Mit ér az ember Romániában, ha magyar, ha környezetvédelmi miniszter és a neve Korodi Attila? Hát ahogy nem olyan rég a Pro TV, egy rövid hír erejéig megint bemutatta, a Székely erdők a megmondhatói. A székely erdők, pedig árulással vádolják, mert nem védi meg őket a pusztulástól.

Természetesen az összes pusztításért nem vádolható Korodi. De az udemeré igen, mert nem tett semmit a székely erdők megmentése érdekében. Minden választáskor azzal érvelnek az udemerések, hogy erős parlamenti képviseletre van szükség. Az ereje a gyakorlatban mutatkozik meg, márpedig az azt mutatja, hogy a székely erdőket sem képesek megvédeni. Hát akkor, hogy védjék meg a nációt?

Már a kisdiák is tudja, hogy az árvizek egy jó része a nagy erdő irtásoknak is köszönhető. Az erdőirtásoknak meg vannak halálos áldozatai is, de természetesen felelősök nincsenek, azok a természet kegyetlenségének az áldozatai. Ha az udemeré, megvédte volna az erdőket, lehet, hogy azzal életet is mentett volna. De mivel nem tette, közvetve, emberek haláláért is felelős, legalábbis morálisan.

Kökösben történt egy nevetséges és egyben szomorú eset. Egy kökösi úriember, munkanélküli lévén, az erdő és vadgazdálkodásnál, fizetés nélkül, önkéntesen, elvállat egy ellenőri állást Kökös község térségében, vagyis a tónál és a Feketeűgyön. Tette mindezt azért, hogy egy házaspárt elkapjon a folyóról hordott fűzfával, így állva valamiért bosszút rajtuk, vagy egyszerű rosszféleségből. Azoknak, akiket vadászott, azzal indokolta tettét, hogy “menteni kell a még menthetőt”. Úgy néz ki, hogy az önkéntes ellenőrnek igaza lesz, ha ilyen ütemben halad az erdőirtás, akkor már csak a folyó menti füzek maradnak. És ez hihető, hogy meg fog történni, mert ha már a román tengerparton import halat árulnak, mert a hálók nem fognak semmit, akkor eljöhet az idő, hogy erdők hiányában, Szibériából fogunk majd fát importálni. Na de érdemes a kökösi sztorit fojtatni, mert tanulságos. Az illető vagy egy fél éven keresztül leste a házaspárt és jegyezte, hogy hol vágtak le fűz ágat, hogy amikor megkapja az igazolványát le tudjon csapni rájuk és rájuk bizonyítsa a régi vágásokat is. Ki hívta a környezetvédelmiseket, hogy megmutassa a szörnyű kárt. Na de amikor meg volt az ellenőri igazolványa, egy szép téli vasárnap, a frissen hulott hóban, a helyi, egyik kökösi r?ndőr segédletével cselt vetett, vagyis gondolták, hogy a friss hóban elkapják a házaspárt a nyomokon végig menve. A csel nem sikerült, mert a férj hamarabb észrevette az amatőr lesvetőket, mint a lesvetők éket. Baktatott is az ellenőr a nyomon, de a házaspár zsákjában egy néhány száraz fát talált.

Az esetben a szomorú az, hogy amikor erdőket irtanak több ezer hektár számra, aminek a kiirtása az ökológiai egyensúly megbomlásához vezet, az ebből származó árvizek életeket oltanak ki, emberek egész életének gürcölését teszik tönkere, akkor helyi szinten, egy ellenőr, meg a kökösi r?ndőr, vadászatot folytat olyasmiért, aminek a levágása, ha törvénybe is ütközik nem kár, mert a fűz kiújul, sőt a füzek koronáját időközönként levágják. Jó volna ha a r?ndőrség az igazi tolvajokat vadászná és a kökösi r?ndőrök meg azt a hölgyet ki nyíltan feketézik kökösben az ukrán cigarettával és szesszel és ne a szegény embert vadásszák. És most jön mindennek a teteje, az illető r?ndőr, még azt is meg akarta tiltani a házaspárnak, amihez nem volt joga, hogy a folyó hordalékából származó, “mocskos fát” tüzeljék, azon a címen, hogy a folyó nem az övék. Tehát a szegény embernek a folyó mocskához sincsen joga, de keveseknek szabad erdőt irtani. A “mocskos fa” kifejezés, a kökösi polgármester, Sántha Gyula szájából származik, aki azzal alázta meg, vagyis szerette volna megalázni az illető házaspárt, hogy a házaspár szemére vetette, a “folyó mocskos fájával tüzelnek”.

Hogy az “erős parlamenti képviselet” csak választási maszlag, bizonyítja az a tény, hogy lényeges dolgokban, mint a székely erdők, nagyon erőtlen. Vagy nem is érdekli őket?

Sokan nem veszik figyelembe, hogy a Székelyföld területi autonómiája csak egy külső forma, egy módozat, ami nem a lényeg. Ezzel ellentétben, sokan úgy beszélnek róla, olyan hangsúllyal, hogy a lényegiség látszatát keltik vele. Pedig a Székelyföld területi autonómiája nem a lényeg, hanem a lényeg az, amit az hivatott védeni, az értékeink. Tehát a területi autonómia lényege az értékeink, mint például az erdeink. (A téma okán említem csak az erdőket.) És itt leginkább tetten érhető a romániai magyar politikum, párttól függetlenül, vagy politikustól függetlenül, mint Tőkés, puszta frázis pufogtatása, hogy a lényeg a tartalom, az autonómia tartalma nem érdekli őket, - lehet hagyni dolgokat pusztulni, mik az értékeink.

Már előre látom, hogy néhány év múlva a magyarellenes román sajtó képeket fog közölni a letarolt székely erdőkről, mint holdbéli tájról, azzal az aláírással, hogy minek autonómia a székelyeknek, amikor vidékük nem ér semmit, lepusztított holdbéli táj. És félek, hogy igazuk lesz!!!

Sógor Csaba EU képviselő, aki olyan tökösnek mutatkozott szavakban és külsődleges gesztusokban, miért hallgat, és miért nem emeli fel szavát a székely erdőkért.

Nagy Attila Puli