Levél Hende Csabának!
A bátorság nem kötelező, de nem árt, ha valaki pártelnöki és/vagy miniszterelnöki minőségben a bűnösök felkutatására, megnevezésére, felelősségre vonására és szigorú megbüntetésére vállalkozik.
Még a Fidesz kormányon léte alatt, 2000-ben miért vonták meg az anyagi támogatást a magyarság egyetlen legitim, jogi világszervezetétől, a Magyarok Világszövetségétől?
Mély megrendüléssel olvastam szép, patetikus - Szent István és IV. Béla királyainkat, Eszterházy Pál nádort és a boldogságos Szűz Máriát felemlegető - beszédét, benne a négy legfontosabb tennivalónkkal: az elszámoltatással, a nemzetegyesítéssel, a földvédelemmel és a magyar népesség fogyásának megállításával. Így legyen! Dicsérő mondataiból bőven jut a polgári köröknek, és a Polgárok Háza önfeláldozó munkásainak. Megérdemlik.
Örömömbe azonban az elmúlt évek néhány eseménye emlékének üröme vegyül, több - azóta is megválaszolatlan - kérdés formájában. Sorolok is mindjárt néhányat, csak úgy hirtelen, a teljesség igénye nélkül:
Amikor 2002-ben elveszítették a választásokat, miért is nem számoltatták újra a szavazatokat? Minden lehetőségük meg lett volna rá. Azóta sem ült el a gyanú, hogy országos méretű csalás történt. Maguknak elemi érdekük lett volna az igazság kiderítése. Miért nem tették?
A polgári köröket - nekem és sokunknak úgy tűnik, Csurka István magyar út köreit kölcsön véve - valóban Önök indították útnak. Aztán nem kezdtek velük-velünk semmit. Azazhogy a 2006-os választások előtt is elkezdtek emlegetni minket, utána megint csend. Most mikor is lesznek a választások?
Pár éve, az MDF-ből történt átigazolása után, amikor magát kinevezték polgári körökért felelős Fidesz-vezetőnek, azt hittük tényleg történik valami. Összefogás, szervezés, a körök hálózatának életre keltése. Nos, nekünk Dunakeszin azt sem sikerült megtudnunk, hol és hány polgári kör működik a térségünkben. Sem a jobboldali sajtóban, sem az interneten nem láttam, hogy a Fidesz akár csak "használna" minket.
Úgy látszik, az "egy zászlóhoz" tartozásnak maguk kemény gondolkodás-azonossági feltételeket írnak elő. Most örömmel látom őszintének látszó búslakodását 2004. december 5. miatt, de jól emlékszem Kövér László népszavazás előtti fóti lakossági fórumos előadására, ami tele volt "egyrésztekkel" és "másrésztekkel", meg az időszerűség problémájának emlegetésével, a kettős állampolgársággal kapcsolatban.
Ha mindig is annyira aggódtak a határunkon kívül rekedt magyar testvéreink miatt, miért szavazták meg a parlamentben Románia uniós csatlakozását, ráadásul feltétel nélkül?
Még a Fidesz kormányon léte alatt, 2000-ben miért vonták meg az anyagi támogatást a magyarság egyetlen legitim, jogi világszervezetétől, a Magyarok Világszövetségétől? Talán csak nem azért, mert a tagság nem a Fidesz jelöltjének, Boross Péternek az elnöki kinevezését támogatta a tisztújítás során, hanem Patrubány Miklósét?
Kedves Hende Csaba!
Szinte együtt remegek magával a magyar földért; nehogy a Szent Korona adta jussunk idegenek kezére kerüljön. Csak hát azt a személyt, aki az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon Magyarországot képviselve aláírta a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet, benne a föld szabad vásárlási és tulajdonlási jogával - amelyet maga most, egyébként nagyon helyesen, mélyen elítél -, szóval azt a személyt nem Martonyi Jánosnak hívták véletlenül? És nem volt az illető akkoriban a Fidesz-kormány külügyminisztere?
Majd 2007. decemberében az ellenzéki Fidesz-frakció a parlamentben - a kormánypárti MSZP-s és SZDSZ-es képviselőkhöz hasonlóan - miért írta alá elolvasás nélkül az önálló magyar államiság de facto elvesztését jelentő lisszaboni szerződést, a nemzeti oldal hozzáértő értelmiségieinek előzetes figyelmeztetése ellenére is?
Végül mély megrendüléssel olvastam Orbán Viktorhoz a nagy vezérhez írott szavait, mely szerint, "hacsak megint el nem szúrjuk, újra a kezedbe kell venni a kormánypálcát". Mondja kedves Csaba, maga hol volt 2006. október 23-án? Mit tud nagy vezérének sietős távozásáról és híveinek magára hagyásáról a brutális rendőrroham elől? Én tudok olyan pártvezérről, aki nemcsak az emelvényről, szavakban vállal szolidaritást az övéivel, hanem adott esetben rendőrgorillák fizikai bántalmazását is velük együtt viseli el.
A bátorság természetesen nem kötelező, de nem árt, ha valaki pártelnöki és/vagy miniszterelnöki minőségben egy bajban lévő ország szekerének a kátyúból való kirántására, a bűnösök felkutatására, néven nevezésére, felelősségre vonására és szigorú megbüntetésére vállalkozik.
Hát ezért keseredett meg a szám a maga szépszavú beszédének olvasása közben. Nem tudtam eldönteni, hogy most megtisztelni akar engem valaki magasztos gondolatokat eregetve magából, vagy éppen síkhülyének néz, a hallgatóság és az olvasó közönség többi tagjával egyetemben.
De azóta már én is rájöttem, mi az igazság.
Dunakeszi, 2009. szeptember 4.
Grafjódi László
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!






