Bejelentkezés


Megemlékezés a kommunizmus áldozatairól - 2010

2010-02-25 - Kiss György

„Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaid-dal és fiaidnak fiaival.” 5 Móz. 4.9

Ma a kommunizmus áldozataira emlékezik az ország - remélem nagyobbik része.

A naptár, az óra, az égitestek „mozgása” figyelmeztet az idő múlására. Túl sivár lenne az életünk, ha csak az időt számolnánk, hisz úgy sem tudjuk, mennyi van hátra... Néha meg kell állni, visszatekinteni a megtett útra. Tegyük meg mi is! Ma van a

KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA

Különösen fontos ez az emlékezés MOST (!), hogy a kormányzópárt kettős mércét alkalmazva a Parlamentben megszavazta a Holokauszt tagadás büntethetőségét, de a vörös diktatúra, a kommunizmus, és annak égisze alatt elkövetett rémtettek tagadása törvényes...
Ők tudják: miért más a vér színe a koncentrációs táborban, és más a gulágon...
Szerte a világban vagy százmillió, Kelet-Európában negyven év alatt egymillió ember halála szárad a kommunista pártok lelkén. De vajon nálunk mennyien voltak? És mennyien lehettek azok, akiket nem öltek meg, de tönkretették az életüket? A kelet-európai abszurdhoz méltóan sokszor a gyilkos és az áldozat ugyanaz.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján fontos legalább három dolgot kezdésként tisztázni. Az első maga a kommunizmus fogalma.
A lenini terminológia szerint persze ilyen osztálynélküli rendszer még nem volt a Földön, a történelem még nem ért véget, a földi paradicsom még nem valósult meg, így egy nem létező be-rendezkedésnek áldozatai sem lehetnek. A kommunizmus alatt tehát voltaképpen a proletárdiktatúrát, a bolsevikok uralta egypárti berendezkedést kell értenünk, az egykor létező szocializmust. A nyugati közvélemény és politika szívesebben nevezte a második világháború után be-rendezkedő és 1989-ben kimúló rezsimeket kommunistának, mint szocialistának. Egyrészt joggal, másrészt tévesen, de ez tulajdonképpen részletkérdés, a magyar köznyelv már úgyis átvette a nyugati szóhasználatot.
A második tisztázni való: ki számít áldozatnak? Az egyik felfogás szerint mindannyian, akik egykor a rendszer alattvalói voltunk. Van persze igazság benne, de veszélyt is rejteget e parttalan értelmezés. Egyrészt mert elmossa a határokat, másrészt annak az illúzióját kelti, hogy minden (egyéni és közösségi) nyomorunkért egyedül a rendszer tehető felelőssé. A másik felfogásban kijelölt (mártír) csoportjai vannak az áldozatoknak: az egyházak, a birtokos középparasztság (a kulákok) vagy például a „történelmi osztály”. Ebben is van valami, noha könnyen belátható, hogy a rendszer társadalmi alapjának számító munkások vagy a rezsim kedvezményezettjei közé tartozó kommunista párttagok is szép számmal kerültek az áldozatok közé. A negyven év alatt sokszor változtak a szerepek, de morális szembenézésre csak elvétve találtunk példát.
Áldozat, mártír, hős – a köznapi beszédben is sokszor összekeveredő fogalmak. Az áldozatoké a legnagyobb csoport, ők többnyire a történések passzív tárgyai; a mártír, aki tán megúszhatná, de vállalja sorsát; a hős, aki tevőlegesen ellene szegül az önkénynek. Én e dolgozatomban csak a leíró és pátoszmentes áldozat szót használom, bár voltak közöttük mártírok és hősök is. Nem csupán a meggyilkoltakat soroljuk közéjük, hanem azokat is, akiket bírói vagy adminisztratív el-járás keretében fosztottak meg szabadságuktól. Azt se szabad elfeledni: nem minden elmarasztaló döntés volt igazságtalan, jogállamok is akasztottak például háborús bűnösöket vagy köztörvényes gyilkosokat.
A harmadik tisztázni való az áldozatok száma.
Korai lenne még összegezni, hisz ezt a halva született eszmét, ha nagyon eltorzítva is, életben tartják Észak-Koreában, Kínában. (talán már Kuba, Albánia nem tartozik szorosan a sorba)
Nyájas Olvasóm! Ne vedd sopánkodásnak, inkább adaléknak a fentiekhez azt, hogy én is áldozata vagyok ennek a paranoiás diktatúrának. 1989-ben írtam az alábbi sorokat a Rádió Vasárnapi Újságjában hozzászóló elvtársnőnek:

