenítésével, ami a magyar gazdaság versenyképességének tenne jót.
Felső, tehát nagyon kártékony vezetői szegmensről van szó.

A parlamenti vizsgálóbizottság a jelek szerint inkább számháborúzik.
Orbán kormánya képtelen szembeszállni a korrupcióval, az offshore számlák biztosította rablással, fehérgalléros bűnözéssel. Munkatáborok létesítésével pótolni a tolvajok által ellopott ország-vagyont olyan, mint lyukas vödörbe vizet merni.

Orbán Viktor kormánya képtelen a gazdasági problémák orvoslására, mert egyrészt nem ismeri azok konkrét okait, másrészt nem rendelkeznek az azok felszámolásához szükséges tapasztalattal és elszántsággal.
Fasisztoid erőlködéseikkel pedig rendre saját kapujukba rugdalják a pettyest.


Across