’Low cost country’ annyit jelent, hogy alacsony költségű ország. Lényegében a ’gyarmat’ kifejezés szalonképessé tételéről, cseréjéről van szó.
A nyugati fejlett országok befektetői mellett ma már a keletiek is megnézik hol lehet olcsóbban termeltetni, hol lehet nagyobb profitot elérni. A költségeket a ’low cost country’ nyújtotta befektető csábító kedvezmények és alacsony munkabérek nyomják le elsősorban.
Egy ideje Magyarországot is ’low cost country’- ként tartják számon. Ma már a nyugat, Japán és Dél Korea mellet Indiából és Kínából is érdemes gyárat telepíteni Magyarországra.

A gyarmatosítás technikája sokat finomodott az elmúlt száz év alatt, célját tekintve azonban semmit sem változott. Már nem hadsereggel igázzák le a célországokat, hanem pénzügyi-gazdasági csapdákkal, az olcsó munkaerőt adó kiszolgáltatott tömeget pedig a társadalom megosztásával, legyengítésével, ’népbutító’ média eszközökkel, a szociális háló és oktatás szétzilálásával biztosítják.

Magyarországot gyorsan és látványosan züllesztették a társadalmi gondoskodásáról, relatíve fejlett mezőgazdaságáról és iparáról híres szocialista minta országból Európa koldusává.
A gyors transzformációhoz két tényező adott volt: az idegen érdekeket gátlástalanul kiszolgáló politikai ’elit’, és az újkori gyarmatosítást eltűrő felkészületlen társadalom.
Pedig voltak figyelmeztetések, meg a józan ész is azt diktálta volna, hogy inkább magának termeljen az ország mint betelepülő profithajhászoknak, de hát túl vakító volt a nyugati csillogás, túl hangosak voltak a ’nyugati szabadság’ hirdetői és talán túl rémültekké váltak a volt rendszer káderei ahhoz, hogy elutasítsák a ’segítséget’.
Mert a beönzönlő kereskedők, bankok, gyárak ’segíteni’ jöttek, melynek eredményeként a húsz éve még szinte önellátó ország ma már segítség nélkül még segítség kérésre sem képes.
Vagyonából kiforgatva, eladósodva jelenleg IMF gyámság alatt áll.

’Low cost country’-ban az olcsó munkaerő a kínálat. Az alacsony bérek felett így nem sok kerülhet a nagy kalapba, hiszen a profit jelentős része idegen kézben marad. Az offshore bűnözés elterjedtsége miatt a hazai vállalkozók soványka bevételei is inkább ’kiénekelt sajtként’ gurulnak elérhetetlen, és ellenőrizhetetlen trezorokba.
Nem csoda, hogy a kormány a homályosulni nem akaródzó reprezentációját és a még megmaradt operatív feladatait csak hitelekből, ill. a kizsigerelt lakosság nadrágszíjának további húzogatásából tudja finanszírozni (ld. benzin ár).

Miért éri meg nálunk dolgoztatni? (- mert dolgozni nem éri meg?)
- mert Magyarországon alacsonyak a bérek, sőt sokan bér nélkül, élelemért vagy szállásért is hajlandók munkavégzésre.
- mert a dolgozóknak általában nincsenek érdekképviseleti szerveik, könnyű többletmunkára kényszeríteni őket.
- mert a képzettséget nem kell megfizetni. Magyar vállalatoknál szokás a képzett dolgozó fölé képzetlent helyezni – részben urambátyám kapcsolatok, részben a ’magyar ugar’ mentalitás miatt (”Nehogy má jobban tudja”).
- mert a kiszolgáltatott, ’átvágott’ dolgozók kártérítésért csak jogi nehézségek árán folyamodhatnak, amit sokszor anyagi okok miatt eleve nem engedhetnek meg maguknak.