"Átlag megalázott"-nak érzem magam. 1938-ban születtem, apám "b" listázott jogász, anyám pedagógus volt.
• Dicső felszabadítóink 1945. március 18-án éjszaka, minden különösebb katonai cél-pont nélkül bombázták Esztergomot, ezt a nyugodt vallási székhelyet. Az egyik bomba családi házunkat találta el, lakhatatlanná vált, elköltöztünk.
• Hogy teljes legyen a dicsőségük, 1945 nyarán kirabolták a pincénket, elvitték az akkor felbecsülhetetlen értéket: szüleim biciklijét.
• Az iskolában megtanítottak tapsolni, ujjongani azokért, akikről otthon szüleim — enyhén szólva — elítélően nyilatkoztak! (Sztálin, Rákosi....)
• Eltiltottak a vallás gyakorlásától!
• Megtanultam énekelni a "Sztálin - kantátát", valamint a "Dunjuskától" kezdve a "Szulikó"-ig sok szép orosz népdalt, de magyart? — talán ha kettőt!
• Próbáltak megtanítani (?) egy eleve holt nyelvre: az oroszra, aminek semmi hasznát nem vettem!
• Példaképnek Rákosi pajtást, Sztálint, Sztahánovot és magyar alteregóját Muszka Imrét és Pióker Ignácot állították elénk!
• Levizsgáztam szocializmus politikai gazdaságtanából, ami arról szólt, hogy a "szocializmus alaptörvénye: az életszínvonal szakadatlan emelkedésének törvénye"!
• Megtanultam gazsulálni a vízfejűeknek, akikről mostanában derül ki, hogy korrupt gazemberek!
• Részt vettem a szocialista-brigád mozgalomban, amely megcsúfolása volt a marxizmus – leninizmusnak, mert a tudatformálással képzelte meghatározni a LÉTet (a felépítmény alakítja az alapot)
• Megtanítottak a gondolat szabad…visszafojtására, persze mindezt az életbemaradásért. Azért az életért, melyben — mint számos sorstársam — igazodva a statisztikai trendhez, 50 éves korára túl van az első szívinfarktuson, és mely éltbe most születő csecsemő 16 év "élettartam" hátránnyal születik a nyugat-európaihoz képest!
• Gyermekeim előtt olyan élet áll, hogyha szorgalmasan dolgoznak, még temetésük előtt vehetnek a spórolt pénzükből egy lakást!

Mára valamelyest változott a helyzet. Az utolsó pontban szereplő lakásvásárlásra talán unokáim gondolhatnak, mert az országunkat kifosztották. Kik? Ha leírnám, megvádolnának, hogy kampány céllal írtam ezt a kis dolgozatomat.
Kedves Olvasóm! Hallgasd meg Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. versét, mely 1950-ben keletkezett, és 1964 (?)-ben vették fel. A Költő maga mondja, lihegi mikrofonba ezt a csodálatos művet. http://sites.google.com/site/csuszem/versek-mp3 Szóról szóra úgy történt.
írottan: http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n54/tor-157illyes.htm webhelyen található.

"Szóljon hozzá ön is a cikkhez!" - a hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
Korábbi híreink:

Amerikai felforgatókat tartóztattak le Egyiptomban

19 amerikaiak mellett még 5 szerb, 2 német és 3 arab külföldit vádolnak Egyiptom stabilitásának aláásására tett kísérlettel.