’Low cost country’ – ban nem a teljesítmény, hanem a kapcsolat számít, azaz a forrás hozzáférés.
Itt a vezetőnek vagy tulajdonosnak dörzsöltnek és gátlástalannak kell lennie. Nem nyereséget kell termelni, hanem a dilettantizmusból eredő veszteségeket kell eltüntetni adócsalással (új számla nyitásával, amit nem lát az adóhatóság), csőd bűntettel ( becsődöltetni a vállalatot, majd értéktelen eszközöket, akár hulladékot több millióért lefoglaltatni a behajthatatlan tartozás ellenében), a dolgozók elküldésével valamint az államtól kapott juttatásaik megcsapolásával stb.

Azt mondják a bajok a hetvenes évék végén az olajválsággal kezdődtek. Arról már kevesebb szó esik, hogy az olajárrobbanást erősen tompította az oroszok csúsztatott áremelése, és hogy az ország a 80-as években adósodott el igazán, amikor az olaj világpiaci ára már visszaesett. Tehát nem ez volt az ok, és a lakosság sem csapta el a hasát ’torta’ evéssel.
A 70-es évek végén történt azonban még valami, amiről hivatalosan nem igen beszélnek. Az IMF ekkor fűzte szorosabbra kapcsolatát néhány magyar gazdasági vezetővel, majd a 80-as évek elején a nemzetközi valutaalap hivatalosan is megérkezett.
1989-re az IMF asszisztenciája mellett aztán sikerült feltornászni az adósságot 22 milliárd dollárra, aminek a konkrét okát azóta sem vizsgálta senki.
A történelem groteszk fintoraként Kádár János volt az, aki Fekete János tanácsára végül beengedte a Wall Street trójai falovát, ami az eddigi tapasztalat alapján, ill. a Reagen doktrína ismeretében súlyos gazdasági és politikai hibának bizonyult. (Kádárnak tehát nem az oroszokat, hanem az amerikaiakat köszönhetjük – az oroszok ugyanis maguktól jöttek)
Az ország ezzel a kitűnő természeti adottságú, de a nyugati hatalmak által kivéreztetett, önellátásra a legalapvetőbb szükségletek tekintetében is képtelen Haiti útjára lépett.

Mit várhatunk Orbán Viktortól és kormányától?
A kérdés valójában az, hogy Orbán Fidesze mennyivel lehet több egy B tervnél.
Kötődései, múltja és eddigi ténykedése alapján nem sokkal.
Fel lehet-e ébreszteni Orbán Viktort, szembe lehet-e állítani őt az ország érdekében azokkal, akiknek a zsebében lapul, ’van másik’ alternatívaként.
Mire lesz képes a Deutsch, Pokorni, Kövér, Pintér alkotta folyamatosan kudarcot valló, de állandóan megújhodó derékhad olyan háttéremberekkel mint Boros Péter.
Nyolc év csipkerózsika álom alatt Orbán vajon tunyult, vagy feltöltődött.

A világpolitika eseményei felgyorsultak, eldurvultak. Ugyanakkor számtalan példa mutatja, hogy kis országok is megoldhatnak nagy feladatokat, megfelelő vezetés mellett.
Magyarország a padlón van, innen már csak a gödör van lejjebb.

Orbán Viktor nehéz helyzetben kapott nagy lehetőséget. Az ország már nem engedheti meg, hogy a vezetői ellene játszanak, ezt jó ha Orbán és a sleppje is megérti. Helyre kell állítani a demokráciát, a magyar társadalomnak vissza kell szereznie a kontrollt a politikai vezetés felett, hogy ne ismétlődhessen meg az a gyalázat, amit Gyurcsány Ferenc és bandája művelt 8 évig. Ehhez számon kell kérni Orbán Viktoron az ígéreteit, és számon kell kérni rajta az országot tönkretevő politikusok felelősségrevonását, függetlenül attól, hogy mennyire remeg be a forint a nagy halak bírósági megjelenésekor.
Vona Gábor ha majd nem azzal lesz elfoglalva, hogy milyen mentében jelenjen meg a parlamentben, szintén sokat tehet a rend helyreállítása érdekében, mondjuk első lépésként példát mutatva szorgalmazhatná maga ellen az eljárást és pénzbüntetés kiszabását a fogadalmi bohóckodása miatt. 

Mert az országnak csak a rend és erkölcsiség helyreállításával van esélye a jelen dzsungel körülmények felszámolására, az ország talpra állítására.

Across