Helyzetünkben megváltó e a demokrácia?

A jólétet nem a demokrácia, a gyerekmunka, a 12 órás munkanap, gyarmatok kirablása teremtette

Az IMF lecsapott Nigériára

A korrupció ellen a szabad pénzmozgások korlátozásával lehet küzdeni, de nem a szegénység és az adott ország függőségének fenntartásával. Az IMF-nél látszólag ezzel nincsenek tisztában.

Új vezérek támadnak!

Bálint György: Egy vezér margójára 1935 körül "Ha valakire, vagy a jelenségre ráismernek, az nem a véletlen műve!"

Botrány, korrupció törélelmi hagyománya

A választó tehetetlen? Aki hatalomba kerül, megvesztegethető lesz?

Ebül szerzett jószág, ebül vész el"!

A modern jogban is érvényes, ha a szerződés "érték aránytalan" vagy "félrevezetésen alapul" Semmis!

Alku a medve bőrére.

A szavazók isznak, jól berúgnak! Végül veszett medveként, barlangba szorulva morognak!

Farizeus múzeum!

Megszavazták, majd le Bős-Nagymaros építését! Valamelyik hülyeség volt! A kárt mi szenvedjük el!

Harc a demokráciáért - vagy valami másért?

Amerikai katonák a második világháború óta több mint 5 millió embert öltek meg idegen országokban, túlnyomó részt civileket.

Az Európai Unió 2012 évi követelései Magyarországgal szemben

Milyen gazdasági és politikai következményekkel járt eddig EU-s tagságunk,

Vezető szocialista politikusok

Boldvai László, Botka László, Filló Pál, Gál J. Zoltán, Göndör István , Gráf József, Gúr Nándor, Gyurcsány Ferenc, Hagyó Miklós, Hegyi Gyula , Hiller István, Horn Gyula, Horváth Csaba, Juhász Ferenc, Káli Sándor, Kapolyi László, Karsai József, Keller László, Kiss Péter, Kökény Mihály, Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó, Mandur László, Mécs Imre, Mesterházy Attila, Molnár Gyula, Nyakó István, Puch László, Szekeres Imre, Szili Katalin, Tabajdi Csaba, Újhelyi István, Vadai Ágnes, Veres János, Warvasovszky Tihamér

Vezető fiatal demokrata politikusok

Áder János, Balsai István, Becsey Zsolt László, Bencsik János, Cser-Palkovics András, Demeter Ervin, Deutsch-Für Tamás, Font Sándor, Gál Kinga, Kósa Lajos, Kövér László, Kubatov Gábor, Kupper András, Lázár János, Lezsák Sándor, Meggyes Tamás, Mikola István, Navracsics Tibor, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Pelczné Gáll Ildikó, Pokorni Zoltán, Répássy Róbert, Révész Máriusz, Rogán Antal, Schmitt Pál, Selmeczi Gabriella, Szijjártó Péter, Tarlós István, Turi-Kovács Béla, Varga Mihály, Wittner Mária

Vezető szabad demokrata politikusok

Demszky Gábor, Eörsi Mátyás, Fodor Gábor, Gusztos Péter, Horn Gábor, Horváth Ágnes, Kóka János, Kovács Kálmán, Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Molnár Lajos, Szent-Iványi István

Vezető magyar demokrata politikusok

Boross Péter, Csapody Miklós, Dávid Ibolya, Herényi Károly, Hock Zoltán, Katona Kálmán

Vezető kereszténydemokrata politikusok

Harrach Péter, Medgyasszay László, Nagy Andor, Semjén Zsolt, Simicskó István, Soltész Miklós

Vezető MIÉP-es politikusok

Csurka István

Vezető jobbikos politikusok

Balczó Zoltán, Vona Gábor

Vezető munkáspárti politikusok

Thürmer Gyula

Vezető hivatásos parlamenti politikai-gazdasági lobbi személyiségek

Országbíró Zoltán